2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Az Utolsó Vajdasági

Meghalt Đorđe-Đole Balašević

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a multikulturális közegtől, amelyet leginkább Újvidék képviselt és amely a sovinizmusok martalékává válik. Acsarkodó szerbek, magyarok, horvátok, ha kell érdekházasságban, emelik fel a saját önigazoló szörnyszobraikat, amelyek mindegyike a sokszínűség írmagját akarja kiirtani. Hogy semmilyen testvériség-egység ne legyen többé. Csak a soviniszta internacionálé.

A Pannon Tengerész, a 20. század legnagyobb itteni költője/énekese, a „vajdasági közérzet” leghitelesebb képviselője és tolmácsolója volt. Vagy mondjam így: az nem vajdasági, aki kapásból nem tud eldúdolni egy Balašević-dalt. Punktum.

A hetvenes évek legvégén lehetett: Árpádékkal a Costa Braván nyaraltunk. A szálló tágas vendéglőjében háborítatlanul fogyasztottuk a spanyol kaját, mindaddig, amíg a csoportunkból egy 8-9 éves újvidéki kislány nem tudta meg (valószínűleg én mondtam el, hogy bevágódjak nála): Đoléval ugyanabban az épületben lakunk (a békeidőben: Bulevar 23. oktobra), Balaševićék a második emeleten, mi meg a tizediken. Kérdések zuhataga ért ezek után és a hódolattal határos kíváncsiság övezett. Megfürödhettem Đole népszerűségében.

Később újvidéki kiskocsmákban futottunk össze, főleg Mile Isakov barátom közvetítésével. Koncerten utoljára Prágában láttam a 21. század legelején. Vele és a feleségével úgy másfél évtizeddel ezelőtt szintén egy, a Putnik szálló mögötti kávézóban tárgyaltunk arról, hogy a Duna TV hogyan tudna anyagilag beszállni az egyik filmtervükbe. Nem sikerült nyélbe ütnöm az „üzletet”, mert az anyaországiak és az erdélyi lobby nem mutatott különösebb érdeklődést egy szerb projekt iránt.

Ezt megelőzően a kilencvenes évek elején, a jogurt-forradalom után, amikor a már említett Mile Isakovval az élünkön megalapítottuk a független vajdasági újságíró egyesületet, elkészült egy könyv a jeles vajdasági személyekről: írókról, újságírókról, művészekről, vállalkozókról (ők fizették a kiadványt). Az újságíró kategóriában a vajdasági magyarok közül j. Garai Béla és én szerepeltünk. És Đole volt a kategóriák feletti első, a Vajdasági. Az Elnök.

Azóta is az maradt. És nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a multikulturális közegtől, amelyet leginkább Újvidék képviselt és amely a sovinizmusok martalékává válik. Acsarkodó szerbek, magyarok, horvátok, ha kell érdekházasságban, emelik fel a saját önigazoló szörnyszobraikat, amelyek mindegyike a sokszínűség írmagját akarja kiirtani. Hogy semmilyen testvériség-egység ne legyen többé. Csak a soviniszta internacionálé.

Ezért ma nemcsak Đolét veszítettük el, hanem a világunk nemesebb részét is.

Nyugodj békében, a békétlenség ránk maradt.

2021. február 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább