Ma Valter, Irma névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Állnak a vérvárak
A szerb lótenyésztés lehetőségeiről és az első megszállóról
Keszég Károly
Hétfő, halottak napja. A Szövetségi Képviselőház ülésezik, ismét a levegőben lóg a bizalmi kérdés fölvetése Milan Panićtyal és kormányával szemben.
Általában árulónak, az egyik heves szónok az első megszálló katonának nevezi Milan Panićot. A szerb szocialisták teli torokból szidalmazzák a kormányfőt. A Crna Gora-iak közül legtöbben nincsenek jelen, akik viszont ott vannak, védik Panićot. A szövetségi és a köztársasági politikát összehangoló államtanács is ülésezik. Dobrica Ćosić elnök arról beszél, mi történhet Panić menesztése után. Alkotmányos joga, hogy megbízott kormányfőként továbbra is maga mellett tartsa. Vagy ő maga is lemondjon. Minden valószínűség szerint Crna Gora is lemondana Jugoszláviáról. A Demokrata Párt a szerb vezetés államcsínyéről beszél. Újabb végvárak épülnek Szerbiában.
Még mindig hétfő. Reggel kedves műsorom, a sportösszefoglaló, ismét meglepetéssel szolgál: a legnagyobb szerb nemzeti hős ugyanis egy ló lett. Nem lett ló, hanem szerb ló. Budapesten ugyanis maga mögé utasította magyar társait, és kiérdemelte a Balkán, valamint Közép-Európa leggyorsabb lova címet Isten – meg a zsoké és saját futóképessége – segítségével azt is megérhette, hogy tiszteletére a magyar fővárosban, a Mátyás pincében, eljátszották a Tamo daleko című szerb hazafias melódiát. Íme a legjobb példa arra, hogy a szerb lovakat – szankciók ide, szankciók oda – hogyan fogadja és ünnepli a külföld. (A politikusokat, igaz, már kevésbé parádésan.) Egyébként ismertünk már olyan római diktátort, aki saját lovát tette meg konzullá. Megismétlődött volna a történelem?
A véletlen és az újságíró sorsa úgy hozta, hogy mindenszentek és halottak napja közeledtével maga is koszorút árusított, elsősorban Zentán. Közben elbeszélgetett. Olyanokkal is, akik még a tavalyi frontharcokra emlékeztek egyebek között arra, hogy dicső néphadseregünk kiváló tisztjei miként hagyták cserben Eszék alatt tartalékosaikat, akik rossz golyókat kaptak vagy üres tölténytárat. (Harcolj, csak harcolj, halálraítélt.) Még az igazi küzdelem megkezdése előtt kilőtték közülük az egyetlen tényleges tisztet, és tudták, hogy ők is csak Isten – és a horvátok – kegyelmének köszönhetik életben maradásukat. Mégis hazaárulóvá nyilvánították őket, legalábbis a hadműveletet irányító őrnagy szerint. Igaz, megenyhült a véleménye, amikor lassan összezárult a kör körülötte. Újdonsült ismerősöm a koszorúra néz, és azt mondja, őt soha többé nem fogják mozgósítani.
Pedig a mobilizáció pont a Tiszavidéken vált ismét tömegessé. Nyilván nem véletlenül a békelázadás első évfordulójának „tiszteletére”. A jugoszláv „Szív küldi”-k föladói még orrolnak is azokra, akik lelkiismeretükre hivatkozva megtagadják a szolgálatot. Ismét előkerültek a gumibotok, és megjelent munkahelyről való elbocsátás réme. Ünnep nem lesz az egyéves évfordulóból. Nincs is miért ünnepelni. A legutóbbi mozgósítási fölhívásnak ugyanis annyian tettek eleget, hogy azzal a létszámmal már egy újabb háború is elkezdhető. Védeni azt a hazát, amelyre már csak ráfogni lehet, hogy az övék is?
Lelkiismereti kérdés tehát, hogy valaki elfogadja-e vagy megtagadja-e a behívót. Nekem pedig az marad, hogy saját falum kis temetőjében nézzem a friss katonasírokat; kettő is van belőlük. A krizantémokkal együtt kinyíltak a temetők, s láthatókká váltak a csak a házak belső magányában ejtett könnyek.
Sokan ismét azt mondogatják, végvári harcot vívunk. Várak nélkül, csak a lelkiismeretünkre hagyatkozva. Mert tetszik, nem tetszik, a vajdasági magyarság legéletképesebb lakossága elmenekült erőt, vagyont és tudást szállítva át a határon. Ez a gazdaságialap-nélküliség egyre inkább érleli azt a döntést, hogy a kérdést a politikai színtéren is az eddigieknél hatásosabb formában kell fölvállalni. Látjuk, a külföldre nemigen számíthatunk. A Nyugat, amely első győzelmi mámorában mindent megígért a kelet-európai államoknak most tehetetlenül szemléli, hogy válik hamuvá saját eszmerendszere. Most már azt is megérte, hogy az általa semmire sem becsült zsiványok, haramiák befolyásolják, sőt irányítják a döntéseit. Minden akarata, határozata, ENSZ-e és Genfje ellenére új Jajce van születőben: az SZKSZ, vagyis a Szerb Krajinák Szövetsége. Magyarán: Nagy-Szerbia. Miloševićnak Karadžićnak, Adžićnak csak ez az egy célja volt, s hogy a célja megvalósulhatott, az azt jelenti, hogy az európai gondolat nem egyéb légvárnál.
Azoknak, akik úgy vélik, hogy a végvári vitézség idejét éljük, csak azt válaszolhatom, nekünk nincsenek farönkjeink, hogy elzárjuk magunktól a fejlődést, s hogy a kész tények politikáját kész tényként fogadtassuk el. A kisebbségi autonómia koncepciójára odafigyel a világ, de nem az értékrenddel a szó szoros értelmében hadilábon álló közép-kelet-európai térségben. Erdélyben a magyar önrendelkezés első hangos követelésére megszólaltak a román nemzeti harsonák, és Bős gátjain is a szlovák nemzeti erő duzzad. Ha így folytatódik, akkor Közép-Európa lassan-lassan ütközőzónává válik, amely a szélsőséges nemzeti vezérecskéknek kedvezett mindig. A Nyugat számításból sem fogja azt mondani: most már tényleg fegyverrel kell közbeszólni.
Mint ahogy a horvátországi és a boszniai háború kapcsán is régen elfelejtette mindenki, hogy ki kezdte a gyilkolást. Olyannyira, hogy most saját végvárainak föladásakor a fejlett világ már csak az iránt érdeklődik: hova biciklizik el Panić, ha a militáns szerbek végleg megvonják tőle a bizalmat? Hát, marad is, meg nem is, mint ahogy van ország, meg nincs is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >