Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Robert Yugovich”
Az álnév ennek a politikának a tagadását jelenti ma számomra. Azt, hogy nem kell szidni Európát ahhoz, hogy magyar lehessek, és ugyanakkor tiszta legyen a lelkiismeretem, hogy nem voltam részese egy újabb magyarellenes politikának. Még annyira sem, hogy szótlan „csendestárs” lettem volna. Bármerre is jártam a világban, mindig magyar voltam: Robert Yugovich.
Sokféle variációját olvastam és hallottam annak, hogy miért írok álnéven, de a valódi ok egyszer sem hangzott el, vagy látott más módon napvilágot. Pedig nem olyan rejtély, mint azt sok médium és egyén is gondolta. Már csak azért sem, mert aki szerette volna tudni, hogy ki van e név mögött, nagyon könnyen megtudhatta, hiszen elég volt csak bemenni a bíróságra és megnézni a mindenki számára nyilvános ügyem bírósági aktáit, vagy részt venni egy bírósági tárgyalásomon.
Az álnév egyáltalán nem a valami vagy valaki előli rejtőzködés célját szolgálja, hanem protest jellege van. A gondolat 2004. december 5-e után fordult meg először a fejemben, Gyurcsány nemzetárulása után, amikor azt mondta, csak az a magyar, aki Magyarországon él. Vagyis én, aki Hollandiában élek, és a Vajdaságban születtem magyar anyától, magyar az anyanyelvem, nem vagyok magyar! De aztán felülkerekedtem hirtelen jött sérelmemen, és azt mondtam, Milosevićnek sem sikerült kiölnie belőlem és honfitársaimból magyarságtudatunkat, ahogy Ceauseşcunak sem az erdélyi magyarokból; egyik gazfickó sem tilthatta meg, hogy magyarok legyünk, annak érezzük és valljuk magunkat, hát ennek a gazfickónak sem fog sikerülni! Sőt, ha van ilyen, még inkább magyar lettem!
2007-ben jött a tanúvédelmi program. Mint minden rendőrállamban, ha a rendszert vagy annak csak egy bizonyos szegmensét – pl. az igazságszolgáltatást – kritizálni próbálják, vagy annak hibáira felhívni a közvélemény figyelmét, az államhatalom szankciókat vet ki ennek a cselekedetnek az ellehetetlenítésére. A Tanúvédelmi Szolgálat azt találta ki, hogy nem nyilatkozhatom a sajtónak, mert személyem államtitkot képvisel!(?) Nevem, személyem, mindenem. Persze, ez jogilag baromság, és csak a magyar „jelvényesek” tudnak ilyen ostobasággal előállni.
Tudták, hogy könyvet írok (ekkor írtam Az őszinteség jutalmát), és azt mondták, az is államtitok, mivel a személyem is az, így azt nem jelentethetem meg. Egy újabb indok erősítette meg elhatározásomat, hogy a valódi nevem helyett kell egy másik, egy álnév, amely mögött bárki lehet, így az már nem lehet „államtitok” tárgya, és nem tilthatják meg, hogy kiadjam a könyvem. Ezzel, részben, el is értem azt a célom, hogy a sajtóval kapcsolatot tarthassak, de – ahogy egy rendőrállamban lenni szokott – a „rendőrnek” mindig igaza van. A „tanúvédők” az újságírókat fenyegették meg. A tanúvédelmi programról és a fogva tartás körülményeiről nem kérdezhetnek. Ha mégis megteszik, azzal államtitkot sértenek!
Az, hogy ma már teljesen protest jellegű a „Robert Yugovich” írói név, és semmilyen más szerepet nem tölt be, kellett hozzá a Fidesz önmagából való kifordulása is. Vagyis, az a magyarokat megosztó politika, amit a Fidesz gyakorol 2010 óta. Orbán Viktor nem azt mondja, hogy az a magyar, aki Magyarországon életvitel szerűen él és magyar állampolgár, mint mondta Gyurcsány, hanem: „Az a magyar, csak az, aki Fideszes!” Szóval ő is feltételekhez köti, hogy ki a magyar, milyen a magyar párt, ki a hazafi.
Sohasem voltam nacionalista, és nem is leszek, de ha úgy éreztem, mindig kiálltam a magyarságom mellett. Függetlenül attól, hogy 2010-ben a Fidesszel szimpatizáltam, gyorsan unszimpatikussá váltak nemzetmegosztó, kirekesztő, Európa-ellenes, diktatórikus politikájukkal. Az álnév ennek a politikának a tagadását jelenti ma számomra. Azt, hogy nem kell szidni Európát ahhoz, hogy magyar lehessek, és ugyanakkor tiszta legyen a lelkiismeretem, hogy nem voltam részese egy újabb magyarellenes politikának. Még annyira sem, hogy szótlan „csendestárs” lettem volna. Bármerre is jártam a világban, mindig magyar voltam. Ezen a nyelven beszélek a gyerekeimmel, a feleségemmel, a szüleimmel. Tehát ne valamiféle „őrült fickók” akarják megmondani, hogy magyar vagyok-e vagy sem!
Ugyanazt vallom, amit József Attila a Viszem a földem című versében: „Magyar vagyok, de európai.” Tehát, inkább szimbolikus jelentősége van az írói névnek, mintsem misztikus oka, miként azt a sajtó próbálta meg belemagyarázni. Persze nem teljesen önszántamból történt mindez. Kellett hozzá a TVDSZ erőteljes ráhatása is, hogy a sajtó dezinformációkat terjesszen rólam.
Nagyon sok barátom van Európa majd minden országában. Amikor Gyurcsány „csinálta a fesztivált”, és megosztotta a magyarokat, azt csak mi nem értettük. De amit Orbán csinál, az előtt az egész világ értetlenül áll. Rohadtul éreztem magam, amikor a „békemenet” vonult, és akkor is, amikor olyan plakátok jelentek meg a magyar utcákon, hogy „Több tiszteletet a magyaroknak!”. A holland ügyvédem azt kérdezte, ha ennyire nem jó az EU-ban, miért nem lépünk ki. Mondtam neki is és a többi barátomnak is, hogy van Magyarország, és van a magyar kormány. A kettő nem ugyanaz. 2010 óta, hogy Robert Yugovich lettem, a helyzet szinte csak tovább romlott, és egyre erősebb bennem az az érzés, hogy maradok inkább továbbra is Robert Yugovich, európai magyar, aki nem hiszi, hogy a magyaroknak több tisztelet járna bármely más nemzetnél!
Az is furcsa, hogy Magyarországon az elmúlt 25 évben minden voltam már – szerb, jugó, határon túli, külhoni –, csak magyar nem, míg Hollandiában hihetetlen gyorsasággal képesek voltak megtanulni, hogy vajdasági magyar. Az ügyésznő is azzal fokozta a vádat, hogy folyamatosan úgy definiált, mint szerb bűnözőt. Ahogy egy régi magyar mondás is tartja: „Nem erőszak a disznótor!” Nem kaparok mind a tíz körmömmel, hogy végre Magyarországon is magyarként tekintsenek rám (ránk). Nagyon jól megvagyok európaiként is, sőt, azt hiszem, egyre jobban! Sokkal vállalhatóbb és kevesebb kellemetlenséggel jár. Egyszerűbb európai magyarnak lenni, mint magyar európainak!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >