2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dzsudzsák szelleme és a protenstáns etika

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Különben meg szeptember 4-én csak kiderül, hol lakik a magyarok istene.“ Szerbhorváth György (Beszélő):

Aki magyar, jövő péntekig nagyon kalapálni fog a szíve – akkor lesz az év focimérkőzése. A magyar-román, eldőlhet a haza sorsa, Trianonnak annyi. A jegyeket seperc alatt elkapkodták, az új Fradi-stadionban úgy kétszer többen lesznek ezen az egy meccsen, mint egy NBI-es fordulóban összesen. Itt most nem tisztünk a magyar foci színvonalát értékelni (olyan, hogy magyar foci, gyakorlatilag ugyanis nem létezik), sem nem térünk ki a stadionépítésekre és a politikára.

Elöljáróban azonban megjegyezzük, hogy a Nemzeti Sport kedves olvasmányunk, naná, a külföldi cuccok miatt, bár belepillantunk a magyar fociéletről szóló anyagokba is. Ebből általában van vagy 5-6 oldalnyi, s minthogy a Népsport mai utódja a piacról él, bizonyosan nem ok nélkül foglalkoznak a hazai ún. labdarúgással. Hovatovább optimista módon, szuperlatívuszokban értékelve a legtöbb meccset, zsenit faragva minden „labdazsonglőrünkből”. A pöttyös meg kerek, és egy meccs 90 percig tart. És ott a remény, hogy a meccs elején ne kapjunk gólt.

A lap amúgy talán az egyedüli a napilappiacon, amely még tartja magát egy-két bulvárlap mellett. Vagyis a magyar focit – olvassák az emberek, mert olvasva még elviselhető, de legalábbis sok a szórakoztató hülyeség. Úgyhogy én is olvasgatom. Így örömmel jelenthetjük ki, hogy a magyar liga tele van idegenlégiósokkal (ők azok, akik otthon szó szerint labdába sem rúghatnának nagyon), ám sosem tapasztaltam semmiféle idegenellenességet, rasszizmust a lapban, sőt, mivel a jövevények mégiscsak átlagon felüliek, hát közülük kerül ki a sztárok, celebek egy része is. Többnyire alázatos embereket ismerhetünk meg, akik így-úgy elboldogulnak az idegen környezetben, lassan tanulgatják ezt az oly nehéz magyar nyelvet, megbirkóznak pacallal és zsírban tocsogó bécsivel, ám az első leendő alkalommal lelépnek egy jobb ligába. Főleg a pénz miatt, de nem csak amiatt, hisz akadnak itt, igaz, ideig-óráig német, francia, portugál edzők, akik nem a macedón átlagbérért jönnek ide. Mostanság a legsikeresebb magyar játékos a zentai születésű Nemanja Nikolić, aki magyar válogatott lett, öröm az ürömben, hogy eltiplizett Lengyelbe’. A magyar-románon is tőle várják a megváltást.

Amire, ugyebár, az ad okot, hogy akár harmadik is lehet a csoportjában a válogatott! Hisz jött Berlinből Dárdai Pál, és szövetségi kapitányként kisebb csodát tett, a válogatott nem kapott hat-hét-nyolc gólt meccsenként, igaz, rúgni se rúgott épp sokat. De a német mentalitást, munkamódszereket idehozó Palit visszahívták Berlinbe (igaz, utódja is német). És a Dárdai-féle fél évben ment a duma, hogy igen, nem az a baj a magyar focistákkal, hogy rosszabbak, csak hát a habitus, a mentális felkészültség és hozzáállás, az. De Pali megoldotta, itt a Kánaán, jövő pénteken meg jöhet a Messiás, várjuk.

Pali viszont elment. Közben olvasom, a magyar válogatottba kit hívtak meg. Először is olyanokat, akik per pillanat csapatot keresnek, azaz nem játszanak meccset, csak edzenek a prérin, egyénileg. Aztán afféléket, akiknek van csapatuk, de abba nem férnek be, még a cserepadra sem, ergo tétmeccsen ők se játszanak. További súlyos csoport az, aki cserejátékosként már játszik pár percet, bár eredménytelenül. És végül jönnek azok, akik ugyan játszanak, de rosszul, sőt katasztrofálisan. Vagy ha átlagosan is, de a csapat tök eredménytelen.

Vagyis gyakorlatilag az egy Nemanját kivéve mindenki frusztrált, nincs formában-kondiban. A bizakodás mégis óriási – most vagy soha kijutunk az EB-re, s első lépésben az amúgy szintén szar románokat kell még szarabbá verni.

Történetünk hőse itt és most azonban csak Dzsudzsák Balázs. Mivel ezen írás a foci körüli dolgokról szól, így esetleg elolvassák azok is, akiket maga a foci nem érdekel, de a jelenség igen. Ezért hát annyit tudassunk erről a 28 éves figuráról, aki olykor a válogatott csapatkapitánya, és igen szépen ívelt felfelé a karrierje, Hollandiában volt a csúcson. Aztán jöttek az orosz oligarchák, mágnások, és megvették kilóra. Először egy dagesztáni csapatban sertepertélt (de legalább szép volt a neve: Anzsi Mahacskala), aztán a moszkvai Dinamóhoz került egy valag pénzt zsebelve be. A minap innen állt tovább egy török csapathoz, ami nem épp a legjobb. Viszont ismét rohadt sokat fog keresni, ezért ment oda, nem Dárdaihoz Berlinbe, pedig állítólag az volt élete vágya. Csak hát az a fránya német adórendszer. Plusz a törökök őrjöngve fogadták a bemutatkozását, máris a város közkedvelt egyénisége, sztár, vágyak tárgya. A szerződését egy 25 milliót érő karórában írta alá, csak hogy lássuk.

Dzsudzsákról azt is tudni kell még, hogy olykor szépségkirálynőkkel kavar, összetöri méregdrága sportkocsiját, így egy-egy Lamborghinit és Porschét – megteheti, van már vagy ötmilliárd forintja. Korunk hőse. De oly balfék, hogy a múltkor a Lánchídon kifogyott a benzin a luxusautójából, leállt a forgalom, úgy vittek neki kannából benzint. Frizurakultúrája is közismert, két kiló zselénél alább sose hagyja.

Szóval, ez a szerencsétlen nem az agyáról híres, mégis telefossa a sajtót. Persze, az irigység beszél belőlem, de hogy mit el nem tud adni nekünk, az mégis rólunk állít ki bizonyítványt. Miközben korábbi moszkvai csapatának legendája azt nyilatkozta, jó, hogy lemondtak róla, mert rossz játékos, középszerű, nem is érti, hogy került Moszkvába. Ám Dzsudzsák saját magát értékeli, s persze felfelé. Miszerint kiváló a formája, és az első meccset, melyen játszott, ugyan elvesztették, ráadásul otthon, ám ő a jobbak között volt, külön megdicsérték (talán még a szülői értesítőbe is beírták). Gólt ugyan nem lőtt, de két kötényt is adott (mintha a foci szakácskodás lenne). A csapat nélküle az első meccsét is elvesztette, úgyhogy csak azért nem tökutolsók, mert mások még rosszabbak. De kit érdekel ez, amikor már lakást talált magának egy luxuslakóparkban, ahová ő az első beköltöző, úgyhogy lestipitopizta a legfelső, teraszos lakást, jó a kilátás. S imádja, hogy imádják őt a város lakói, a szurkolók, akik az „I Love You, Dzsudzsák!” című dallal ünneplik.

De ne ragozzuk, mindebből világosan látható, hogy van egy középszerű focistánk, akit már csak a pénz érdekel, s beszerzését lehetőleg minél egyszerűbb módon akarja megoldani – aztán jóízűen elverni, szépségekkel mutatkozni, havaj az élet. Lám, ő a bizonyíték arra, hogy nem kell túl kemény munka ahhoz, hogy ha jó helyen van az ember, dől a lé. Csak hát ehhez el is kell tudni adnod magad. A pénz meg majd pénzt fial. Közben tele kell nyálazni a médiát, hogy milyen jó vagyok (bár „a folyamatos sprintelések miatt kis hullámvölgybe kerültem”), és ehhez persze kellenek az olyanok is, mint a Nemzeti Sport, amely csont nélkül élteti őt, s megmentőként, vezéregyéniségként mutatja fel, aki a többi focista, na meg a fiatalok példaképeként szolgálhat.

A másik oldalról nézve viszont azt mondhatjuk, hogy Dzsudzsák nagyon is érti, mit csinál, miért nem ment Németországba, és miért Törökbe’, mely utóbbi nem épp a protestáns etikán alapuló kapitalizmus oázisa. Igaz, jelezzük, Max Webernek sem volt abban teljesen igaza, hogy azért alakult ki a kapitalizmus ott, ahol, mert az emberek hittek abban, hogy ha keményen dolgoznak, akkor meggazdagodnak, és az épp az eleve elrendelés bizonyítéka, ti. hogy Isten így jelzi, üdvözülni fognak. És mégis, Dzsudzsák inkább teszi, mint tudja is: mert ezt tanulta el/meg otthon, magyar, de orosz környezetében is. A magyarok többsége ugyanis a kimutatások szerint nem hisz abban, hogy (kemény) munkával meg lehet gazdagodni (vagy egyáltalán csak jól élni) – akkor hát miért kéne kísérletezgetnie Dzsudzsáknak azzal, ha megy amúgy is, különben sem érték az? Ráadásul nem bűnöző, nem korrupt, nem ver át másokat. Ha megfizetik ily mód ezt a teljesítményt? Plusz mi közünk hozzá?

A munka nélküli üdvözülésbe vetett hit azonban a magyar társadalom egyik rákfenéje. Persze ne az átlagpolgárt hibáztassuk, az „illiberális” rendszerek sajátossága, hogy boldogulni inkább lehet mutyizással, haverokkal, barterolva, biznicelve, simliskedve, adót csalva, lottóötössel, az állami vagyont és támogatást lenyúlva, a közösből véve – nincs ebben semmi nóvum. Ha meg valami nem megy, sikertelenek vagyunk, nem a tudatlanságunkat, iskolázatlanságunkat, nyelvtudás-hiányunkat, a küzdeni nem tudást hozzuk fel (hisz, mint a focistáknál: a képességeinkkel, a tudásunkkal nincs baj!), hanem jövünk a mentalitással, a homályos célzásokkal a magyar fátumra, a sorsra, a felázott pályára, ami még lejt is és feltúrták a vakondok. Ha valami, akkor a magyar foci egyre jó: tökéletesen tükrözi a magyar társadalom állapotát, az önmagunkról való gondolkodást, az értékeket.

Különben meg szeptember 4-én csak kiderül, hol lakik a magyarok istene. Addig, aki tudja, nézze meg a Bursaspor legközelebbi meccsét, hangulat, az lesz.

2015. augusztus 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább