Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mozaik húsvét - Nonó története
Én mindkettőjüket szeretem. Apa tüskéjét, hogy egy másik nőt választott helyettem, nem tudom kihúzni. Anya mindenről lemondását, folytonos aggódását nem tudom elfelejteni. A történetben nincs happy end, nincs győztes. A legnagyobb vesztes azonban én vagyok. Egri Emma:
Nem szeretem az ünnepeket. Nem szeretem a feszültségeket. Ilyenkor meg halmozottan előtörnek az indulatok anyából, apából, Piri mamából, Messzi mamából. De ideges apukám új felesége, anyukám élettársa is. Egyedül a tata őrzi meg a hidegvérét. Mintha székely vér csörgedezne az ereiben, csendben figyeli az eseményeket.
A szüleim 10 éve váltak el. Tíz éve számomra érdekes fogalom az, hogy haza. Hogy családi otthon. Mert volt a közös otthon, ahová titkon még mindig visszavágyom. Itt éltünk mi hárman. Úgy éreztem, boldogan. Szerettek, gügyörésztek, játszottak velem, fényképeztek, neveltek, vittek mindenhová magukkal. A mamáknál mindent lehetett. Zavarászhattam a tyúkokat, építhettem a sárpalotákat, ehettem a tévé előtt az ágyban, sütötték a palacsintát, vacsorára kis katonákat kaptam. Én voltam mindenkinek a mindene, a kis csillaga, a szeme fénye, az élete értelme.
Az iskola kezdetével új korszak kezdődött mindannyiunk életében. A közös otthonból két otthon lett. Az addig higgadt apukám ordítozott anyával, az erős, vagány anyukám meg zokogott folyamatosan. A mamák is megőrültek. Piri mama állandóan valamilyen rohadt dögöt emlegetett, Messzi mama meg csak azt hajtogatta, ha anyád rendes háziasszony lett volna, megbecsülte volna apádat, akkor most nem itt tartanánk.
Pedig itt tartottunk. Anyával egy kis lakásban éltünk kettesben, apa meg elköltözött a rohadt döghöz. Azt sem tudtam, hogy szólítsam, sokáig nem is mondtam semmit. Ma már csak Tündének hívom. Kaptam egy nővért, majd gyorsan lett egy öcsikém, meg még egy öcsikém.
Anya sokáig nem mutatott be nekem senkit. Egy éve van Lalija. A szülői értekezleten jöttek össze, a lányával egy osztályba járunk.
Ünnepek előtt kezdődik a bolondokháza. Ki, melyik nap, kivel, hová menjen. Ebédre, vacsorára. Éjszakára. Hol együk a halászlét, hol a sonkát, hol a sült kacsát. Senkinek sem jó. Mindenki elégedetlen, nem bírják ki vita nélkül. A karácsony meghitt hangulata, a húsvéti ünnepek nem az igaziak. Nincs szeretetteljes légkör, hiába van fenn a műmosoly, hiába bájolognak, rossz színjáték az egész. Alig várja mindenki, hogy vége legyen. Nincs szükségem Vali anyjától ajándékra, egyáltalán nem érdekelnek az ajándékok. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy anyu vagy apu Jézuskája, nyuszija az igazi. Mindenki győztesként akart kijönni az ünnepekből, hogy ő tett ki magáért a legjobban.
Nyugalmat szeretnék. Engem senki nem kérdezett, hogy akarok-e mozaik családot, szeretnék-e féltestvéreket, semmi közöm hozzá nővéreket. Már nem a kis csillaguk, a szemük fénye, az életük értelme vagyok, hanem szegény gyerek. Neveletlen kamasz, aki az apjára ütött. Lehetetlen lány, aki olyan, mint az anyja. Aki miatt csak gond van. Akihez alkalmazkodni kell. Aki soha nem felel meg senkinek.
Történetemben semmi különös nincs, nem én vagyok egyedül elvált szülők gyereke. Sajnos, ez lett ma már a normális. A mozaik család, az összevisszaság.
Anya és apa, akik régen nagyon szerették egymást, most gyűlölködnek. Nem bírnak két normális szót beszélni egymással, velem üzengetnek. Nekem mindenkit meg kell hallgatnom, és meg is kellene értenem őket. Én nem akarok dönteni. Én mindkettőjüket szeretem. Apa tüskéjét, hogy egy másik nőt választott helyettem, nem tudom kihúzni. Anya mindenről lemondását, folytonos aggódását nem tudom elfelejteni.
A történetben nincs happy end, nincs győztes. A legnagyobb vesztes azonban én vagyok.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány
Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >
A történelem kapuja előtt
Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >
A közgáz és a színiakadémia
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >
Szerbiában hanyatlik a demokrácia
A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >