Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az első félidő (10)
Az enyhüléstől az elhűlésig
Bódis Gábor
Irány egy mélyített tér egyik szegletében levő nagy önkiszolgáló bolt. Illedelmesen megkérdeztem a kasszást, hogy van-e sörük, előre rettegve a nemleges választól. Meg a Dagi haragjától.
- Uram, jöjjön utánam! Ezen a polcon csak sörök vannak.
És láss csodát, Jelen nem volt, de 100 másik fajta biztosan. Berámoltunk vagy tíz dobozt, fizettünk és diadalittasan visszavonultunk a jól megérdemelt pihenőnkre a szállóba. Evés előtt kezet kell mosni, ivás előtt pedig lezuhanyozni. Ehhez az általam kitalált aranyszabályhoz tartottam magam. Az út pora még félig sem jött le rólam, amikor egy éles, kétségbeesett üvöltést hallottam. Rettegve nyitottam ki az ajtót és a görög tragédiák utolsó, megsemmisítő erejű jelenetével szembesültem. Dagi, az elbukott hős, kezében egy nyitott sörösdobozzal, az arcán az utálat és a végső elkeseredés döbbenetesen világos jegyeivel.
- Alkoholmentes ez a szar!
De ez nem minden.
- A többi is!
És nem ez volt a végső csapás. Reggelre eltűnt a temerini kolbász is. Így menjen az ember bizalmat erősíteni Stockholmba. Bódis Gábor:
A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom is.
„A madridi értekezlet záróülése kedvez a sokoldalú párbeszédnek, hogy felszámolják a nehézségeket és azokat az okokat, amelyek miatt kedvezőtlenek a nemzetközi viszonyok, kiéleződött a tömbök és nagyhatalmak kapcsolata. A Varsói Szerződéshez tartozó országok diplomáciai vezetői megismételték, hogy szükség van a dialógusra a Nyugattal való feszültség felszámolásában. A Nyugat nincs megelégedve a Kelet álláspontjával, ahogyan
Gromiko ismertette, ám elfogadja a tárgyalási javaslatot.”
Tehát az amerikaiak megegyeztek abban, hogy semmiben sem egyeztek meg, de erről tovább tárgyalnak. A madridi egy utóértekezlet volt, mivel az eredeti, az enyhülés csúcsának tartott Helsinki értekezlet mér 1975-ben lezajlott, ahol a szembenálló nagyhatalmak megígérték: lazítanak a hidegháború szorításán. Ez lett a Helsinki folyamat, ebből nőttek ki a főleg emberi jogi szervezetek, a mai napig is tevékenyen működő országos helsinki bizottságok. A nyugati világ nagy győzelme az volt a finn fővárosban, hogy a biztonságpolitikai kérdések mellett elfogadtatták a szovjetekkel a „harmadik kosarat”, vagyis az emberi jogi kérdéscsoportot. Ez történelmi áttörésnek számított, mert addig a keleti diktatúrákban sínylődő disszidensek (Szolzsenyicin, Szaharov...) kérdése tabu témának számított. A Szovjetunió már akkor nagy gazdasági válságban lehetett, ha belement ilyen kompromisszumba.
A Helsinki folyamatot, nehogy elhervadjon, időnként fel kellett frissíteni, ezért utóértekezleteket tartottak. Ilyen kezdődött 1981-ben Madridban és ennek a befejezésére érkeztek két évvel később a spanyol fővárosba az európai országok, illetve a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió külügyminiszterei: Gromiko és Shultz.
De a találkozót beárnyékolta egy tragikus esemény:
„Eltűnt egy dél-koreai utasgép
Nakaszone: Lehetséges, hogy a repülőt lelőtték
Kétszáznegyven utassal és 29 tagú legénységgel a fedélzetén szerdán este Hokaido japán szigettől
délkeletre eltűnt egy dél-koreai Boeing—747 utasszállító repülőgép, közölte tegnap a japán szállításügyi minisztérium.
A koreai KAL légitársaság gépe az alaszkai Anchorage városból Szöulba tartott.”
A szovjetek simán lelőtték a koreai gépet. Ezt kellett volna Gromiko veterán szovjet külügyminiszternek megmagyaráznia. Nem sikerült neki.
A Dagival a sajtókarzatról figyeltünk, főleg Gromikót, aki rezzenéstelen arccal, fapofával hallgatta végig a nyugati vádakat.
Kitudódott, hogy különtalálkozóra kerül sor Gromiko és az amerikai külügyminiszter, George Shultz, aki Ronald Reagan csapatában játszott. Egy madridi elitszállóban terveztek találkozni, mi is bejutottunk a szálló bejáratán, sőt, tanácstalan és mafla turistát mímelve elkezdtem bolyongani egy emeleti folyosón. Benyitottam egy ajtón és megláttam Shultz profilját. Ennyit. Mert egy szempillantás alatt a gravitáció törvényeire fittyet hányva, a lábaim elhagyták a puhaszőnyeggel borított padlót és kipenderültem az ajtón. Az elemi erejű fuvallatot az amerikai titkosszolgálat morcos és tagbaszakadt emberei okozták. Némán, kifejezéstelen arckifejezéssel, de acélszorítással eltávolítottak. Ezért sem sikerült interjút készíteni George Shultzcal.
A dögnehéz kamerával való futkosás meg az amerikai titkosszolgálat tagjaival történt közeli találkozó után, megpihentünk egy nagy kerthelyiségben, a nemzetközi találkozónak színhelyt adó madridi sportaréna árnyékában. Már nyúltunk a söröspoharunkért, amikor a szemben levő asztalnál valaki szintén felemelte a poharát és barátságosan intett felénk. Örömmel viszonoztuk, annál is inkább mert a spanyol külügyminiszter volt, akit korábban meg is szólaltattunk. Másnap váratlanul lemondott. Én a Dagira hárítottam minden felelőséget.
X
A Helsinkiben 1975-ben megágyazott EBEÉ vagyis az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet tehát Madridban tartotta az első bizalomépítő utóértekezletét. Sovány sikerrel. Közben Reaganék a „Csillagháborúval” már ásták is Gonosz birodalmának (népiesen: Szovjetunió) sírját.
De a diplomácia soha nem adja fel, ebből él. Így aztán jöhetett a stockholmi fázis.
„Három perc alatt bármikor éjfélt üthet az óra – mondta Olof Palme svéd miniszterelnök megnyitó beszédében
Az atomtudósok sikerei és a műszaki fejlődés nyomán immár oda jutottunk, hogy alig három perc leforgása alatt bármikor éjfélt üthet az óra, mondta Palme jelképesen arra célozva, hogy a fegyverek tökéletesítése folytán egy esetleges, mindent elsöprő háború akár véletlen vagy félreértés miatt történő kitörése és a végpusztulás közötti időt napjainkban már csak percekkel mérik.”
(1984. január 17.)
Ha nem is percekkel, de néhány nappal előtte érkeztünk Horváth Lacival a svéd fővárosba, hogy lencsevégre kapjuk az atomháború veszélyeit csökkenteni hivatott újabb bizalomerősítő konferenciát.
Elindulásunk előtt számtalan tanácsot kaptunk, amiből egyre biztosan emlékszem: alkoholos italokat nem lehet közönséges üzletben vásárolni, hanem arra specializált boltok vannak. Borsos árakkal.
Letettük a holmit a szállóba, Dagi hozott egy kis temerini házikolbászt. Nejlonzacskóban, ahogy illik, de furfangos módon nem tette be a hűtőbe, nehogy a finnyás svéd takarítónők kifogást emeljenek e bácskai merénylet ellen. Tudniillik az élelemimport tilos volt, a kolbász tehát csempészáru. Laci a zacskó végét valahogy odarögzítette az ablak külső kilincséhez, az ablakot behajtotta. A temerini immár vígan lógott a skandináv rideg éjszakában.
Bementünk a központba. Január volt, nagyon hideg. A járdák meg jégmentesek. Alulról fűtötték őket. A tékozló nyugat, gondolhattam volna, ha nem esz meg az irigység.
Irány egy mélyített tér egyik szegletében levő nagy önkiszolgáló bolt. Illedelmesen megkérdeztem a kasszást, hogy van-e sörük, előre rettegve a nemleges választól. Meg a Dagi haragjától.
- Uram, jöjjön utánam! Ezen a polcon csak sörök vannak.
És láss csodát, Jelen nem volt, de 100 másik fajta biztosan. Berámoltunk vagy tíz dobozt, fizettünk és diadalittasan visszavonultunk a jól megérdemelt pihenőnkre a szállóba. Evés előtt kezet kell mosni, ivás előtt pedig lezuhanyozni. Ehhez az általam kitalált aranyszabályhoz tartottam magam. Az út pora még félig sem jött le rólam, amikor egy éles, kétségbeesett üvöltést hallottam. Rettegve nyitottam ki az ajtót és a görög tragédiák utolsó, megsemmisítő erejű jelenetével szembesültem. Dagi, az elbukott hős, kezében egy nyitott sörösdobozzal, az arcán az utálat és a végső elkeseredés döbbenetesen világos jegyeivel.
- Alkoholmentes ez a szar!
De ez nem minden.
- A többi is!
És nem ez volt a végső csapás. Reggelre eltűnt a temerini kolbász is. Így menjen az ember bizalmat erősíteni Stockholmba.
Szomorúan ballagtunk el másnap arra a sajtóértekezletre, amelyet Palme miniszterelnök tartott a konferencia bevezetéseként. Kitűnő angolsággal, egyszerűen fogalmazott, minden újságírói kérdésre válaszolt, mosolygott, megköszönte az érdeklődést. Ő se a Szocialista Szövetségben cseperedett fel.
A sörös kolbász roppant kellemetlen epizódján kívül minden ment, mint a karikacsapás. Voltunk a svéd közszolgálati (úgy is, mint királyi) televízióban, a vendéglátónk az ottani szerb osztály vezetője volt. Jártunk olyan kocsmában, ahol rendes sört is felszolgáltak. A szőke, magas, csinos csajok rajokban jártak az utcán, éttermekben. Szombat dél körül egész családok (anya, apa, gyermek) dülöngéltek a járdákon. Nem ott vásárolták a sört (meg a vodkát), ahol mi.
Aztán két évre rá, egy március legeleji estén:
„Meggyilkolták Olof Pálmát
A svéd miniszterelnök alattomos merénylet áldozata lett - A főváros központjában
mozielőadás megtekintése után érték a végzetes haslövések
— Feleségét is találat érte
— Hajnalig ülésezett a svéd kormány — Világszerte mély megdöbbenés”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >