2023. február 5. vasárnap
Ma Ágota, Ingrid, Etelka, Léda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Nem volt győztes, ugyanis mindannyian vesztesek lettünk

Végel László
Végel László
Nem volt győztes, ugyanis mindannyian vesztesek lettünk

Nemzeti szempontról szólok, de nem a manapság divatos magyarság-narratívára gondolok, hanem a magyarság többségére, azokra, akik nem iratkoztak fel sem ide, sem oda, nem tartoznak egyik táborba vagy pártba se, ám szívósan és főleg szerényen, sokszor nagyon nehéz körülmények között vallják magukat magyarnak. Nem az új osztályra – hanem a néma magyarságra gondolok. Mit gondolnak és mit éreznek ők? Kinek van jogában az ő kezüket elereszteni? Márpedig, ha nem keressük a távolmaradásuk okát, akkor az azt jelenti, hogy eleresztettük a kezüket. Végel László:

2022. november 16., szerda

(...)

Olvasgatom a kisebb-nagyobb napi politikai szóváltásokat a vajdasági magyarok helyzetéről.  Attól tartok, hogy a kérdésnek hosszú és fájdalmas története van, mivel az egypártiság nem ma kezdődött, hanem a két évtizeddel ezelőtti elektori választásokkal.  Bírálhatunk miatta egyes politikusokat, de ideje lenne belátni, hogy sokan bábáskodtak körülötte, azok is, akik ma már nem tartoznak a bábák közé. A történet hosszú és bonyolult - a következmény drámai. Nemcsak ez a választás, hanem az előzőek is arról szóltak, hogy nem volt győztes, ugyanis mindannyian vesztesek lettünk. A demográfusok szerint jelenleg 200 ezer magyar polgár él a Vajdaságban. Borúlátó megállapítás, hiszen ez azt jelenti, hogy 50 ezerrel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. A választási szakértők szerint az elöregedő közösségek 80 százalékának van szavazati joga. Ez azt jelenti, hogy 160 ezer szavazásra jogosult magyar állampolgárt tartanak nyilván. A köztársasági választási bizottság viszont 116 406 szavazásra jogosultról tud. Ha ez az számadat megbízható, akkor az elvándorlás az elmúlt tíz évtizedben sokkal nagyobb volt, mint amit a demográfusok jeleznek. Ezek után nincs okunk a választási örömünnepre. Nagyon beszédes és figyelmeztető jel, hogy a 116.406 választópolgár közül csupán 40 382-en álltak az urnák elé. Ez azt jelenti, hogy 38 százalék alatti a választási részvétel. Minden társadalomban, minden közösségben ez önvizsgálatra készteti a politikai eliteket. A tények makacs dolgok, előbb vagy utóbb szembe kell nézni velük. A helyzetet nem teszi rózsássá az sem, hogy az egylistás választásokon 39 876-an szavaztak a Magyar Összefogás elnevezésű listára. Egy párt nevezheti ezt történelmi győzelemnek, nemzeti szempontból azonban pirruszi győzelemről van szó. Nemzeti szempontról szólok, de nem a a manapság divatos magyarság-narratívára gondolok, hanem a magyarság többségére, azokra, akik nem iratkoztak fel sem ide, sem oda, nem tartoznak egyik táborba vagy pártba se, ám szívósan és főleg szerényen, sokszor nagyon nehéz körülmények között vallják magukat magyarnak. Nem az új osztályra – hanem a néma magyarságra gondolok. Mit gondolnak és mit éreznek ők? Kinek van jogában az ő kezüket elereszteni? Márpedig, ha nem keressük a távolmaradásuk okát, akkor az azt jelenti, hogy eleresztettük a kezüket.  A gyorsan fogyatkozó közösség ezt nem engedheti meg magának. Újra beigazolódik Márai Sándor állítása: a nemzet komolyabb dolog, minthogy a politikusokra bízzuk. Nem gondolom persze, hogy a politikusok nem gondolkodnak a nemzetre, dehogyis, csupán arról van szó, hogy a párt ab ovo megosztó. A pártok a kapitalizmus édes gyermekei, amelyek a társadalom egyes rétegét elsősorban szem előtt, akkor is, ha minduntalan azt hangsúlyozzák, hogy az egész nemzetet képviselik. A tényleges többpártrendszer, a politikai váltógazdaság legalább részben korrigálja a megosztó jelleget. Legalább részben, mert nem hiszem, hogy a kapitalizmusban teljesülhet minden réteg és osztály harmonikus egyenlősége. Ne játsszuk meg a naivot, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a mi expresszkapitalizmusunkban, amelyben javában tart a brutális tőkefelhalmozás, a nincstelen magyar napszámos és a kisebbségi magyar nábob nemzeti érdeke fedi egymást. Az egypártiság ideológiája pedig éppen ezt akarja elhitetni velünk. Érdemes ezt is figyelembe venni napjainkban, amikor diadalittasan hirdetik az egypártiság eszméjét. Próbáljunk más utakra térni, még akkor is, ha némi szkepticizmussal gondolok a bibliai eszmére, mely szerint „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”.

 

2022. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a politikamentes irodalomba

A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >

Tovább

Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket

A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >

Tovább

A Csillag

Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >

Tovább

Nincsenek új megbotránkoztatók

Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >

Tovább

„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?

Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >

Tovább

Mindig Nyugatra menj...

Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >

Tovább

Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!

Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >

Tovább

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább