2019. július 18. csütörtök
Ma Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Billy the Kid

Avagy Billy, a Kölyök, kinek az a mottója, hogy az röhög, aki utoljára röhög

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A legnézettebb amerikai tévéhálóza­tok is kapva kapnának az alkalmon, hogy olyan sorozatot mutassanak be, amelyben a világ ügyeletes diktátorai szórakoztatnák a választási kampányba belefáradt óceán túliakat.

Mert miről is van szó tulajdonképpen? Közvetlenül azután, hogy a napnál is világossabbá vált, az Isten és az amerikai nép sem tud segíteni az ötlettelenségbe és a határozat­lanságba burkolt George Bushon, aki még az öbölháború megkopott fényében sütkérezett, máris jelentkeztek a Diktátor elvtársak. No, nem személyesen, hanem a pártatlanságukról közismert bárdjaik ál­tal. Irakban így a közvélemény arról szerezhetett tudomást, hogy Bush csu­pán amiatt vesztette el a választásokat, mert nem tudta leigázni Szaddam dicső nemzetét. Hasonló történelmi szerepet kapott a már kissé feledésbe merült Kadhafi. Ami viszont számunkra a leg­aranyosabb, az a szerb sajtó, amely már korábban is tudni vélte, hogy például Genscher német külügyminisztert annak idején azért menesztették, mert állítólag téves lépéseket húzott a dél­szláv válságot illetően. Ez a szerb retori­kában annyit jelent, hogy Genscher még hálátlanabbnak bizonyult a félreve­zetett Európánál, amely sehogyan sem akarja felismerni a szerb rezsim igazsá­gos harcát. A területfejlesztés terén és a tisztítóiparban. Nos, most Clintonnak adták fel a leckét, hiszen minek válasz­tották volna meg egyébként az ameri­kaiak. Tudnivaló, mi a feladata: igazsá­got tenni. Milošević-féle igazságot. Mert különben mehet.

Az sem hat zavarólag, hogy Clinton a választási kampány során többször is erélyesebb fellépést szorgalmazott az agyon üldözött nép dicső vezetősége ellen.

Billy, a Kölyök még bizonyíthat, de Jelcinnek erre már semmi esélye sincs. Főleg, amióta egy Oroszországban is teljesen ismeretlen írócska kísértetként járja a volt délszláv országot és hirdeti a megbonthatatlan szerb-orosz barátsá­got. Aminek a legfőbb ellensége Jelcin és Panić. Akik eladták a lelküket a Nyugatnak. Amely viszont a Vatikán ve­zetésével a pravoszlávság megsemmisí­tését tűzte ki célul. Ne tévesszen meg senkit sem, hogy a pravoszlávság vagy igazhitűség legnagyobb védelmezői Oroszhonban és Miloševićhonban is ép­pen a bolsevik vezérecskék. Hiába, a vér nem válik vízzé.

Mint a hangulat, amely igencsak fel­forrósodott a múlt héten a szövetségi képviselőházban. Ismét Panić megbuk­tatását készítette elő a Milošević-Šešelj kormányos nélküli kettős, de ezúttal is sikertelenül. Az egyetlen egy szavazaton múlott erőpróba kimenetele miatt csak azok izgultak, akik nem ismerték az egy nappal korábban ülésező (illegális) Leg­felsőbb Állami Tanács napirendjét, és a vita kimenetelét. Tehát csak mi 8-9 millióan izgultunk. A titkos tanácskozá­son ugyanis alaposan veszekedtek egy­mással az elvtársak és néhány arra tévedt úr. Slobodan, Dobrica, Milan, Radoman, Momir, Života és a többiek a fennmaradt és már említett 8-9 millió sorsa felett tanakodott. A döntés még nem ismeretes, de az amerikai gyógy­szergyáros egyelőre maradhat.

Maradhat az író-elnök is, akinek belgrádi sajtóértekezletét már csak azért is nagy érdeklődés előzte meg, mert Ćosić ritkán nyilatkozik a nagy nyilvá­nosság előtt, és ha ezt meg is teszi, nagyon kényelmetlenül érzi magát. Le­galábbis ezt mondta a másra éhes újsá­gírók előtt. Másodsorban viszont a több milliónyi beavatatlan számára a parla­menti erőpróba kimenetele azt sejtette, hogyha Miloševićtyel állítólag szemben­álló Ćosić-Panić duó, ha nem is hábo­rút, de ismét egy jelentős csatát nyert.

És a nyegléskedő államfő most aztán kivágja magát sorstársai és a történe­lem előtt, amely még mindig úgy tartja őt számon, mint a szerb Vezér eszmei atyját. Ehelyett azonban nem történt semmi azon kívül, hogy egy kicsit so­pánkodtunk a nemzetközi közvélemény értetlensége miatt, amely még most sem hajlandó elismerni, hogy az igazi agresszor Horvátország. Hoppon ma­radt a szerb ellenzék is, mert hiába számított arra, hogy az író-elnök az élére áll. Ő inkább a kullogást választot­ta, habár, mint ahogy korábban egyszer sejtettem volt, sohase lehessen tudni. Most azt mondja, hogy nem jelölteti magát, holnap meg olvassuk a nevét valamilyen listán.

Mégis, ezek a megnyilatkozások el­törpültek azok mellett, amelyek a szerb államfő menesztésére és a mozgósítás­ra vonatkoztak. Az írói asztala mellől feltápászkodó elnök ugyanis kerek-pe­rec kijelentette, egy szemtelen újságírói kérdésre válaszolva, hogy nemzetközi tárgyalópartnerei közül senki sem tá­masztotta a szankciók feloldásának fel­tételeként Milošević menesztését. A mennyezet nem szakadt le, csupán a belga külügyminiszter gagyogta el két nappal később Panić előtt és a szemé­be, hogy a belgrádi rezsim vezetőjének eltávolítása nélkül szó sem lehet a meg­szigorító intézkedések feloldásáról. Sőt, további szankciók várhatók. De legyünk nagyvonalúak és higgyünk abban, hogy Ćosić minderről nem tud semmit. El­végre egy elnöknek a feje sem kápta­lan.

A másik aranyköpés a már említett sajtókonferencián szintén egy újságírói kérdésre adott válasz volt. A szövetségi államfő, a szintén állítólag szövetségi hadsereg főparancsnoka azt állította, hogy nincs semmilyen mozgósítás, hi­szen erre semmi szükség sincs! A mennyezet ismét maradt. De jött a főparancsnok katonaságának vezérkara és közleményben tudatta az ámuló köz­véleménnyel, hogy tényleg nincs moz­gósítás, csupán behívják az embereket. No nemcsak a magyarokat, ahogy azt egyesek rosszindulatúan állítják Vajda­ságban, hanem az egész „országban”. Talán nem ártana ezt közölni az ál­lamfővel is, habár hajlott korának köszönhetően őt egy ilyen mozgósítás nem fenyegeti.

1992. november 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább