2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

A rózsa hevében

Gyakorlati tudnivalók kezdő jugoszlávológusok számára

Bódis Gábor

1. Tétel: Ne higgy senkinek!

Még akkor sem, ha úgy adja elő a történetét, mint annak idején édes­anyád a dajkamesét. Vonatkozik ez a délszláv térség minden politikai sze­replőjére, akik közül csupán egyet is­merek, kit az igazmondás tolla ékesített. Nem is vitte többre portásnál.

Nos, vegyünk egy példát. A szerbiai belpolitikai színtéren látszólag minden világos: az egyik oldalon ott vannak a rosszak, mármint a Vezír, a Benito, a Misi meg a többiek. A másik oldalon viszont a bohócosan viselkedő gyógy­szergyáros – aki napok alatt belopta magát a háziasszonyok és az ellenzék szívébe – és követői, elsősorban a partizáníróból lett „kozmopolita” szövetségi államfő. Aki olaszországi útja előtt a legnagyobb megdöbbenéssel fogadta egy olasz újságíró kérdését, ami arra vonatkozott, hogy netántán ő (mármint Ćosić) lenne Milošević eszmei keresz­tapja. Hogy mi nem jut eszébe egy ilyen nyugati tollforgatónak? Hallatlan!

Az olasz újságíróra ráfoghatjuk, hogy alultájékozott, de igazi jugoszlávológusként az általa hangoztatott tételt el nem fogadhatjuk, mert – igaz. Most jön az okfejtés azon része, ahol csak a tudományos tárgyilagosságnak és a tényeknek hihetünk Ez utóbbiakat, mel­lesleg, rendszerint elferdítik Tehát: Dobrica Ć. igaz, hogy Nagy-Szerbia szerelmese és a nemzeti álom (s állam) kergetője, de azért most meggondolta magát, mert ő is látja, hogy ez így nem mehet tovább és eddigi növendékét menesztenie kell. Téves. A ridegfejű jugoszlávológus nem hisz senkinek sem és a hazugság másik oldalára is kíván­csi. Mert vegyük csak sorjába: kinek tett eddigi tevékenységével a legnagyobb szolgálatot D. Ćosić (és az általa meg­rendelt szövetségi kormányfő)? Eltalál­ták, tehát kezdenek már belejönni.

Igen, Slobodan Miloševićnek. Abban a pillanatban léptek a színre, amikor a Vezír éppen az ügyeletes knock downjában volt. A nemzetközi intervenció veszélye realitássá vált. Most pedig? A Panić-kormány első száz napjának leg­nagyobb eredménye az, hogy az elvisel­hetetlentől a kedélyes hűsölést okozó szintig csökkentette a nemzetközi kö­zösség nyomását a világ egyik legcsö­könyösebb diktátorára. Aki nyugodtan intézhette azt, ami a legfontosabb: az itthoni dolgokat. Olyannyira nagy teret kapott, hogy a Rózsák Összejövetelén már magabiztosan intézkedhetett a Párt (az istenadta) sorainak megtisztításáról. No, nem azoknak kellett távozni, akik kiöregedtek és belefáradtak az osztály­harcba, hanem azok, akik állítólag en­gedékenyek voltak az ellenzékkel szem­ben. A Szerb Szocialista Párt héjái (mert vannak galambok is?) ismét nyeregben érzik magukat. És nem is alaptalanul. Belgrádi jugoszlávológusok ugyanis vé­geztek egy alapos felmérést a választási esélyekről, és azt kellett megállapítani­uk, hogy az ellenzék még mindig nem tud összeszedni több mint 50%-t.

Tehát mi sem természetesebb, hogy a választások a Rózsák Pártjának felel meg. Főleg akkor, amikor a Szerbiai Televízió egyértelműen Miloševićék ke­zében van, és amikor az utóbbi idők leglesújtóbb közvélemény kutatási adatai szerint, a szerbiai tévénézők több mint fele továbbra is maradéktalanul hisz a háborús propagandának.

Marad az egyetlen lehetséges végkö­vetkeztetés: egyáltalán nem biztos, hogy valóságos szembenállás létezik Ćosić és Milošević között. A tudomány merev és empirisztikus alapelveihez ragaszkodó jugoszlávológus azonban ebben a tétel­ben sem hisz a végsőkig, és kijátssza a Panić-kártyát. A hitetlenkedő erre is tud magyarázatot, és azt mondja: igen, a gyógyszergyárosnak semmilyen érdeke sincs a Rózsák szekerét tologatni, mert nem valószínű, hogy éppen ebben a szellemországban akarná kiszélesíteni patikahálózatát. Ámbár, ki tudja (lásd a Tétel nevét!). Tovább fűzve a gondola­tot, meg kell állapítani, hogy az, amit mi Panić-kormánynak nevezünk, nem egy menyasszonykórus. Utóbb kiderült, hogy a montenegrói szövetségi belügy­miniszter tudott valamit a Milošević-féle rendőrség okmányszerző akciójának előkészületeiről. Azután: a kormány egyik alelnöke, aki magyar származású, de ami ennél sokkal fontosabb: a Szerb Szocialista Párt tagja, összehívja a kor­mány rendkívüli ülését, ám arra elfelejti meghívni a szintén magyar származású, de nem Milošević-párti igazságügy mi­nisztert. Aki mellesleg a tárgyalandó ügyben illetékes, hiszen a választások kiírásának a körülményeiről volt szó. Ezt követően születik meg a Szerbiát 9 körzetre felosztó döntés, ami nem más, mint rügyfakadás a szocialista Rózsák­nál. Harmadszor: mindenki előtt nyil­vánvalóvá vált, hogy a népszavazási hu­zavonát nem azért tartották meg, mert el akarták kerülni a választásokat. Sőt, nagyon is kívánták azokat. Egyszerűen arról volt szó, hogy megkíméljék a Vezírt, nehogy akár másodpercekre is le kelljen mondania. Ha tartaná magát az általa fabrikált alkotmányhoz. Csakhogy ő annyira felbátorodott a körülötte te­remtődött kedvezőbb feltételek láttán, hogy rendeztetett magának egy kong­resszust és azon természetesen kinevez­tette magát pártfőnöknek, annak elle­nére, hogy ezt az általa bitorolt ország alapokmánya tiltja.

Hogyan számíthat ilyen körülmények között sikerre az amerikai Belgrádban? Csak úgy, ha továbbra sem vesz tudo­mást a környezetéről. Ez ellen ugyanis nincs orvosság.

További gyakorlati tudnivalók kezdő jugoszlávológusok számára: a többi 120 Tétel is ugyanez alatt a címszó alatt szerepel, vagyis:

Ne higgy senkinek!

1992. október 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább