2021. augusztus 3. kedd
Ma Hermina, Lídia, Kamélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Billy the Kid

Avagy Billy, a Kölyök, kinek az a mottója, hogy az röhög, aki utoljára röhög

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A legnézettebb amerikai tévéhálóza­tok is kapva kapnának az alkalmon, hogy olyan sorozatot mutassanak be, amelyben a világ ügyeletes diktátorai szórakoztatnák a választási kampányba belefáradt óceán túliakat.

Mert miről is van szó tulajdonképpen? Közvetlenül azután, hogy a napnál is világossabbá vált, az Isten és az amerikai nép sem tud segíteni az ötlettelenségbe és a határozat­lanságba burkolt George Bushon, aki még az öbölháború megkopott fényében sütkérezett, máris jelentkeztek a Diktátor elvtársak. No, nem személyesen, hanem a pártatlanságukról közismert bárdjaik ál­tal. Irakban így a közvélemény arról szerezhetett tudomást, hogy Bush csu­pán amiatt vesztette el a választásokat, mert nem tudta leigázni Szaddam dicső nemzetét. Hasonló történelmi szerepet kapott a már kissé feledésbe merült Kadhafi. Ami viszont számunkra a leg­aranyosabb, az a szerb sajtó, amely már korábban is tudni vélte, hogy például Genscher német külügyminisztert annak idején azért menesztették, mert állítólag téves lépéseket húzott a dél­szláv válságot illetően. Ez a szerb retori­kában annyit jelent, hogy Genscher még hálátlanabbnak bizonyult a félreve­zetett Európánál, amely sehogyan sem akarja felismerni a szerb rezsim igazsá­gos harcát. A területfejlesztés terén és a tisztítóiparban. Nos, most Clintonnak adták fel a leckét, hiszen minek válasz­tották volna meg egyébként az ameri­kaiak. Tudnivaló, mi a feladata: igazsá­got tenni. Milošević-féle igazságot. Mert különben mehet.

Az sem hat zavarólag, hogy Clinton a választási kampány során többször is erélyesebb fellépést szorgalmazott az agyon üldözött nép dicső vezetősége ellen.

Billy, a Kölyök még bizonyíthat, de Jelcinnek erre már semmi esélye sincs. Főleg, amióta egy Oroszországban is teljesen ismeretlen írócska kísértetként járja a volt délszláv országot és hirdeti a megbonthatatlan szerb-orosz barátsá­got. Aminek a legfőbb ellensége Jelcin és Panić. Akik eladták a lelküket a Nyugatnak. Amely viszont a Vatikán ve­zetésével a pravoszlávság megsemmisí­tését tűzte ki célul. Ne tévesszen meg senkit sem, hogy a pravoszlávság vagy igazhitűség legnagyobb védelmezői Oroszhonban és Miloševićhonban is ép­pen a bolsevik vezérecskék. Hiába, a vér nem válik vízzé.

Mint a hangulat, amely igencsak fel­forrósodott a múlt héten a szövetségi képviselőházban. Ismét Panić megbuk­tatását készítette elő a Milošević-Šešelj kormányos nélküli kettős, de ezúttal is sikertelenül. Az egyetlen egy szavazaton múlott erőpróba kimenetele miatt csak azok izgultak, akik nem ismerték az egy nappal korábban ülésező (illegális) Leg­felsőbb Állami Tanács napirendjét, és a vita kimenetelét. Tehát csak mi 8-9 millióan izgultunk. A titkos tanácskozá­son ugyanis alaposan veszekedtek egy­mással az elvtársak és néhány arra tévedt úr. Slobodan, Dobrica, Milan, Radoman, Momir, Života és a többiek a fennmaradt és már említett 8-9 millió sorsa felett tanakodott. A döntés még nem ismeretes, de az amerikai gyógy­szergyáros egyelőre maradhat.

Maradhat az író-elnök is, akinek belgrádi sajtóértekezletét már csak azért is nagy érdeklődés előzte meg, mert Ćosić ritkán nyilatkozik a nagy nyilvá­nosság előtt, és ha ezt meg is teszi, nagyon kényelmetlenül érzi magát. Le­galábbis ezt mondta a másra éhes újsá­gírók előtt. Másodsorban viszont a több milliónyi beavatatlan számára a parla­menti erőpróba kimenetele azt sejtette, hogyha Miloševićtyel állítólag szemben­álló Ćosić-Panić duó, ha nem is hábo­rút, de ismét egy jelentős csatát nyert.

És a nyegléskedő államfő most aztán kivágja magát sorstársai és a történe­lem előtt, amely még mindig úgy tartja őt számon, mint a szerb Vezér eszmei atyját. Ehelyett azonban nem történt semmi azon kívül, hogy egy kicsit so­pánkodtunk a nemzetközi közvélemény értetlensége miatt, amely még most sem hajlandó elismerni, hogy az igazi agresszor Horvátország. Hoppon ma­radt a szerb ellenzék is, mert hiába számított arra, hogy az író-elnök az élére áll. Ő inkább a kullogást választot­ta, habár, mint ahogy korábban egyszer sejtettem volt, sohase lehessen tudni. Most azt mondja, hogy nem jelölteti magát, holnap meg olvassuk a nevét valamilyen listán.

Mégis, ezek a megnyilatkozások el­törpültek azok mellett, amelyek a szerb államfő menesztésére és a mozgósítás­ra vonatkoztak. Az írói asztala mellől feltápászkodó elnök ugyanis kerek-pe­rec kijelentette, egy szemtelen újságírói kérdésre válaszolva, hogy nemzetközi tárgyalópartnerei közül senki sem tá­masztotta a szankciók feloldásának fel­tételeként Milošević menesztését. A mennyezet nem szakadt le, csupán a belga külügyminiszter gagyogta el két nappal később Panić előtt és a szemé­be, hogy a belgrádi rezsim vezetőjének eltávolítása nélkül szó sem lehet a meg­szigorító intézkedések feloldásáról. Sőt, további szankciók várhatók. De legyünk nagyvonalúak és higgyünk abban, hogy Ćosić minderről nem tud semmit. El­végre egy elnöknek a feje sem kápta­lan.

A másik aranyköpés a már említett sajtókonferencián szintén egy újságírói kérdésre adott válasz volt. A szövetségi államfő, a szintén állítólag szövetségi hadsereg főparancsnoka azt állította, hogy nincs semmilyen mozgósítás, hi­szen erre semmi szükség sincs! A mennyezet ismét maradt. De jött a főparancsnok katonaságának vezérkara és közleményben tudatta az ámuló köz­véleménnyel, hogy tényleg nincs moz­gósítás, csupán behívják az embereket. No nemcsak a magyarokat, ahogy azt egyesek rosszindulatúan állítják Vajda­ságban, hanem az egész „országban”. Talán nem ártana ezt közölni az ál­lamfővel is, habár hajlott korának köszönhetően őt egy ilyen mozgósítás nem fenyegeti.

1992. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Tanyaszínház kálváriája

Hajnalnak és Pásztornak, ha csak egy pici önérzete/önbecsülete van, ilyen és ennyi blamázs, közfelháborodás után önként >

Tovább

Némi tisztázás, kurtán

Mivel nem érdemes tanácsokat osztogatnom – úgyse fogadná meg őket senki – , csak annyit mondok: >

Tovább

A páriák és az ellenzékiséget imitálók

A páriák időnként pótvizsgázhatnak, de ha nem felelnek meg a követelményeknek, akkor továbbra is szilencium vár >

Tovább

A kulturális háború halottai

A fasizmus pusztítása békésen, számottevő akadály és nehézség nélkül bontakozik ki – ezt neveztem huszonegy évvel >

Tovább

Magyar Nemzet kontra Hajnal Jenő

„Valóban, nem jut eszébe senkinek, hogy a vékony fadarabon gyorsan elfutó gyufa lángja éppen elég az >

Tovább

Elkártyázott tolerancia

Köztudott, hogy legnagyobbnak – és legmagyarabbnak – tartott költőnk, Petőfi Sándor származása szerint nem volt magyar. >

Tovább

Tartuffe és Orgon

Mégis, az MNT elnökének nyílt levele a felháborítóbb, mert mint az autokrata rendszerek hatalmasságai, az „istenadta >

Tovább

Vajdasági írók vajdasági írókról

Šnajder megható esszéje Krležáról viszont eszembe juttatja, hogy mitévő lenne az, aki antológiát akarna összeállítani ezzel >

Tovább

Hajnal Jenő minden határt túllépett

Teljesen mindegy, hogy az MNT elnöke önkezdeményezésből cselekedett vagy felsőbb utasításra hajtotta végre az általa vezetett >

Tovább

Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról

Mint az MNT Kulturális bizottságának a tagja, vajdasági színésznő, a Tanyaszínház részvevője főiskolai tanulmányaim előtt és >

Tovább

A szívderítő buli részesei

És egyébként is, az ember vagy demokrata vagy forradalmár. Vagy nem? Akkor pedig nem marad más >

Tovább

Hernyák: Milyen jogon veszik el a gyerekek hitét?

Előadásokat betiltottak már, de Hitler már meghalt, vagy nem? Sztálin is betiltott előadásokat, de ő is >

Tovább