Ma Hermina, Lídia, Kamélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Új vidéki vidékiesség
Talponállós tanfolyam kezdő szabad újságíróknak
Bódis Gábor
Egyre több tollforgató szánja rá magát arra a kétségbeesett lépésre, hogy miként annak idején valamely walesi bárd, áttételes módon, a szépirodalom allegorikus eszköztárát vesse be a napi politika fejleményeinek ismertetésekor. Teszik ezt nem csupán kellő módon el nem ítélhető bárgyúságból és gyávaságból, hanem azért, mert nem szívták az újságírás anyatejét egyetlen napilapunk egyre szűkülő kebelén. Krónikásuk, mint megrögzött ellentejpárti, szintén a balladai félhomály és a tévéjáték ötvözetében látja a pártatlan szajkózás jövőjét. Szó ami szó, dramaturgi vénámból eresztettem meg a következő kis történetet.
A helyszín eleve adott: az amerikai gyógyszergyáros tágas irodája felújított (s közben összezsugorodott) hazájának fővárosában.
Akt kérdez: az Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézmény (amely egyébként lassan elsorvad).
Aki válaszol: a gyógyszerek és a délszláv bajok titkának nagy ismerője.
UINKI: Mi kisebbségi lap vagyunk, tehát állami támogatásra szorulunk. Ez a támogatás azonban a jelen pillanatban már valóban csak jelképes, összkiadásaink 3 százalékát képezi. Milyen kötelezettséget érez a jugoszláv kormány a vajdasági magyar kisebbség egyetlen napilapja iránt?
M. P.: (mielőtt válaszolna., mély részvéttel adózik a vajdasági szabad újságírás emlékének, majd az egyperces néma felállás után visszahuppan a valóságba, ami kapitalista) Vegyék kezükbe a sorsukat, alapítsanak magáncéget. Csak a magánkézben lévő sajtó igazán független.
UINKI: (mivel már tapasztalt öreg róka, nem veri a vasat, hanem mellékes témákkal szándékozik ismét megteremteni az alamizsna lé-kört, mint úgy mellékesen menekültekről, háborúról és amnesztiáról faggatózik, megjátszva az érdekeltet, de amikor elérkezettnek érzi az időt, ismét belevág. Kérdései tömörek és célratörők) Tetszik tudni, csak 3 százalékot kapunk, de önök mit tesznek, hogy életben tartsanak bennünket?
M. P.: (kissé ideges, mert ezek a 3 százalékosok nagyon hasonlítanak a szintén utolsó Igazán Nagy Božovićra, aki a topčideri termelékenységért hasonló állhatatossággal küzd, s bízva bízik) Önök élvezik a szimpátiámat, de mint mondottam, a sajtó csak akkor lehet független, ha magánkézben van.
Mivel ezek után kezdett teljesen ellaposodni az egyébként igen magasröptű diskurzus, M. P., a miniszterelnök beírta nevét az ajándékkönyvbe.
Happy end
Hát kell ennél meghatóbb történet?
Lehet tavasz, lehet nyár,
Nekünk a lóvé igenis jár.
A kevésbé beavatottak kedvéért mondom el, hogy Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünk Milán Panić szövetségi miniszterelnökkel készített interjújából idéztem. Más kommentárt nem fűznék hozzá, talán csak azt a szerény indítványt, hogy ha már nem lehet megválogatni szakmai szempontból a jelentős politikusokkal érintkező vajdasági magyarokat, akkor legalább azt kellene követelményként felállítani, hogy, könyörgöm, ne kolduljanak az egész vajdasági magyarság nevében. Harcolják ki, ahol akarják a kis 3 és fél százalékukat, és emellett hirdessék a demokratikus közvélemény előtt pártatlanságukat, de bennünket, kérdezni, válaszolni és talpon állni tudó magyarokat hagyjanak ki a játékból.
Mi is nagyon sajnáljuk Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünket, de szeretnénk felhívni figyelmét arra, hogy a kommunista értékrendszer kiveszőben van, még erre mifelénk is, és ilyen alamizsna hozzáállással legfeljebb csak a Milošević-Božović kormányos nélküli párost lehet lekenyerezni.
Panić úrnak számtalan hibája van, és sok mindent lehetne a szemére vetni, de gazdaságpolitikából aligha tarthatna bárki is előadást neki ebben a valamikori országban. Ha ő azt mondja, ami minden épeszű halandó számára világos, hogy független újságírás nem lehet államilag támogatott vállalatban, akkor nyilvánvaló, hogy Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünk még ha csupán 0,3 százalékot (ezért még nem veszik el a jogosítványát) is kapna Božovićéktól, nem nevezhetné magát a demokratikus közvélemény lapjának. És főleg nem nevezhetné magát annak azok után, hogy a demokratikus közvélemény elé tárta koldulásának szomorú történetét. Szánalmas.
Ezek után kinek magyarázzuk bizonyítványunkat, hogy tudniillik nem minden vajdasági magyar olyan csóró, hogy azonnal éhen hal, ha a Nagy Szerb Állam vagy a Kis Jugoszláv Valami nem ad neki 3 százalékot.
Más
Egy kedves olvasónk azzal a kérelemmel fordult hozzánk, hogy szívesen látná, ha közölnénk a tévéműsort, mert a Naplót is meg szeretné venni, de két hetilapra már nem jut pénze. Amennyiben többen is kérnék ezt, a szerkesztőség vállalná ezt az újabb feladatot is, egyetlenegy apró kikötéssel: csak az anyaországi és a műholdas állomások műsortervét tudnánk közölni. A „hazai” televízióét pedig csak felszabadulása után. Nem szeretnénk ugyanis nemzetközi bíróság elé kerülni amiatt, hogy háborús bűnösök által szerkesztett műsorokat propagálunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?
Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >
Szirmok és tüskék
Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >
Egy polgáridomár furcsa kalandjai
Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >
Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?
Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >
Újra győzött a nacionalizmus
Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >
Liberális demokrácia rovásírással
Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >
Elvtársak, ne lőjetek!
Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >
Index!
Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >
A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!
Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >
Szellemi aura
Érdekes, hogy a vajdasági irodalomban két jelentős alkotó műveiben ismertem fel ezt a szellemi aurát. Az >
Európa rossz tréfa
Nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem >
Trianoni csend – anyám csendje
A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak >