Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A szotyin túl
A pátoszból, történelemhamisításból és sérelmekből kotyvasztott menü, ami egy választási győzelemhez elég, ezen a terepen közröhej. Maradt számukra a dühödt rombolás. Tóta W. Árpád (hvg.hu):
(…) A sport kétségtelenül része a kultúrának, de csak egy része neki. Figyelemre méltó a Fidesz leépülése ezen a téren. Valaha még érdekelte őket, hogy bárdok zengjék a dicsőségüket; ma megelégszenek a lovagi tornával. A kultúrairányítás csúcsán olyan alakok tűnnek fel, akik sok mindenre jók lennének ebben az iparban: kesztyűbábnak, rajzfilmfigurának vagy tragikus hősnek egy Pintér Béla-darabban, de speciel a Magyar Művészeti Akadémia élén úgy néznek ki, mint papucs orrán pamutbojt.
Megpróbálták pedig, csak nem ment. Frusztrációik, kontraszelekciójuk, a saját korlátoltságuk keretei kudarcra ítélték a próbálkozásukat. Pedig Budapestre költözésük óta nyomasztja őket az urbánus, liberális kultúra. Próbálkoztak saját folyóirattal, irodalmi hetilappal, közönségszínházzal és magaskultúrának szánt giccsel. De szinte mindig besült. A pátoszból, történelemhamisításból és sérelmekből kotyvasztott menü, ami egy választási győzelemhez elég, ezen a terepen közröhej. Maradt számukra a dühödt rombolás.
Úgy tűnik, a mai magyar jobboldal – és ebbe a Jobbik beleértendő – kulturálisan nem kompatibilis semmi mással, mint a panoptikummal. Itt a siker kizárt, ha nincs tér kísérletezésre, ellentmondásra, szabad gondolkodásra. Ideális esetben egy kormány ezt úgy valósítja meg, hogy támogat mindenféle tehetséges műhelyt a lojalitás elvárása nélkül, vagy ha ehhez nincs elég önuralma, akkor legalább hagyja élni őket, és engedi, hogy mások támogassák őket belátásuk szerint – akár norvégok is. Na ez az, ami nem megy. Nem viselik a vákuumot, muszáj nekik uralni és irányítani mindent, a színpadoktól az irodalmi díjakig.
Egyedül a filmszakma úszta ezt meg – de milyen áron? Szerencse kellett hozzá, egy amúgy rendkívül visszataszítóan, szégyentelenül harácsoló oligarcha, aki viszont konyít valamit az iparhoz, amit rábíztak. A filmtámogatási rendszer az egyetlen, amelynek van mivel dicsekednie. De milyen áron? – ugyanezt kérdezhetik a Fideszből is. Ehhez nagyvonalúság kell. Nyíltan ellenzéki filmnek kevés esélye lenne, de legalább a rendezőnek nem kell hűségnyilatkozatot tennie. Ellentétben az olimpikonokkal.
És nem kell megfelelnie a népnemzeti ideológiának. Nem kötelező kereszténységről vagy a dicső múltról forgatni népviseletben. Azt úgyis kiröhögnék Cannes-ban és Berlinben. A magyar film jó időket él. Ismét. Ehhez nem feltétlenül kell Vajna, az pedig végképp szükségtelen, hogy kaszinókkal és ajándékba hitelezett tévécsatornával fizessünk ezért a teljesítményért – sőt ami pénzt magáncélra felzabál a hörcsög, azt többek közt a filmalapban is lehetne hasznosítani. Irányítani viszont így kell. Nem a központ írja a forgatókönyvet, nem azért nyer egy pályázat, mert van benne rovásírás vagy életfa, hanem mert megüti a mércét, és nem csak a hazait. (…)
Ennek a kormányzásnak talán a legnagyobb átka a tervgazdaság. Egyenesen következik a hatalom telhetetlenségéből, de iszonyú árat fizetünk ezért. Az őrségváltás nyomán inkompetens senkik alakítják saját képükre a rájuk bízott, szorgos hajbókolásért nekik ajándékozott uradalmakat. Kevesen akadnak köztük, akik nem akarnak mindent jobban tudni, akik képesek a feladatokat delegálni. Hozzák magukkal a korlátaikat, és a legtöbbször be is szorítják közéjük a náluk okosabbakat és tehetségesebbeket. Orbán Viktor alacsony horizontjának százmilliárdos szotyiszalonok állítanak emléket. És történnek uralma alatt jó dolgok, de nem az ő együttműködési rendszerében, hanem mert szembemennek a működési elvével. Azért, mert vannak még tehetségek, akiket véletlenül hagynak dolgozni, akik legyőzik az undorukat, és művelik kertjeinket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >