Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Lapítunk, mint...
Széljegyzetek egy nem létező ország fővárosából
A minap arról olvastam, hogy Montenegrónak két fővárosa van: Cetinje és Podgorica. Erről természetesen az jutott eszembe, hogy kis ember nagy bottal jár. Esetleg kettővel. Crna Gora valóban kis ország, illik is hozzá a két főváros. Igaz, Cetinjét csak parádézásra foglalta le, de Podgoricában majd csak eldől a sorsa. Meglehet, egy másik államé is, amelynek a fővárosa – egyre inkább úgy tűnik – nem Nándorfehérvár, hanem Genf. Oda jár minden állam- és kormányfő; amolyan kordivattá vált, hogy ott adjanak találkát egymásnak a heveny területvesztésben szenvedő balkáni államok vezetői és trónbitorlói.
A svájci város környéke aztán úgy megtetszett a poétikus hajlamú Néró-követőnek, Radovan Karadžićnak, hogy – mint hírlik – azonnal villát vásárolt a tó környékén a menekülteknek szánt pénzből. Lehet ebben költői túlzás, de mit tegyen az ember, ha hosszú tárgyalásokra rendezkedik be? Különben viszont úgy véli a boszniai szerb vezér, hogy a háború még az év végéig befejeződik, mivelhogy sem a szerbek, sem pedig a horvátok nem akarják folytatni, a muzulmánok meg csak nem akaszkodnak össze velük. Esetleg egymással.
Hát, ez az. A hétvégén egy olasz lap tudósítására alapozva villámgyorsan elterjedt a hír, hogy államcsíny történt Szarajevóban, s hogy Ejup Ganić alelnök megelégelte Alija Izetbegović „se hús, se hal” politikáját, és átvette a hatalmat. A tévében R. Karadžić kifejtette, hogy egyáltalán nem csodálkozik Ganić tettén, mert már régóta tudvalevő, hogy a dzsihad híve. Mindezt aláhúzandó, képsorok vonultak el előttünk, amelyek állítólag a boszniai háborúban zsoldosként részt vevő modzsahedinek rémtetteit ábrázolják. Azért állítólag, mert a kérdésre felelő tiszt maga mondja, hogy ezeket a „megdönthetetlen” bizonyítékokat fölkínálták ugyan az ENSZ-nek, több nagy külföldi tévétársaságnak, sőt hazai lapoknak is, de azok nem ragadták meg az alkalmat az „igazság” kiderítésére. A lelkük rajta, de lehet, igazuk volt, mert azt mondták (a tiszt hivatkozott rájuk), hogy montázsról van szó.
Az esetből két következtetést le kell szűrni: az egyik az, hogy miután maga Ejup Ganić jelentette ki, hogy nem is tervezett puccsot, akkor valaki szándékosan hazudott. A másik pedig az, hogy az Újvidéki Televízió (mert ő volt a híradó-ügyeletes) ne akarja lemosni magáról a „háborús uszító” jelzőt, amelyet igencsak kifogásolt Nenad Čanak vasárnapi, a Polgári Szövetség újvidéki konvencióján mondott beszédében. R. Karadžić is jobban tenné, ha még egyszer elmagyarázná repülős tisztjeinek, hogy bizony a régi Jugoszláviának tényleg befellegzett, és a vadászgépeket Kis-Jugoszlávia területére kell átröpíteni, mielőtt még repülőstül, repülőterestül a levegőbe nem röpítenék Banja Lukát.
Folyik tehát az élet Genfben és környékén, s nekünk sincs okunk panaszra. Slobodan Milošević végleg eltávolodott szellemi atyjától, Dobrica Ćosićtól, s fiúi tiszteletet nem érezve azonnal ráhúzta a vizes lepedőt a Franjo Tuđmannal kötött szerződése miatt. Hogy most kinek a kezében mi van, milyen erőket gyűjtött maga köré, s azok egy adott pillanatban ki mögé sorakoznak fel, talán még nem rajzolódott ki kristálytisztán, de Milošević máris idézheti Macbeth szavait: „Ki hitte volna, hogy az öregben még ennyi vér van!”
A bizonytalanságra azért jellemző, hogy miközben Ćosić elnök elutazott Genfbe, Milan Panić kormányfő visszatért az országba. Nyilván, nehogy az történjen Szerbiában, amit Bosznia esetében véltek puccs. (Írom e sorokat, s közben hallom, hogy a köztársasági rendőrség ellenőrzése alá vonta a szövetségit. Megnyugtatnak, semmi rendkívüli nem történt. Tényleg, csak az, amire számítottunk.) Mondjuk Kosovo miatt, mondjuk Prevlaka miatt, mondjuk a tél miatt, mondjuk a választások miatt, mondjuk az általános sztrájk fenyegető réme miatt, vagy egyszerűen amiatt, mert valaki szembe mert szállni a Nagy Balkáni Hóhérral.
Szóval várni kell, s állni. A sarat. A már említett újvidéki konvención tulajdonképpen csak megerősítést nyert, amit eddig is sejtettünk, de pontos adatok hiányában nem tudtunk. Az például, hogy egy fölmérés tanúsága szerint a szerbiai átlagpolgárok 70 százalékának csak általános iskolai végzettsége van. Ebből következik hogy elhelyezkedési lehetőségei is körülhatároltak, s hogy információit sem igen szerezheti máshonnan (mert nincs rá pénze), csak a tévéből. Csoda-e, hogy a hatalom ennyire ragaszkodik saját előretolt helyőrségéhez, az „Igazság Birodalmá”-hoz? S csoda-e, hogy a hazugság tőgyein nevelkedett szerbiai átlagpolgárok oly büszkén mennek ki a frontra?
Most is soroznak, most is hordják a behívókat. A parasztok ismét úttorlaszokat akarnak állítani, mert a szerb kormány és annak feje hazudott nekik: nem fizet, csak követel. Ha nem megy szépszerével, megy behívóval. Tényleg nem tudom, hogy a „sárban való ragyogás”-ból – ahogy Soltis Lajos mondta volt – ki húzza ki a jobb sorsra érdemes népeket. Minket, magyarokat csak mi magunk, ez biztos. A hogyan kérdése fölmerül, a baj az, hogy a válasz elmarad. Azt hiszem, hogy a múlttal sok baj lehetett, ha a ma ennyire képtelen akár a pillanatnyi közmegegyezésre. Nyilván az elsorvasztott tudat az, amely vajdasági magyar értelmiségünk egy részének továbbra is azt súgja, hogy a legjobb út a megdicsőülés felé a fej homokba dugása. A fenék azonban kimarad a porból, s ahogy ismerem a jelenlegi szerbiai hatalmat, nem szexuális élvezetből tekinget a kiálló csonk felé. A civakodás – ne higgye senki, hogy magyar átok! – minden mindenkori kisebbséget elér.
A hallgatás az, ami veszedelmes. És egymás felőrlése a tény. Egykoron és most is. „A többi néma csönd.” – ahogy Fortinbras, a győztes hadvezér mondja a halott Hamlet emléke előtt. Számíthatunk-e arra, hogy megértők lesznek a hadvezérek?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >
Oroszország és a Balkán
Hogy Belgrád merre orientálódik, azt az utóbbi időben számos szabálytalan rögtönzés teszi talányossá. Mindazonáltal nem érdektelen >
TÁBLARONGÁLÁS – VAGY VALAMI MÁS?
Nyilvánvaló, hogy Szerbiában a nemzeti kisebbségi/közösségi jogok gyakorlati alkalmazása akadályokban ütközik, s ez rontja a nemzeti >
A hontalan jugoszláv író
Mindenhol otthon volt és – sehol. Miljenko Jergović pontosan fogalmazott, amikor száműzött írónak nevezte. A magyar >
Az otthonmaradás egy „alternatíva”?! – „Hagyd már abba”!
A Kossuth Rádió jobbat érdemlő hallgatói egy szubjektív, megalapozatlan, a Szerb Haladó Párt és az Orbán–Vučić >
Tanúja voltam a legabszurdabb metamorfózisoknak
Jeleskednek azok, akik Titóhoz írtak ódát, aztán diadalmasan gyalázták a párt örökös elnökét. Voltak barátaim, akik >