2021. augusztus 5. csütörtök
Ma Krisztina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elveszti Népszabadság-jellegét

Magyarország legjelentősebb ellenzéki napilapjának befojtása kapcsán

Melyik hatalomnak nincs szüksége visszajelzésre, melyik nem tűri az ellenzéki kritikát? Nagyon egyszerű a válasz: amelyik lop. Stephen Bozhen (Autonómia):

Lelőtték a legjelentősebb magyarországi ellenzéki lapot, a Népszabadságot. Mindez olyan hirtelen történt, hogy még a dolgozói is csak a sajtóból értesültek róla. A lapkiadást leállították, a szervereket lekapcsolták (csak a kezdőlapjuk működik, de ott is csak egy sajtóközlemény olvasható), a munkatársakat kirúgták vagy kényszerpihenőre küldték. A tulajdonos Mediaworks Zrt. a lap csökkenő példányszámával indokolja a lépést (talán emlékszünk, nálunk ugyanezzel az indokkal váltották le a Magyar Szó előző főszerkesztőjét, és ültették a helyére Varjú Mártát, aki aztán kritikátlan pártközlönyt csinált a közpénzen fenntartott napilapból). A diplomatikus szövegben akad néhány kétértelmű mondat, ami támpontot nyújthat az értelmezéshez, mint például:

„(…) A Népszabadság esetében ez idáig sajnos nem sikerült megteremteni a pénzügyi eredményességet. Ennek, a jövőbeli sikeres üzleti modell meghatározása útján történő elérése a menedzsment kiemelt feladatát kell, hogy képezze.

A jelenlegi üzleti modell működtetésével a Népszabadság a teljes cégcsoport eredményeit negatívan befolyásolja, és ez várhatóan hosszú távon így maradna, amennyiben működése nem kerül teljesen új alapokra.”

A nem közpénzből működtetett médiumok számára a reklámok jelentik a legfőbb bevételi forrást. Egy olyan közegben, ahol a hatalom erőszakosan, a törvényhozás szintjén hozza helyzetbe a saját gazdasági holdudvarát, és egész pályás letámadást folytat a független sajtó, ill. a független civil szervezetek ellen, nem egy jövedelmező vállalkozás kritikus hangú lapot kiadni, hisz abban kevesen mernek hirdetni. A közlemény szerint 9 éve veszteséges a Népszabadság. De a lelövésének időpontja a véletlen szülötte lehet-e? A kvótareferendum eredménytelensége többek között azt mutatja, hogy a brutális, évek óta tartó, központilag irányított agymosás ellenére az ország kétharmada nem állt a Fidesz mellé.

Fideszes szempontból nézve tehát még mindig túl sok az ellenzéki hang a médiatérben, még mindig túl sokan foglalkoznak Orbán sleppjének óriási lopásaival.

Márpedig egy évtizedekben gondolkodó, demokráciának hazudott, illiberális diktatúra kiépítését ez a tény aligha segíti. Tenni kell hát valamit. A kétharmados törvényhozói hatalom tökéletes eszköz arra, hogy bárkit befojtsunk a piacon, hiszen mindenkire lehet személyre szabott törvényt írni.

„A jövőbeli sikeres üzleti modell” Magyarországon csak a Fidesznek való behódolás lehet, hiszen „a jelenlegi üzleti modell működtetésével a Népszabadság a teljes cégcsoport eredményeit negatívan befolyásolja”. Magyarul máris olyan eszközöket vethettek be a háttérben, amelyek a Mediaworks Zrt. ellehetetlenítését szolgálják. Szerencsére a menedzsment időben kapcsolt!

Nézzük egy kicsit nagyobb távolságból, kicsit globálisabban a mindenkori hatalom és a kritikus hangok viszonyát.

„A hatalomnak szüksége van az ellenzéki visszajelzésre, hogy minél szélesebb konszenzus mellett irányíthasson, minél inkább elfogadható legyen a munkája a többség számára, még azok számára is, akik nem a hatalmi pártokat támogatják” – így hangzik az idealista megközelítés. E szerint a mindenkori hatalom és ellenzék kéz a kézben, egymást támogatva és erősítve, az isten adta nép érdekeit, jólétét mindenek fölé helyezve próbálja a lehető legjobbat kihozni az aktuális kormányzati ciklusból, és a köztük levő viták leginkább elvi síkon, a prioritások meghatározása körül zajlanak. Egyszóval a racionalitás talaján mozogva a hatalom és az ellenzék számára is egyértelmű, hogy mi a logikus lépés, mit kell tenni, mi lenne az igazságos, és maximum azon kapnak hajba, hogy mivel kezdjék a problémák megoldását.

A működő, nyugati demokráciákban a két oldal egymás számlájára megfogalmazott kritikája épp ezért belül marad bizonyos retorikai kereteken, nem szolgálja az örök harag létrejöttét, a társadalom kettészakítását. Ha a hatalomnak igaza van egy kérdésben, akkor úgyis hiteltelen az ellenzék kritikája, ha pedig téved, akkor az ellenzéki visszajelzés – amely a közmédián keresztül is eljut a szavazókhoz – segítheti a korrekciót.

Melyik hatalomnak nincs szüksége visszajelzésre, melyik nem tűri az ellenzéki kritikát? Nagyon egyszerű a válasz: amelyik lop.

A közvagyon szétlopása – még akkor is, ha de jure legálisan zajlik (pont a személyre szabott törvényeknek köszönhetően) – a hatalmi pártok támogatóiban is visszatetszést kelt, aminek következménye az adott párttól való elfordulás, hosszabb távon pedig a hatalomból való kiszorulás. (És hát Orbániában nem egy-egy zacskó mogyorót tesznek zsebre stikában a haverok, hanem száz milliárdokat.) Ennek tudatában kinek hiányzik, hogy az olyan ügyletekről cikkezzen az ellenzéki sajtó, amelyekben az állami vagyon (értsd: mindannyiunké) „elveszti a közpénzjellegét”?

Természetesen van az a szellemi szint a választópolgárok bizonyos körében, ahol ez nem csak, hogy elnézhető, hanem egyenesen büszkeségre ad okot. „Amazok is loptak” – hangzik az erkölcsi felelősség alól felmentő szólam, amelyik nem csak azért elkeserítő, mert normálisnak tartja, hogy erkölcstelenségre erkölcstelenség a helyes válasz, hanem azért is, mert sugárzik belőle a naiv ostobaság: annak a felismerésnek a hiánya, hogy amiként „amazok” is tőlünk loptak, ugyanúgy tőlünk lopnak a „mieink” is.

Nagyon könnyű belátni, hogy a mindenkori hatalomra nézve a mocsok napvilágra kerülése jelenti a legnagyobb veszélyt. Ha nem lenne ez a mocsok, akkor nem kellene tartani az azt kiteregető sajtótól sem!

És ha a lopási gyakorlaton nem óhajt változtatni az erkölcsileg teljesen lezüllött hatalom (márpedig nem óhajt!), akkor – erkölcsi lezüllöttségével összhangban, illetve annak természetes logikája mentén – megpróbálja befojtani a kritikus, központi manipuláció ellen beoltott, polgártársaikat az össznépi pszichózisból felébreszteni próbáló hangokat.

Ennek vagyunk most is a tanúi. Ha valóban 9 éve, 2007 óta veszteséges a Népszabadság, akkor az pont most kezdte el zavarni a tulajdonos Mediaworksöt? És hogy erre az volt a „megoldás”, hogy egyik napról a másikra lekapcsolták a lámpát a szerkesztőségben?

Mesebeszéd, gyerekek. Megzsarolták őket valamivel (pl. az egész cégbirodalom befojtásával), hogy most már kuss legyen.

Magyarország, 2016. Rest in peace, Népszabadság.

2016. október 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A koszovói csavar

A szerb alkotmány szerint Koszovó Szerbia része. Ha Orbán tiszteletben tartja a szerbiai alkotmányt, akkor Koszovó >

Tovább

A Tanyaszínház kálváriája

Hajnalnak és Pásztornak, ha csak egy pici önérzete/önbecsülete van, ilyen és ennyi blamázs, közfelháborodás után önként >

Tovább

Némi tisztázás, kurtán

Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: >

Tovább

A páriák és az ellenzékiséget imitálók

A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár >

Tovább

A kulturális háború halottai

A fasizmus pusztítása békésen, számottevő akadály és nehézség nélkül bontakozik ki – ezt neveztem huszonegy évvel >

Tovább

Magyar Nemzet kontra Hajnal Jenő

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az >

Tovább

Elkártyázott tolerancia

Köztudott, hogy legnagyobbnak – és legmagyarabbnak – tartott költőnk, Petőfi Sándor származása szerint nem volt magyar. >

Tovább

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább