2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A látszat őrzése

„Ne sérüljön a magyar oktatás”

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Az alapvető probléma megoldása, a népesség csökkenésének és az elvándorlás megállítása helyett az MNT illetékeseinek azonban úgy látszik lényegesebb, hogy azt a látszatot keltsék, „nem sérült a magyar oktatás”. A problémához való ilyen viszonyulással azonban többet ártanak, mint használnak. Bozóki Antal:

A legnagyobb erkölcstelenség az, amikor valaki olyan dologba fog, amihez nem ért.

Napóleon Bonaparte

A sajtó, főleg az utóbbi napokban, számos tanévkezdéssel kapcsolatos írást közölt. A legtöbb írás arról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Tanács véemeszes tagjai és a párt egyes vezető káderei „tanszercsomagot”/„beiskolázási csomagot” „ajándékoztak” az elsősöknek, „amelyet az MNT állított össze számukra” – tegyük hozzá: főként magyarországi pénzekből. Volt még hír „iskolatáska és tanszer-szentelésről”, de arról már nem, hogy mi köze van a tudománynak a valláshoz? 

Nem láttam olyan írást sem, amelyben összegezték volna végre a magyar oktatás helyzetét: 2019-ben pontosan hány általános és középiskolában, osztályban folyik magyar nyelvű oktatás, mennyi a magyar diákok száma és milyen  képesítésűek a tanárok?

Az írások arról adnak számot, hogy melyik iskolában hány elsős diák kezdte meg a tanulmányait, de arról már csak elvétve, vagy egyáltalán nem, hogy helységenként és iskolánként mennyivel növekedett vagy csökkent a tanulók száma a tavalyi, vagy éppenséggel az öt évvel ezelőttihez viszonyítva? Az illetékeseknek/a felelősöknek – úgy tűnik – nem érdeke, hogy tiszta képet lássunk a magyar oktatás állapotáról!

Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár nyilatkozatából tudjuk, hogy Vajdaságban a tanév „összesen 232 ezer általános- és középiskolás diákkal, valamint óvodás gyermekkel kezdődött” „555 tanintézményben”.

Ebből az adatokból aztán nem lehet megtudni a magyar tannyelvű osztályok számát az általános és a középiskolában, de az óvodások számát se. A magyar nyelven tanulók számát pedig végképp nem.

– Közös erővel idén még sikeresebbek voltunk a magyar oktatás megőrzésében, mint az előző évben. Ott, ahol bármilyen veszély fenyegette a magyar osztályokat, vagy akár magát az intézményt, sikerült megakadályoznunk a megszűnést. Csak kivételes esetekben kellett másképp tennünk, ott ahol már csak egy-két diák van. Az ő esetükben utazással, és az útiköltségek biztosításával oldottuk meg taníttatásukat. Általános iskoláinkban a magyar elsősök valamennyivel többen vannak mint 1300-an. Ez a szám évről évre csökken. Ezen szeretnénk változtatni. A demográfiai intézkedések is ezt a célt szolgálják. Abban bízok, hogy nincs messze az az idő, amikor ezek a számok nagyobbak lesznek – mondta Nyilas Mihály a magyar nyelvű oktatásról.

Kérdés azonban, hogy mennyire valósak Nyilas mondatai? Hogyan lehet „sikeresebb az idén a magyar oktatás megőrzése” ha a magyar elsősök száma „évről évre csökken, osztályokat vonnak össze? Miért nem lehet a tanulók pontos számát kimutatni/megmondani?

/Gao

Laikusan… Az előző évek beiratkozásából és népszámlálási adataiból visszaszámolva ez az 1300 elsős diák azt jelenti, hogy kb. 160-170 ezer magyar maradt Szerbiában… :-/

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kényszeredetten ugyan, de elismerte: „valóban 14,3 százalékkal van most kevesebb elsős, mint öt évvel ezelőtt”. Aztán magyarázkodásba kezdett: „az az igazság, hogy 1360 elsőse van a vajdasági magyar közösségnek”.

– Az, hogy összehasonlítva öt, tíz vagy ötven évvel ezelőtti adatokkal, ez mit jelent, az senkit sem szabad, hogy érdekeljen, mert ez már egy más olvasat. Amikor 1360 diák van, akkor az a dolgunk, hogy olyan feltételeket biztosítsunk, hogy felvértezzük őket azzal a tudással, azzal az értékrenddel, kulturális örökséggel, ami tovább viszi mindazt, ami megtartott bennünket ezen a tájon az elmúlt évszázadokban – hangoztatta Pásztor.

A pártelnök véleménye szerint, tehát, nem szabad/tilos összehasonlításokat végezni az „öt, tíz vagy ötven évvel ezelőtti adatokkal”! „Mert ez már egy más olvasat”. Milyen „olvasat”? Miért nem szabad, hogy ez „érdekeljen” bennünket? Hogyan lehet akkor elemezni a jelent és tervezni a jövőt?

A Délhír portál írása szerint 2014-ben a „délvidéki magyar tannyelvű iskolákba még 1587 diák ült be az első napon az iskolapadba”. Ez azt jelenti, hogy 2019-ben 227 tanulóval kevesebb van, illetve öt év alatt ennyi diák „tűnt el”!  Miért nem lehet/szabad erről beszélni, írni? Talán azért, hogy ne látsszon a Pásztor  által vezetett haladó párt sikertelensége?

Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának az elnöke azt nyilatkozta, hogy a testület „43 általános iskola 49 első osztályának, valamint nyolc középiskola 11 kis létszámú osztályának megnyitását támogatta”.

Ezek bizony aggodalomra okot adó adatok. Arra lehet következtetni, hogy 49 (!!) iskolában (nem lehet megállapítani, hogy ezek pontosan hány helységben vannak) alig van magyar nyelvű oktatásra jelentkezett diák! Ez azt is jelenti, hogy ezekben néhány éven belül teljesen megszűnhet a magyar nyelvű oktatás!

– Az általános iskolák esetében fontosnak tartjuk, hogy az első osztályok különálló tagozatként induljanak el. Ahol erre már nincs lehetőség, ott az elsősök a másodikosokkal, a harmadikosokkal vagy a negyedikesekkel összevonva kombinált tagozaton tanulnak majd. A középiskolák esetében is arra fogunk törekedni, hogy a kis létszámú tagozatok meg tudjanak nyílni – fejtette ki Jerasz Anikó az MNT álláspontját.

Milyen lehet az oktatás minősége az összevont tagozatokon, vagy éppen egy olyan osztályban, ahol alig pár tanuló van?

Az alapvető probléma megoldása, a népesség csökkenésének és az elvándorlás megállítása helyett az MNT illetékeseinek azonban úgy látszik lényegesebb, hogy azt a látszatot keltsék, „nem sérült a magyar oktatás”. A problémához való ilyen viszonyulással azonban többet ártanak, mint használnak.

A tanuló számának „évről évre csökkenése” már önmagában is elegendő ok lehetne, hogy az MNT mielőbb elemzést készítsen és külön ülésen tárgyaljon a délvidéki/vajdasági magyar oktatás helyzetéről, a tanügyben és a tankönyvkiadásban észlelt problémákról. Ha egyáltalán képes erre!

Ez is legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a Vajdasági Birkózóakadémia megalakítása, és még a testület illetékességi körébe is tartozik!

 

 

2019. szeptember 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább