Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Billy the Kid
Avagy Billy, a Kölyök, kinek az a mottója, hogy az röhög, aki utoljára röhög
Bódis Gábor
A legnézettebb amerikai tévéhálózatok is kapva kapnának az alkalmon, hogy olyan sorozatot mutassanak be, amelyben a világ ügyeletes diktátorai szórakoztatnák a választási kampányba belefáradt óceán túliakat.
Mert miről is van szó tulajdonképpen? Közvetlenül azután, hogy a napnál is világossabbá vált, az Isten és az amerikai nép sem tud segíteni az ötlettelenségbe és a határozatlanságba burkolt George Bushon, aki még az öbölháború megkopott fényében sütkérezett, máris jelentkeztek a Diktátor elvtársak. No, nem személyesen, hanem a pártatlanságukról közismert bárdjaik által. Irakban így a közvélemény arról szerezhetett tudomást, hogy Bush csupán amiatt vesztette el a választásokat, mert nem tudta leigázni Szaddam dicső nemzetét. Hasonló történelmi szerepet kapott a már kissé feledésbe merült Kadhafi. Ami viszont számunkra a legaranyosabb, az a szerb sajtó, amely már korábban is tudni vélte, hogy például Genscher német külügyminisztert annak idején azért menesztették, mert állítólag téves lépéseket húzott a délszláv válságot illetően. Ez a szerb retorikában annyit jelent, hogy Genscher még hálátlanabbnak bizonyult a félrevezetett Európánál, amely sehogyan sem akarja felismerni a szerb rezsim igazságos harcát. A területfejlesztés terén és a tisztítóiparban. Nos, most Clintonnak adták fel a leckét, hiszen minek választották volna meg egyébként az amerikaiak. Tudnivaló, mi a feladata: igazságot tenni. Milošević-féle igazságot. Mert különben mehet.
Az sem hat zavarólag, hogy Clinton a választási kampány során többször is erélyesebb fellépést szorgalmazott az agyon üldözött nép dicső vezetősége ellen.
Billy, a Kölyök még bizonyíthat, de Jelcinnek erre már semmi esélye sincs. Főleg, amióta egy Oroszországban is teljesen ismeretlen írócska kísértetként járja a volt délszláv országot és hirdeti a megbonthatatlan szerb-orosz barátságot. Aminek a legfőbb ellensége Jelcin és Panić. Akik eladták a lelküket a Nyugatnak. Amely viszont a Vatikán vezetésével a pravoszlávság megsemmisítését tűzte ki célul. Ne tévesszen meg senkit sem, hogy a pravoszlávság vagy igazhitűség legnagyobb védelmezői Oroszhonban és Miloševićhonban is éppen a bolsevik vezérecskék. Hiába, a vér nem válik vízzé.
Mint a hangulat, amely igencsak felforrósodott a múlt héten a szövetségi képviselőházban. Ismét Panić megbuktatását készítette elő a Milošević-Šešelj kormányos nélküli kettős, de ezúttal is sikertelenül. Az egyetlen egy szavazaton múlott erőpróba kimenetele miatt csak azok izgultak, akik nem ismerték az egy nappal korábban ülésező (illegális) Legfelsőbb Állami Tanács napirendjét, és a vita kimenetelét. Tehát csak mi 8-9 millióan izgultunk. A titkos tanácskozáson ugyanis alaposan veszekedtek egymással az elvtársak és néhány arra tévedt úr. Slobodan, Dobrica, Milan, Radoman, Momir, Života és a többiek a fennmaradt és már említett 8-9 millió sorsa felett tanakodott. A döntés még nem ismeretes, de az amerikai gyógyszergyáros egyelőre maradhat.
Maradhat az író-elnök is, akinek belgrádi sajtóértekezletét már csak azért is nagy érdeklődés előzte meg, mert Ćosić ritkán nyilatkozik a nagy nyilvánosság előtt, és ha ezt meg is teszi, nagyon kényelmetlenül érzi magát. Legalábbis ezt mondta a másra éhes újságírók előtt. Másodsorban viszont a több milliónyi beavatatlan számára a parlamenti erőpróba kimenetele azt sejtette, hogyha Miloševićtyel állítólag szembenálló Ćosić-Panić duó, ha nem is háborút, de ismét egy jelentős csatát nyert.
És a nyegléskedő államfő most aztán kivágja magát sorstársai és a történelem előtt, amely még mindig úgy tartja őt számon, mint a szerb Vezér eszmei atyját. Ehelyett azonban nem történt semmi azon kívül, hogy egy kicsit sopánkodtunk a nemzetközi közvélemény értetlensége miatt, amely még most sem hajlandó elismerni, hogy az igazi agresszor Horvátország. Hoppon maradt a szerb ellenzék is, mert hiába számított arra, hogy az író-elnök az élére áll. Ő inkább a kullogást választotta, habár, mint ahogy korábban egyszer sejtettem volt, sohase lehessen tudni. Most azt mondja, hogy nem jelölteti magát, holnap meg olvassuk a nevét valamilyen listán.
Mégis, ezek a megnyilatkozások eltörpültek azok mellett, amelyek a szerb államfő menesztésére és a mozgósításra vonatkoztak. Az írói asztala mellől feltápászkodó elnök ugyanis kerek-perec kijelentette, egy szemtelen újságírói kérdésre válaszolva, hogy nemzetközi tárgyalópartnerei közül senki sem támasztotta a szankciók feloldásának feltételeként Milošević menesztését. A mennyezet nem szakadt le, csupán a belga külügyminiszter gagyogta el két nappal később Panić előtt és a szemébe, hogy a belgrádi rezsim vezetőjének eltávolítása nélkül szó sem lehet a megszigorító intézkedések feloldásáról. Sőt, további szankciók várhatók. De legyünk nagyvonalúak és higgyünk abban, hogy Ćosić minderről nem tud semmit. Elvégre egy elnöknek a feje sem káptalan.
A másik aranyköpés a már említett sajtókonferencián szintén egy újságírói kérdésre adott válasz volt. A szövetségi államfő, a szintén állítólag szövetségi hadsereg főparancsnoka azt állította, hogy nincs semmilyen mozgósítás, hiszen erre semmi szükség sincs! A mennyezet ismét maradt. De jött a főparancsnok katonaságának vezérkara és közleményben tudatta az ámuló közvéleménnyel, hogy tényleg nincs mozgósítás, csupán behívják az embereket. No nemcsak a magyarokat, ahogy azt egyesek rosszindulatúan állítják Vajdaságban, hanem az egész „országban”. Talán nem ártana ezt közölni az államfővel is, habár hajlott korának köszönhetően őt egy ilyen mozgósítás nem fenyegeti.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >