2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Kákánia gyermeke

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg):

Könyvek között

Elsétálok a Fischer Kiadó standjára, ahol találkozom Isabel Krupski asszonnyal, a német zsebkönyveim szerkesztőjével. Meghatódva szemlélem a standon kiállított zsebkönyveimet, aztán andalgok tovább. Nem is olyan rossz élmény a könyv-rengetegben rejtezkedni.

Jugók”, „románok”, „szlovákok”

A frankfurti őszi szelek legalább olyan kegyetlenek, mint a Kosava. A nyirkos, szeles időjárás miatt, főleg a vásárváros kiállítótermei és a szálloda között ingáztam. Nem mentem be a belvárosba, mint ahogy terveztem. Egy frankfurti magyar nő a szerbiai standon a Neoplantát kereste – magyarul. A végén megtalálta a magyar standon. Az ismeretlen hölgyről kiderült, hogy újvidéki származású, férjével 1991-ben a jugoszláv tagköztársaságok közötti feszültség miatt először Magyarországra települtek át. Féltek, nehogy a fiukat meg a családfőt elvigyék katonának. Az építészmérnök férj azonban az anyaországban nem tudott érvényesülni. Úgy tekintettek a „jugóra”, mint aki félig-meddig idegen. Aztán Németországból kapott állásajánlatot, mire kijelentette: ha ezt az alkalmat nem használja ki, akkor örök életére megbánja. Átköltöztek Németországba ahol sikerült. „A szegény jugó”, aki idegen volt az anyaországban, ma nemzetközileg elismert építészmérnök. Nem először hallok hasonló történetet a „románokról”, a „szlovákokról”, a „jugókról”.

Örökre háborús bűnösök

Elalvás előtti olvasásra Arany János verseit készítettem ki az éjjelszekrényre, ám balszerencsémre a táblagépre vetettem a tekintetem.  December 12-én kezdődik a Milan Nedić náci bábkormányfő rehabilitációs pere, olvasom Draža Mihailovićot már rehabilitálták, azonban „csak” jogilag, tájékoztatnak a nagyokosok. Draža Mihailović tehát de jure ártatlan, miközben a magyarok ellen elkövetett atrocitások áldozatainak leszármazottjai sorra vesztik el a rehabilitációs pereket. Jogilag továbbra is háborús bűnösök az ártatlan áldozatok? Nem volt védőügyvédjük, nincsenek komoly jegyzőkönyvek, csak néhány soros hevenyészet vádirat. A költők által megénekelt vajdasági rónát tömegsírok csúfítják. Örvendetes, hogy Teleki Júlia felmenőit rehabilitálták, szép dolog, hogy ezt öles betűkkel hirdetik a Magyar Nemzeti Tanács lapjai. Ezzel az esettel azonban nem lehet leplezni a történelmi tényeket! Mi történik azokkal, akik elvesztették a pereket? Akiket végig sem hallgattak? Névtelenek maradnak, örökös bűntudatra ítélve? És miért is? Miért lapítanak ilyen a kisebbségi pártok? Miért nem tárják a nagy nyilvánosság elé, hogy de facto hányat nem sikerült rehabilitálni, hány kivégzett maradt továbbra is háborús bűnös? Mit tesznek a magyar érdekszervezetek, a kisebbségi pártok, vajon az önös érdekeken felül tudnak emelkedni, megszólalnak, vagy meghunyászkodnak? Az áldozatokat továbbra is háborús bűnösként tartja számon a történelem? Félreteszem a táblagépet és Aranyt olvasgatom: „Egyedül a társaságban,/ezrek közül egyedül”.

Megszűnő országok

A közismert közgazdász, Thomas Piketty kutató kifejti, hogy Nyugat-Európába 2000 és 2010 között évente egymillió bevándorló érkezett. A népességnövekedés kétharmadát a migránsok adták. Más a helyzet Kelet-Európában. Mind kevesebb gyerek születik, azonban menekülteket sem akarnak. „Ezek az országok népesség tekintetében egyszerűen megszűnnek”, szögezi le a francia baloldali közgazdász. 

Győzött a nacionalizmus

Egy nap Újvidéken. A Danasból sürgetnek, mert mégis fontosnak tartják, hogy szerkesztett formában is megjelenjen a Latinka Perovićról szóló beszámolóm. Időzavarban vagyok, ezért csak vázlatot írhatok. Napilapban nem is fejthetem ki aprólékosan a nézetemet. A Parainézis című regényemre gondolok, amely a rendszerváltás előtti éveket örökíti meg. Teljes zűrzavar uralkodott, ami Szerbiában háborúba torkollott. De mi történt Magyarországon? Szerbiában a reformkommunisták idő előtt, még 1971-ben vereséget szenvedtek. Győzött a nacionalizmus.  Magyarországon és más kelet-közép-európai országban úgy tűnt konszolidálódik a liberális demokrácia. Nem felejtem el, hogy akkoriban a Fidesz is liberális volt. Számomra túlságosan. Úgy éreztem, csoda történt Magyarországon. A szerbek is a magyar csodáról beszéltek. Egy évtized múlva az egész Kelet-Közép-Európa éles kanyart vett a jobboldalra, viszont ez nem a nyugati típusú konzervatív jobboldal, elsősorban nemzeti és populista és csak azután jobboldali. Ezeknek az országoknak a hagyománya terelte erre az útra. Végül is Djilasnak igaza lett, amikor 1997-ben azt vetette papírra, hogy a posztkommunista országokban a nacionalizmus fog győzedelmeskedni. Latinka Perović a rendszerváltás drámáját írta meg, emberi sorsokat jegyez, amelyek érdekesebbek, mint a történelem, amelynek alakítói voltak.

Kivándorló vajdasági magyarok

Éjszakai busszal Bécs felé tartok, a buszban régi ismerőseim, a vendégmunkások. Vagy azok, akik készülnek kivándorolni. Egy torontálvásárhelyi fiatal kőművessel beszélgetek. Mint mondja néhány napra jött haza, vendégségbe. Úgy mondja: vendégségbe. Amint kézhez kapta a magyar útlevelet, Bécs felé vette az irányt. Az osztrák cég ingyenes lakást biztosított számára, csak nyolc órát dolgozik naponta, egy perccel sem többet. Fizetése havi 1500 euro, ebből megtakarít havonta ezret. Komája is kinn van, a feleségével együtt 3700 eurót keresnek. Pékek. Kiflit sütnek az egyik bécsi iskola tanulói részére. Torontálvásárhelyen alig marad fiatal, magyarázza.

Bécs, az ellentétek városa

Kora reggel befut az autóbusz az Erdberg buszpályaudvarra. Szeméthegyek. Ordibálás. Céltalan dulakodás. Aki ismerkedni szeretne a Balkánnal, az töltsön legalább egy napot ezen a pályaudvaron. Sokkal többet megtud arról a világról, mintha csak a belgrádi, a szarajevói vagy a szkopjei pályaudvarokon kószálna. Az Erdberg a Balkán kvintesszenciája. Bécs valóban az ellentétek városa, itt találkozik a hagyományos bécsi elegancia és a balkáni spontán zűrzavar.

Kákánia gyermeke

A Danilo Kišről szóló kerekasztal beszélgetésen rajtam kívül részt vesznek osztrák irodalmárok, irodalom- és eszmetörténészek, valamint Dragan Velikić, belgrádi író. A beszélgetés alkalmával szóba hoztam, hogy Danilo Kiš mégiscsak a Kákánia gyermeke. Regényvilágának etnikai tarkasága utal legjobban erre. Nagyon érdekes, hogy az 1. világháború után, az írók regényvilága nemzetileg mennyire homogén lett. A magyar irodalomban, például, ez a másság majdnem teljesen ismeretlen. Esetleg felmerül a távoli, egzotikus másság, viszont a velünk élő, „ismerős idegen” nincs jelen. Sokkal előbb tűnik fel a korszerű német irodalomban. Vagy a franciában. A másság kultúrája nagyon hiányzik a magyar irodalomból csakúgy, mint a közéletből. Nem csoda, hogy az idegenellenesség annyira meggyökerezett a magyar társadalomban. Félő, hogy a magyar kultúra egyre zártabb lesz, saját kánonjaiba zárkózik be. Ilma Rakusa, moderált, az est folyamán felhívta a kerekasztal résztvevőinak figyelmét erre a jelenségre. Danilo Kiš közép-európaiságát épp a regényvilágának etnikai tarkasága bizonyítja.

A zárt magyar kultúra

A közös vacsora után a kellemes bécsi éjszakában Ilma Rakusával gyalog indulunk a szállodába. Útközben a magyar kultúra zártságáról beszélgetünk. A régió irodalmának kiváló ismerője már huzamosabb ideje tapasztalja a kánonba való bezártságot. Az is igaz persze, hogy a magyar író homogén nemzetállamban él, annak a gyermeke, annak stigmáit viseli magán, még akkor is, ha vitába keveredik vele.

Kortársak

Budapest. Eörsi-emlékkonferencia. Nemrégen Rovinjban a két évvel ezelőtt elhunyt Mirko Kovačról beszéltem. Aztán Bécsben Danilo Kišről. Egyenként távoznak a kortársaim. Eörsi politikailag és irodalmilag is egyaránt időszerű, csakhogy ezt nem kívánjuk tudomásul venni. Úgy érzem, mondanivalóm pusztába kiáltott szó marad.

Magyar tolóablak

Utas, ki Budapestről utazol Európa valamelyik fővárosába, legyél óvatos. Ha csak lehet, ne a Keletiben vásárold meg a vonatjegyet. Balszerencsémre én beleestem a csapdába. Este nyolc után a nemzetközi jegypénztár előtt hosszú sor kígyózik a huzatos folyosón. A vagyonőr vigasztal, nappal még többen tolongnak a terem előtt. A teremőr nem hajlandó beengedni a folyosón várakozókat a terembe, ahol le lehetne ülni. Egy olasz házaspár tiltakozik. Miért, kérdik. A teremőr a vállát vonogatja. Így szól a parancs. Egy hölgy felháborodva lép ki a teremből és elmondja a német meg az osztrák várakozóknak, hogy képzeljék el, a tolóablak mögött ülő hölgy kézzel írja fel a jegyre, hogy honnan és hova utazik az ember. Kiderül, hogy a hölgy bécsi, s járt Kazahsztánban, még ott is komputer végzi ezt a munkát. Eszembe jut, hogy Újvidéken is komputerrel dolgoznak a tolóablakok mögött, pár másodperc alatt állították ki a jegyeket, pedig Szerbia nem EU tagállam.  Egy spanyol házaspár angolul magyarázza, hogy rosszabbul bánnak velünk, mint a migránsokkal. Mit mond, kérdezi a vagyonőrt a kollégája. Az ördög tudja, azt hiszem, angolul beszél, s a migránsokat emlegeti, jelenti ki. Úgy kell nekik, tanulják meg a rendet, válaszolja a kolléga. Végre, a kijelzőn megjelenik a sorszámom. Bevánszorgok a teremben, a tolóablak mögött ülő hölgy egy másik hölggyel cseverészik. Végre egy pillantást vet rám. Újvidék, mondom neki. Lehetetlen leírni, hogy milyen körülményesen lapozgatott a számlatömbben, milyen komótosan töltötte ki a formanyomtatványt. Budapest, Újvidék, dátum, stb. Nem lehetne gyorsabban? - türelmetlenkedtem. Azon nyomban meg is bántam. A hölgy szigorúan végigmért, majd kijelentette, hogy ha nem tetszik, akkor távozhatok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. november 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább