2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Új vidéki vidékiesség

Talponállós tanfolyam kezdő szabad újságíróknak

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Egyre több tollforgató szánja rá magát arra a kétségbeesett lépésre, hogy miként annak idején valamely walesi bárd, áttételes módon, a szép­irodalom allegorikus eszköztárát vesse be a napi politika fejleményeinek is­mertetésekor. Teszik ezt nem csupán kellő módon el nem ítélhető bárgyú­ságból és gyávaságból, hanem azért, mert nem szívták az újságírás anyate­jét egyetlen napilapunk egyre szűkülő kebelén. Krónikásuk, mint megrög­zött ellentejpárti, szintén a balladai félhomály és a tévéjáték ötvözetében látja a pártatlan szajkózás jövőjét. Szó ami szó, dramaturgi vénámból eresz­tettem meg a következő kis történe­tet.

A helyszín eleve adott: az amerikai gyógyszergyáros tágas irodája felújí­tott (s közben összezsugorodott) hazájának fővárosában.

Akt kérdez: az Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézmény (amely egyéb­ként lassan elsorvad).

Aki válaszol: a gyógyszerek és a délszláv bajok titkának nagy ismerője.

UINKI: Mi kisebbségi lap vagyunk, tehát állami támogatásra szorulunk. Ez a támogatás azonban a jelen pilla­natban már valóban csak jelképes, összkiadásaink 3 százalékát képezi. Milyen kötelezettséget érez a jugoszláv kormány a vajdasági magyar kisebb­ség egyetlen napilapja iránt?

M. P.: (mielőtt válaszolna., mély részvéttel adózik a vajdasági szabad újságírás emlékének, majd az egy­perces néma felállás után visszahup­pan a valóságba, ami kapitalista) Vegyék kezükbe a sorsukat, alapítsa­nak magáncéget. Csak a magánkéz­ben lévő sajtó igazán független.

UINKI: (mivel már tapasztalt öreg róka, nem veri a vasat, hanem mellékes témákkal szándékozik is­mét megteremteni az alamizsna lé-kört, mint úgy mellékesen menekültekről, háborúról és amnesztiáról faggatózik, megjátszva az érdekeltet, de amikor elérkezettnek érzi az időt, ismét belevág. Kérdései tömörek és célratörők) Tetszik tudni, csak 3 százalékot kapunk, de önök mit tesznek, hogy életben tartsanak bennünket?

M. P.: (kissé ideges, mert ezek a 3 százalékosok nagyon hasonlítanak a szintén utolsó Igazán Nagy Božovićra, aki a topčideri termelékenységért hason­ló állhatatossággal küzd, s bízva bízik) Önök élvezik a szimpátiámat, de mint mondottam, a sajtó csak akkor lehet független, ha magánkézben van.

Mivel ezek után kezdett teljesen ellaposodni az egyébként igen ma­gasröptű diskurzus, M. P., a minisz­terelnök beírta nevét az ajándék­könyvbe.

Happy end

Hát kell ennél meghatóbb történet?

Lehet tavasz, lehet nyár,
Nekünk a lóvé igenis jár.

A kevésbé beavatottak kedvéért mondom el, hogy Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intézményünk Milán Panić szövetségi miniszterelnökkel készített interjújából idéztem. Más kommentárt nem fűznék hozzá, talán csak azt a szerény indítványt, hogy ha már nem lehet megválogatni szakmai szem­pontból a jelentős politikusokkal érint­kező vajdasági magyarokat, akkor leg­alább azt kellene követelményként felál­lítani, hogy, könyörgöm, ne kolduljanak az egész vajdasági magyarság nevében. Harcolják ki, ahol akarják a kis 3 és fél százalékukat, és emellett hirdessék a demokratikus közvélemény előtt pártatlanságukat, de bennünket, kér­dezni, válaszolni és talpon állni tudó magyarokat hagyjanak ki a játékból.

Mi is nagyon sajnáljuk Utolsó Iga­zán Nagy Kulturális Intézményünket, de szeretnénk felhívni figyelmét arra, hogy a kommunista értékrendszer kiveszőben van, még erre mifelénk is, és ilyen alamizsna hozzáállással legfeljebb csak a Milošević-Božović kormányos nélküli párost lehet leke­nyerezni.

Panić úrnak számtalan hibája van, és sok mindent lehetne a szemére vetni, de gazdaságpolitikából aligha tarthatna bárki is előadást neki ebben a valamikori országban. Ha ő azt mondja, ami minden épeszű halandó számára világos, hogy független újság­írás nem lehet államilag támogatott vállalatban, akkor nyilvánvaló, hogy Utolsó Igazán Nagy Kulturális Intéz­ményünk még ha csupán 0,3 százalé­kot (ezért még nem veszik el a jogo­sítványát) is kapna Božovićéktól, nem nevezhetné magát a demokratikus közvélemény lapjának. És főleg nem nevezhetné magát annak azok után, hogy a demokratikus közvélemény elé tárta koldulásának szomorú történe­tét. Szánalmas.

Ezek után kinek magyarázzuk bizo­nyítványunkat, hogy tudniillik nem minden vajdasági magyar olyan csó­ró, hogy azonnal éhen hal, ha a Nagy Szerb Állam vagy a Kis Jugoszláv Valami nem ad neki 3 százalékot.

Más

Egy kedves olvasónk azzal a kére­lemmel fordult hozzánk, hogy szíve­sen látná, ha közölnénk a tévéműsort, mert a Naplót is meg szeretné venni, de két hetilapra már nem jut pénze. Amennyiben többen is kérnék ezt, a szerkesztőség vállalná ezt az újabb feladatot is, egyetlenegy apró kikötés­sel: csak az anyaországi és a műhol­das állomások műsortervét tudnánk közölni. A „hazai” televízióét pedig csak felszabadulása után. Nem sze­retnénk ugyanis nemzetközi bíróság elé kerülni amiatt, hogy háborús bű­nösök által szerkesztett műsorokat propagálunk.

1992. október 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább