Ma Gertrúd, Patrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Új vidéki vidékiesség
Talponállós tanfolyam kezdő szabad újságíróknak
Bódis Gábor
Egyre több tollforgató szánja rá magát arra a kétségbeesett lépésre, hogy miként annak idején valamely walesi bárd, áttételes módon, a szépirodalom allegorikus eszköztárát vesse be a napi politika fejleményeinek ismertetésekor. Teszik ezt nem csupán kellő módon el nem ítélhető bárgyúságból és gyávaságból, hanem azért, mert nem szívták az újságírás anyatejét egyetlen napilapunk egyre szűkülő kebelén. Krónikásuk, mint megrögzött ellentejpárti, szintén a balladai félhomály és a tévéjáték ötvözetében látja a pártatlan szajkózás jövőjét. Szó ami szó, dramaturgi vénámból eresztettem meg a következő kis történetet.
A helyszín eleve adott: az amerikai gyógyszergyáros tágas irodája felújított (s közben összezsugorodott) hazájának fővárosában.
Akt kérdez: az Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézmény (amely egyébként lassan elsorvad).
Aki válaszol: a gyógyszerek és a délszláv bajok titkának nagy ismerője.
UINKI: Mi kisebbségi lap vagyunk, tehát állami támogatásra szorulunk. Ez a támogatás azonban a jelen pillanatban már valóban csak jelképes, összkiadásaink 3 százalékát képezi. Milyen kötelezettséget érez a jugoszláv kormány a vajdasági magyar kisebbség egyetlen napilapja iránt?
M. P.: (mielőtt válaszolna., mély részvéttel adózik a vajdasági szabad újságírás emlékének, majd az egyperces néma felállás után visszahuppan a valóságba, ami kapitalista) Vegyék kezükbe a sorsukat, alapítsanak magáncéget. Csak a magánkézben lévő sajtó igazán független.
UINKI: (mivel már tapasztalt öreg róka, nem veri a vasat, hanem mellékes témákkal szándékozik ismét megteremteni az alamizsna lé-kört, mint úgy mellékesen menekültekről, háborúról és amnesztiáról faggatózik, megjátszva az érdekeltet, de amikor elérkezettnek érzi az időt, ismét belevág. Kérdései tömörek és célratörők) Tetszik tudni, csak 3 százalékot kapunk, de önök mit tesznek, hogy életben tartsanak bennünket?
M. P.: (kissé ideges, mert ezek a 3 százalékosok nagyon hasonlítanak a szintén utolsó Igazán Nagy Božovićra, aki a topčideri termelékenységért hasonló állhatatossággal küzd, s bízva bízik) Önök élvezik a szimpátiámat, de mint mondottam, a sajtó csak akkor lehet független, ha magánkézben van.
Mivel ezek után kezdett teljesen ellaposodni az egyébként igen magasröptű diskurzus, M. P., a miniszterelnök beírta nevét az ajándékkönyvbe.
Happy end
Hát kell ennél meghatóbb történet?
Lehet tavasz, lehet nyár,
Nekünk a lóvé igenis jár.
A kevésbé beavatottak kedvéért mondom el, hogy Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünk Milán Panić szövetségi miniszterelnökkel készített interjújából idéztem. Más kommentárt nem fűznék hozzá, talán csak azt a szerény indítványt, hogy ha már nem lehet megválogatni szakmai szempontból a jelentős politikusokkal érintkező vajdasági magyarokat, akkor legalább azt kellene követelményként felállítani, hogy, könyörgöm, ne kolduljanak az egész vajdasági magyarság nevében. Harcolják ki, ahol akarják a kis 3 és fél százalékukat, és emellett hirdessék a demokratikus közvélemény előtt pártatlanságukat, de bennünket, kérdezni, válaszolni és talpon állni tudó magyarokat hagyjanak ki a játékból.
Mi is nagyon sajnáljuk Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünket, de szeretnénk felhívni figyelmét arra, hogy a kommunista értékrendszer kiveszőben van, még erre mifelénk is, és ilyen alamizsna hozzáállással legfeljebb csak a Milošević-Božović kormányos nélküli párost lehet lekenyerezni.
Panić úrnak számtalan hibája van, és sok mindent lehetne a szemére vetni, de gazdaságpolitikából aligha tarthatna bárki is előadást neki ebben a valamikori országban. Ha ő azt mondja, ami minden épeszű halandó számára világos, hogy független újságírás nem lehet államilag támogatott vállalatban, akkor nyilvánvaló, hogy Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünk még ha csupán 0,3 százalékot (ezért még nem veszik el a jogosítványát) is kapna Božovićéktól, nem nevezhetné magát a demokratikus közvélemény lapjának. És főleg nem nevezhetné magát annak azok után, hogy a demokratikus közvélemény elé tárta koldulásának szomorú történetét. Szánalmas.
Ezek után kinek magyarázzuk bizonyítványunkat, hogy tudniillik nem minden vajdasági magyar olyan csóró, hogy azonnal éhen hal, ha a Nagy Szerb Állam vagy a Kis Jugoszláv Valami nem ad neki 3 százalékot.
Más
Egy kedves olvasónk azzal a kérelemmel fordult hozzánk, hogy szívesen látná, ha közölnénk a tévéműsort, mert a Naplót is meg szeretné venni, de két hetilapra már nem jut pénze. Amennyiben többen is kérnék ezt, a szerkesztőség vállalná ezt az újabb feladatot is, egyetlenegy apró kikötéssel: csak az anyaországi és a műholdas állomások műsortervét tudnánk közölni. A „hazai” televízióét pedig csak felszabadulása után. Nem szeretnénk ugyanis nemzetközi bíróság elé kerülni amiatt, hogy háborús bűnösök által szerkesztett műsorokat propagálunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mikor volt nehezebb? Akkor vagy most?
A társadalom továbbra is megosztott, mint a kilencvenes években, de az árkok mégsem olyan mélyek. Barátaim >
A megtett út
A folytatás sikere attól függ, hogy az eddigi „szerencsés véletlenek” helyébe tud-e lépni egyfajta tudatos építkezés. >
AMIKOR A HATALOM A GYŰLÖLET NYELVÉN SZÓL
A történtek ismét azt mutatják, hogy a tartományi intézmények vezetésében olyan személyek is ülnek, akik nem >
VMP: MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE TANULSÁGAI MA
2024. november elseje után az egyetemisták vezetésével korrupcióellenes szabadságharc bontakozott ki Szerbiában, nem pedig „anarcholibeláris színes >
VMDK: Újabb korrupció és politikai üzlet gyanúja
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a szabadkai Korzo 3. szám >
Két évtizedes huzavona után ünnepélyesen megnyitották a Népszínház épületét
Ezúttal sem kommentálom az eseményeket, hiszen azt gondolom, hogy a végső szót a szabadkai polgárok, mindenekelőtt >
VMDK: Hat év szégyen
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint a Naša radost Iskoláskor Előtti Intézmény központi konyhájának hat éve >
VMDK: Ha Vojislav Šešelj „fogatlan oroszlán”, akkor miért indulnak vele egy listán?
Miért kell a vajdasági magyar közösségnek egy olyan listán szerepelnie, amelyben a radikálisok is helyet kapnak? >
Kendőzetlenül lép színre az erőszak
A békepárti Trump elnök új háborút indított el, amely szerinte 4-5 hétig esetleg valamennyivel tovább tart. >
VMDK: Pásztor átlépte az utolsó határt, a VMSZ koalícióra lép Šešelj politikájával
Az elmúlt évtizedekben mintegy 60.000 magyar hagyta el Vajdaságot. Ez nem puszta statisztika – ez egy >
Hitelvesztett főszerkesztő
Pesevszki ezzel tovább rombolta a jobb sorsra érdemes napilap hitelét. Egy napilap hitelessége azon múlik, hogy >
Talán születik valamiféle alternatíva
Ahogy látom, időnként meg-megtörik a vajdasági magyar csend. Hallatja a szavát a Vajdasági Magyar Plénum és >