Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Állnak a vérvárak
A szerb lótenyésztés lehetőségeiről és az első megszállóról
Keszég Károly
Hétfő, halottak napja. A Szövetségi Képviselőház ülésezik, ismét a levegőben lóg a bizalmi kérdés fölvetése Milan Panićtyal és kormányával szemben.
Általában árulónak, az egyik heves szónok az első megszálló katonának nevezi Milan Panićot. A szerb szocialisták teli torokból szidalmazzák a kormányfőt. A Crna Gora-iak közül legtöbben nincsenek jelen, akik viszont ott vannak, védik Panićot. A szövetségi és a köztársasági politikát összehangoló államtanács is ülésezik. Dobrica Ćosić elnök arról beszél, mi történhet Panić menesztése után. Alkotmányos joga, hogy megbízott kormányfőként továbbra is maga mellett tartsa. Vagy ő maga is lemondjon. Minden valószínűség szerint Crna Gora is lemondana Jugoszláviáról. A Demokrata Párt a szerb vezetés államcsínyéről beszél. Újabb végvárak épülnek Szerbiában.
Még mindig hétfő. Reggel kedves műsorom, a sportösszefoglaló, ismét meglepetéssel szolgál: a legnagyobb szerb nemzeti hős ugyanis egy ló lett. Nem lett ló, hanem szerb ló. Budapesten ugyanis maga mögé utasította magyar társait, és kiérdemelte a Balkán, valamint Közép-Európa leggyorsabb lova címet Isten – meg a zsoké és saját futóképessége – segítségével azt is megérhette, hogy tiszteletére a magyar fővárosban, a Mátyás pincében, eljátszották a Tamo daleko című szerb hazafias melódiát. Íme a legjobb példa arra, hogy a szerb lovakat – szankciók ide, szankciók oda – hogyan fogadja és ünnepli a külföld. (A politikusokat, igaz, már kevésbé parádésan.) Egyébként ismertünk már olyan római diktátort, aki saját lovát tette meg konzullá. Megismétlődött volna a történelem?
A véletlen és az újságíró sorsa úgy hozta, hogy mindenszentek és halottak napja közeledtével maga is koszorút árusított, elsősorban Zentán. Közben elbeszélgetett. Olyanokkal is, akik még a tavalyi frontharcokra emlékeztek egyebek között arra, hogy dicső néphadseregünk kiváló tisztjei miként hagyták cserben Eszék alatt tartalékosaikat, akik rossz golyókat kaptak vagy üres tölténytárat. (Harcolj, csak harcolj, halálraítélt.) Még az igazi küzdelem megkezdése előtt kilőtték közülük az egyetlen tényleges tisztet, és tudták, hogy ők is csak Isten – és a horvátok – kegyelmének köszönhetik életben maradásukat. Mégis hazaárulóvá nyilvánították őket, legalábbis a hadműveletet irányító őrnagy szerint. Igaz, megenyhült a véleménye, amikor lassan összezárult a kör körülötte. Újdonsült ismerősöm a koszorúra néz, és azt mondja, őt soha többé nem fogják mozgósítani.
Pedig a mobilizáció pont a Tiszavidéken vált ismét tömegessé. Nyilván nem véletlenül a békelázadás első évfordulójának „tiszteletére”. A jugoszláv „Szív küldi”-k föladói még orrolnak is azokra, akik lelkiismeretükre hivatkozva megtagadják a szolgálatot. Ismét előkerültek a gumibotok, és megjelent munkahelyről való elbocsátás réme. Ünnep nem lesz az egyéves évfordulóból. Nincs is miért ünnepelni. A legutóbbi mozgósítási fölhívásnak ugyanis annyian tettek eleget, hogy azzal a létszámmal már egy újabb háború is elkezdhető. Védeni azt a hazát, amelyre már csak ráfogni lehet, hogy az övék is?
Lelkiismereti kérdés tehát, hogy valaki elfogadja-e vagy megtagadja-e a behívót. Nekem pedig az marad, hogy saját falum kis temetőjében nézzem a friss katonasírokat; kettő is van belőlük. A krizantémokkal együtt kinyíltak a temetők, s láthatókká váltak a csak a házak belső magányában ejtett könnyek.
Sokan ismét azt mondogatják, végvári harcot vívunk. Várak nélkül, csak a lelkiismeretünkre hagyatkozva. Mert tetszik, nem tetszik, a vajdasági magyarság legéletképesebb lakossága elmenekült erőt, vagyont és tudást szállítva át a határon. Ez a gazdaságialap-nélküliség egyre inkább érleli azt a döntést, hogy a kérdést a politikai színtéren is az eddigieknél hatásosabb formában kell fölvállalni. Látjuk, a külföldre nemigen számíthatunk. A Nyugat, amely első győzelmi mámorában mindent megígért a kelet-európai államoknak most tehetetlenül szemléli, hogy válik hamuvá saját eszmerendszere. Most már azt is megérte, hogy az általa semmire sem becsült zsiványok, haramiák befolyásolják, sőt irányítják a döntéseit. Minden akarata, határozata, ENSZ-e és Genfje ellenére új Jajce van születőben: az SZKSZ, vagyis a Szerb Krajinák Szövetsége. Magyarán: Nagy-Szerbia. Miloševićnak Karadžićnak, Adžićnak csak ez az egy célja volt, s hogy a célja megvalósulhatott, az azt jelenti, hogy az európai gondolat nem egyéb légvárnál.
Azoknak, akik úgy vélik, hogy a végvári vitézség idejét éljük, csak azt válaszolhatom, nekünk nincsenek farönkjeink, hogy elzárjuk magunktól a fejlődést, s hogy a kész tények politikáját kész tényként fogadtassuk el. A kisebbségi autonómia koncepciójára odafigyel a világ, de nem az értékrenddel a szó szoros értelmében hadilábon álló közép-kelet-európai térségben. Erdélyben a magyar önrendelkezés első hangos követelésére megszólaltak a román nemzeti harsonák, és Bős gátjain is a szlovák nemzeti erő duzzad. Ha így folytatódik, akkor Közép-Európa lassan-lassan ütközőzónává válik, amely a szélsőséges nemzeti vezérecskéknek kedvezett mindig. A Nyugat számításból sem fogja azt mondani: most már tényleg fegyverrel kell közbeszólni.
Mint ahogy a horvátországi és a boszniai háború kapcsán is régen elfelejtette mindenki, hogy ki kezdte a gyilkolást. Olyannyira, hogy most saját végvárainak föladásakor a fejlett világ már csak az iránt érdeklődik: hova biciklizik el Panić, ha a militáns szerbek végleg megvonják tőle a bizalmat? Hát, marad is, meg nem is, mint ahogy van ország, meg nincs is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >
Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez
Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >
Gyűlölet és kompromisszum
A társadalom szétrombolása üzemszerűen folytatódik. Elsősorban nem az ellenzék hibája, hogy olyan, amilyen. Ami a magyarországi >