Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Amikor filmet kell cserélni a kamerában
Mugabe halála kapcsán
Bódis Gábor
És ott a New York-i ötödik sugárút előkelő éttermének fényesre vikszolt parkettáján térdepelve, a két egyre türelmetlenebb delegáció szúrós tekinteteitől átdöfve, az operatőr remegő kezekkel fűzte be az új filmet. Majd tíz végtelen hosszú percig. Akkor az örökkévalóságnak tűnt.
1985-ben Tóth Laci, nemrég elhunyt kollegámmal New Yorkba utaztunk az ENSZ megalakulásának 40. évfordulójának megünneplésére. A Jugoszláv Rádió és Televízió (JRT) szabályzata szerint az Újvidéki TV volt a soros, hogy az országot tájékoztassa szerbhorvát nyelven (ilyen is volt, bármennyire is hihetetlen) és a többi egyenrangú (!) nyelven (szlovén, macedón, albán, magyar és olasz). Laci volt a szerbhorvát, én meg a magyar. Ez volt a pool.
Ráadásul a rotációs rendszerben működő államelnökség akkori soros elnöke is vajdasági volt (Radovan Vlajković). Annak a rendje és módja szerint tudósítottunk az ünnepi ENSZ közgyűlésről és a többi jugoszláv vonatkozású eseményről. Mai szemmel: dög unalom. Lett volna, ha léteznek akkor a mai világ elektronikai csodái, mint az okos telefon stb. Így bonyolította az életünket, hogy valahogy haza kellett juttatni (csakis méregdrága műhold segítségével) a filmanyagot.
Történetünk csúcspontja azonban nem az East River partján (úgy is mint ENSZ palota) játszódott, hanem a világ leghíresebb utcájában, az ötödik sugárúton. Itt egy étteremben találkozott „munkaebéden” a jugoszláv és a zimbabvei küldöttség, élükön Robert Mugabe és Vlajković. Amíg ők lakomáztak mi Lacival két sarokkal odébb megittunk egy egy pohár sört és vártuk, hogy jelentkezzen a béroperatőrünk, a kis Gorant, aki azért érdemelte ki a kis jelzőt, mert a nagy Goran (Milić, a JRT akkori New York-i tudósítója) kameramanja volt. A sors kedves fintora, hogy a kis Gorannal tavaly a jugoszláviai magyar televíziózás 50 éves jubileuma alkalmával találkoztam Újvidéken.
Mobil telefon híján Goran lélekszakadva jött át hozzánk, mondván előbb befejeződött az ebéd és a küldöttségek indulnának, csupán miránk várnak. Nyomás az étterembe.
A két el nem kötelezett (lexikonok mélyén még rá lehet találni erre a fogalomra) ország jeles államférfiai már nagyban szedelődzködtek, amikor lélekszakadva berontottunk mi hárman az előcsarnokba, Goran kezében a kamera. Két oldalt felállt a két csapat: elnök, külügyminiszter, nagykövet s a többiek. Goran arca halálsápadttá vált: kifogyott a film, újat kell belefűzni. És ott a New York-i ötödik sugárút előkelő éttermének fényesre vikszolt parkettáján térdepelve, a két egyre türelmetlenebb delegáció szúrós tekinteteitől átdöfve, az operatőr remegő kezekkel fűzte be az új filmet. Majd tíz végtelen hosszú percig. Akkor az örökkévalóságnak tűnt.
A baj nem jár egyedül. Még interjút is kellett készíteni az akkor még csak diktátor-jelölt Mugabeval. Világítás nuku, az operatőr félhalott, a félhomályos sarokban ülő Mugabe pedig szinte beleolvadt a háttérbe. Ilyenek is lettek a felvételek. Szerencsére az interjút nem kellett műholdon „hazavágni”, hanem magukkal vittük Újvidékre, ahol Laci megvágta. Hogy mennyi használható lett belőle már nem emlékszem, mert az amnézia gyógyító hatása megtette a magáét.
Még mindig nincs vége, mert zsebünkben a világújságírás felbecsülhetetlen remekművével nem egyenesen Belgrádba repültünk, hanem Dubrovnikba, a főváros felett ugyanis hatalmas vihar tombolt. Minket utasokat a Kupariban levő katonai üdülőben szállásoltak el, ami nyáron pompás lett volna, de ronda szeptember végi idő volt.
Viszont arra jó volt a kitérő, hogy a mit sem sejtő jugoszláv ás vajdmagyar tévénézőket még néhány napig megóvjuk a Mugabe-interjú döbbenetes semmitmondásától.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A mi kipcsák vérünk
Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >
Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Zárt és nyitott identitás
Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >
„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”
Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >