2021. december 5. vasárnap
Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Robert Yugovich”

Az álnév ennek a politikának a tagadását jelenti ma számomra. Azt, hogy nem kell szidni Európát ahhoz, hogy magyar lehessek, és ugyanakkor tiszta legyen a lelkiismeretem, hogy nem voltam részese egy újabb magyarellenes politikának. Még annyira sem, hogy szótlan „csendestárs” lettem volna. Bármerre is jártam a világban, mindig magyar voltam: Robert Yugovich.

Sokféle variációját olvastam és hallottam annak, hogy miért írok álnéven, de a valódi ok egyszer sem hangzott el, vagy látott más módon napvilágot. Pedig nem olyan rejtély, mint azt sok médium és egyén is gondolta. Már csak azért sem, mert aki szerette volna tudni, hogy ki van e név mögött, nagyon könnyen megtudhatta, hiszen elég volt csak bemenni a bíróságra és megnézni a mindenki számára nyilvános ügyem bírósági aktáit, vagy részt venni egy bírósági tárgyalásomon.

Az álnév egyáltalán nem a valami vagy valaki előli rejtőzködés célját szolgálja, hanem protest jellege van. A gondolat 2004. december 5-e után fordult meg először a fejemben, Gyurcsány nemzetárulása után, amikor azt mondta, csak az a magyar, aki Magyarországon él. Vagyis én, aki Hollandiában élek, és a Vajdaságban születtem magyar anyától, magyar az anyanyelvem, nem vagyok magyar! De aztán felülkerekedtem hirtelen jött sérelmemen, és azt mondtam, Milosevićnek sem sikerült kiölnie belőlem és honfitársaimból magyarságtudatunkat, ahogy Ceauseşcunak sem az erdélyi magyarokból; egyik gazfickó sem tilthatta meg, hogy magyarok legyünk, annak érezzük és valljuk magunkat, hát ennek a gazfickónak sem fog sikerülni! Sőt, ha van ilyen, még inkább magyar lettem!

2007-ben jött a tanúvédelmi program.  Mint minden rendőrállamban, ha a rendszert vagy annak csak egy bizonyos szegmensét – pl. az igazságszolgáltatást – kritizálni próbálják, vagy annak hibáira felhívni a közvélemény figyelmét, az államhatalom szankciókat vet ki ennek a cselekedetnek az ellehetetlenítésére. A Tanúvédelmi Szolgálat azt találta ki, hogy nem nyilatkozhatom a sajtónak, mert személyem államtitkot képvisel!(?)  Nevem, személyem, mindenem. Persze, ez jogilag baromság, és csak a magyar „jelvényesek” tudnak ilyen ostobasággal előállni.

Tudták, hogy könyvet írok (ekkor írtam Az őszinteség jutalmát), és azt mondták, az is államtitok, mivel a személyem is az, így azt nem jelentethetem meg. Egy újabb indok erősítette meg elhatározásomat, hogy a valódi nevem helyett kell egy másik, egy álnév, amely mögött bárki lehet, így az már nem lehet „államtitok” tárgya, és nem tilthatják meg, hogy kiadjam a könyvem. Ezzel, részben, el is értem azt a célom, hogy a sajtóval kapcsolatot tarthassak, de – ahogy egy rendőrállamban lenni szokott –  a „rendőrnek” mindig igaza van. A „tanúvédők” az újságírókat fenyegették meg.  A tanúvédelmi programról és a fogva tartás körülményeiről nem kérdezhetnek. Ha mégis megteszik, azzal államtitkot sértenek!

Az, hogy ma már teljesen protest jellegű a „Robert Yugovich” írói név, és semmilyen más szerepet nem tölt be, kellett hozzá a Fidesz önmagából való kifordulása is. Vagyis, az a magyarokat megosztó politika, amit a Fidesz gyakorol 2010 óta. Orbán Viktor nem azt mondja, hogy az a magyar, aki Magyarországon életvitel szerűen él és magyar állampolgár, mint mondta Gyurcsány, hanem: „Az a magyar, csak az, aki Fideszes!” Szóval ő is feltételekhez köti, hogy ki a magyar, milyen a magyar párt, ki a hazafi.

Sohasem voltam nacionalista, és nem is leszek, de ha úgy éreztem, mindig kiálltam a magyarságom mellett. Függetlenül attól, hogy 2010-ben a Fidesszel szimpatizáltam, gyorsan unszimpatikussá váltak nemzetmegosztó, kirekesztő, Európa-ellenes, diktatórikus politikájukkal. Az álnév ennek a politikának a tagadását jelenti ma számomra. Azt, hogy nem kell szidni Európát ahhoz, hogy magyar lehessek, és ugyanakkor tiszta legyen a lelkiismeretem, hogy nem voltam részese egy újabb magyarellenes politikának. Még annyira sem, hogy szótlan „csendestárs” lettem volna. Bármerre is jártam a világban, mindig magyar voltam. Ezen a nyelven beszélek a gyerekeimmel, a feleségemmel, a szüleimmel. Tehát ne valamiféle „őrült fickók” akarják megmondani, hogy magyar vagyok-e vagy sem!

Ugyanazt vallom, amit József Attila a Viszem a földem című versében: „Magyar vagyok, de európai.” Tehát, inkább szimbolikus jelentősége van az írói névnek, mintsem misztikus oka, miként azt a sajtó próbálta meg belemagyarázni. Persze nem teljesen önszántamból történt mindez. Kellett hozzá a TVDSZ erőteljes ráhatása is, hogy a sajtó dezinformációkat terjesszen rólam.

Nagyon sok barátom van Európa majd minden országában. Amikor Gyurcsány „csinálta a fesztivált”, és megosztotta a magyarokat, azt csak mi nem értettük. De amit Orbán csinál, az előtt az egész világ értetlenül áll. Rohadtul éreztem magam, amikor a „békemenet” vonult, és akkor is, amikor olyan plakátok jelentek meg a magyar utcákon, hogy „Több tiszteletet a magyaroknak!”. A holland ügyvédem azt kérdezte, ha ennyire nem jó az EU-ban, miért nem lépünk ki. Mondtam neki is és a többi barátomnak is, hogy van Magyarország, és van a magyar kormány. A kettő nem ugyanaz. 2010 óta, hogy Robert Yugovich lettem, a helyzet szinte csak tovább romlott, és egyre erősebb bennem az az érzés, hogy maradok inkább továbbra is Robert Yugovich, európai magyar, aki nem hiszi, hogy a magyaroknak több tisztelet járna bármely más nemzetnél!

Az is furcsa, hogy Magyarországon az elmúlt 25 évben minden voltam már – szerb, jugó, határon túli, külhoni –, csak magyar nem, míg Hollandiában hihetetlen gyorsasággal képesek voltak megtanulni, hogy vajdasági magyar. Az ügyésznő is azzal fokozta a vádat, hogy folyamatosan úgy definiált, mint szerb bűnözőt. Ahogy egy régi magyar mondás is tartja: „Nem erőszak a disznótor!” Nem kaparok mind a tíz körmömmel, hogy végre Magyarországon is magyarként tekintsenek rám (ránk). Nagyon jól megvagyok európaiként is, sőt, azt hiszem, egyre jobban! Sokkal vállalhatóbb és kevesebb kellemetlenséggel jár. Egyszerűbb európai magyarnak lenni, mint magyar európainak!

 

2018. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Közelségek, távolságok

De az az ádáz kizárólagosság, ami évek óta dúl körös-körül, a szüntelen fenekedés a határon túli >

Tovább

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább