2019. augusztus 22. csütörtök
Ma Menyhért, Mirjam névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mozaik húsvét - Nonó története

Én mindkettőjüket szeretem. Apa tüskéjét, hogy egy másik nőt választott helyettem, nem tudom kihúzni. Anya mindenről lemondását, folytonos aggódását nem tudom elfelejteni. A történetben nincs happy end, nincs győztes. A legnagyobb vesztes azonban én vagyok. Egri Emma:

Nem szeretem az ünnepeket. Nem szeretem a feszültségeket. Ilyenkor meg halmozottan előtörnek az indulatok anyából, apából, Piri mamából, Messzi mamából. De ideges apukám új felesége, anyukám élettársa is. Egyedül a tata őrzi meg a hidegvérét. Mintha székely vér csörgedezne az ereiben, csendben figyeli az eseményeket.

A szüleim 10 éve váltak el. Tíz éve számomra érdekes fogalom az, hogy haza. Hogy családi otthon. Mert volt a közös otthon, ahová titkon még mindig visszavágyom. Itt éltünk mi hárman. Úgy éreztem, boldogan. Szerettek, gügyörésztek, játszottak velem, fényképeztek, neveltek, vittek mindenhová magukkal. A mamáknál mindent lehetett. Zavarászhattam a tyúkokat, építhettem a sárpalotákat, ehettem a tévé előtt az ágyban, sütötték a palacsintát, vacsorára kis katonákat kaptam. Én voltam mindenkinek a mindene, a kis csillaga, a szeme fénye, az élete értelme.

Az iskola kezdetével új korszak kezdődött mindannyiunk életében. A közös otthonból két otthon lett. Az addig higgadt apukám ordítozott anyával, az erős, vagány anyukám meg zokogott folyamatosan. A mamák is megőrültek. Piri mama állandóan valamilyen rohadt dögöt emlegetett, Messzi mama meg csak azt hajtogatta, ha anyád rendes háziasszony lett volna, megbecsülte volna apádat, akkor most nem itt tartanánk.

Pedig itt tartottunk. Anyával egy kis lakásban éltünk kettesben, apa meg elköltözött a rohadt döghöz. Azt sem tudtam, hogy szólítsam, sokáig nem is mondtam semmit. Ma már csak Tündének hívom. Kaptam egy nővért, majd gyorsan lett egy öcsikém, meg még egy öcsikém.

Anya sokáig nem mutatott be nekem senkit. Egy éve van Lalija. A szülői értekezleten jöttek össze, a lányával egy osztályba járunk.

Ünnepek előtt kezdődik a bolondokháza. Ki, melyik nap, kivel, hová menjen. Ebédre, vacsorára. Éjszakára. Hol együk a halászlét, hol a sonkát, hol a sült kacsát. Senkinek sem jó. Mindenki elégedetlen, nem bírják ki vita nélkül. A karácsony meghitt hangulata, a húsvéti ünnepek nem az igaziak. Nincs szeretetteljes légkör, hiába van fenn a műmosoly, hiába bájolognak, rossz színjáték az egész. Alig várja mindenki, hogy vége legyen. Nincs szükségem Vali anyjától ajándékra, egyáltalán nem érdekelnek az ajándékok. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy anyu vagy apu Jézuskája, nyuszija az igazi. Mindenki győztesként akart kijönni az ünnepekből, hogy ő tett ki magáért a legjobban.

Nyugalmat szeretnék. Engem senki nem kérdezett, hogy akarok-e mozaik családot, szeretnék-e féltestvéreket, semmi közöm hozzá nővéreket. Már nem a kis csillaguk, a szemük fénye, az életük értelme vagyok, hanem szegény gyerek. Neveletlen kamasz, aki az apjára ütött. Lehetetlen lány, aki olyan, mint az anyja. Aki miatt csak gond van. Akihez alkalmazkodni kell. Aki soha nem felel meg senkinek.

Történetemben semmi különös nincs, nem én vagyok egyedül elvált szülők gyereke. Sajnos, ez lett ma már a normális. A mozaik család, az összevisszaság. 

Anya és apa, akik régen nagyon szerették egymást, most gyűlölködnek. Nem bírnak két normális szót beszélni egymással, velem üzengetnek. Nekem mindenkit meg kell hallgatnom, és meg is kellene értenem őket. Én nem akarok dönteni. Én mindkettőjüket szeretem. Apa tüskéjét, hogy egy másik nőt választott helyettem, nem tudom kihúzni. Anya mindenről lemondását, folytonos aggódását nem tudom elfelejteni.

 A történetben nincs happy end, nincs győztes. A legnagyobb vesztes azonban én vagyok.

 

2018. március 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább