Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Mi, zenészek, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megpróbáljuk visszavarázsolni azt a hangulatot – az időközben tönkrement egykori becsei sikeres vállalatokat és a gondtalan magas életszínvonalat sajnos nincs módunkban visszahozni – és ebben a törekvésünkben nagyon számítunk a közönség fogadtatására. Csorba Zoltán:

Néhány éves késéssel, a 1960-as évek második felében szülővárosomban Becsén (már elnézést a nemzeti érzelmű városatyáktól, akik visszakeresztelték a város nevét Óbecsére, sehogyan sem tudom megszokni, mert amikor születtem, amikor ott éltem, Becse volt szeretett városom neve és én következetesen ezt használom) is megjelentek a hosszú hajú fiatalemberek. Hozzánk is eljutott a beat-korszak. Persze, még nem ért vállig a haj – ez a 1970-es évek rockereit jellemezte – hanem a kicsit hosszabb, fület befedő, a szemig elérő siskás „Beatles frizura”. Emlékszem, az öregasszonyok különösen meg voltak rökönyödve. (Ők már nem emlékeztek, hogy a XIX. század végén például Kossuth Lajos is hosszabb hajat meg bajusz-szakállt viselt.) Annál is inkább, hogy a bevállalós modern gondolkodású, nonkonformista lányok fiúsan rövidre vágatták a hajukat. A vidékeinkre is megérkező európai divat szerint. „Most melyik a fiú, melyik a lány?” – tették fel a klasszikust kérdés amikor a piacról hazafelé ballagva a Zöldfás utcán ilyen kinézetű fiatalokkal találkoztak.

Az 1960-as évek leírhatatlanul laza hangulata és életérzése gyorsan terjedt. És a városban megjelentek az első sztárok is. Közöttük az első sztár kétségkívül a Gyuszinak becézett Kuluncsics György volt. Aki villanygitáron játszott és énekelt az együttesében. Azon kívül jellemző volt rá, az a „John Lennon-os” humor, aminek lényegét szintén lehetetlen megmagyarázni a mai korosztálynak (meg kell hallgatni néhány korabeli Beatles-interjút). Gyuszi volt az új korszak helyi megtestesítője. Aki felcsíphette bármelyik becsei csajt. Személyes élményem: 1969-ban 13 éves voltam és titokban szerelmes voltam egy lányba, aki ugyan nem nyíratta rövidre haját, hanem – ami szintén divat volt – ú.n. lófarokban viselte. Nagy csalódás ért, amikor egy este a városi korzón saját szememmel láttam: megjelent Gyuszi a Vespa motorján, szólt néhány szót az imádott lényhez, aki széles mosollyal felpattant a motorjára és elhúztak a Tisza-part felé...Az események további fejleményeit követve (többet nem mutatkoztak együtt) egyéjszakás kalandról lehetett szó. Még azt is hozzátenném, hogy Gyuszi volt a (bizonyítottan) egyetlen becsei lakós, aki élőben jelen volt egy Beatles koncerten (Bécsben). A többször elismételt beszámolóját minden esetben mindenki szájtátva hallgatta.

Gyuszi játszott a Könnyek (szerbül: Suze)  nevű gimnáziumi zenekarban, majd bekerült a város első számú tánczenekarába. Akik minden szombaton az Alsóvárosban, vasárnaponként pedig a belvárosi Ifjúsági otthonban játszottak a táncon. Ahol megjelent a város fiatalsága. Esetenként legalább ezer személy. A zenekar magyarul Angyalok, szerbül Sveci nevet viselte. A Sveci magyarul Szenteket jelent, a téves fordítás okát pedig az 1960-as években nagy sikerű, Roger Moore-al a főszerepben sugárzott sorozatban kell keresni. Az eredetiben Saints sorozatot Jugoszláviában helyesen „Svecinek” (Szentek) fordították, a magyar TV-n viszont, nem tudni milyen kiindulásból tévesen Anyaloknak. Mivel a zenekar a TV sorozat főszereplőjéről kölcsönözte a nevét...  

A Gyuszi és a titokban imádott Lény közötti történet számomra világossá tette: csajozásban nagy előnnyel indulnak azok, akik együttesben játszanak. Hogy ebből a megfontolásból, vagy a vidékeinket is elárasztó beat-bővület hatására történt, nem tudom, de 1968-ban a helyi Sever Durkic általános iskola nyolcadikos osztályú tanulói közül hárman – Orcsik István, Megyeri Sándor és Blazsanik István - úgy döntöttek, hogy zenekart alapítanak. Kezdetleges felszereléssel és a hozzájuk csatlakozott tagokkal ez megtörtént, de Becsén túl magasan volt a léc, így a szomszédos faluban, Péterrévén került sor az első fellépésekre. Az együttesnek a Sygma nevet adták. Így, helyesírásilag helytelenül (a görög betű magyarul Szigma). A zenekarban akkor következett be a sorsdöntő fordulás, amikor a város egyik legmenősebb kisiparosának a fia, a Zeneakadémiát végzett Buttás László is csatlakozott hozzájuk, mint orgonista. Sokat jelentett az akadémiai végzettsége, de még többet a következő részlet: Buttás Laci édesapja megkérdezte a fiúkat, hogy komolyan gondolják-e ezt a tevékenységet, mert ha igen, ő, mint sikeres kisiparos a legjobban tudja, hogy a jó munkához a legjobb szerszám kell. Tehát: felajánlotta, hogy kölcsönöz (nem kevés) összeget ahhoz, hogy a létező legjobb hangszereket vásárolják meg. Buttás bácsi persze utánanézett, hogy a helyi becsei zenekar mekkora összegeket tud keresni alkalmanként a táncokon, és tudta, hogy ha a fiúk komolyan veszik a gyakorlást, a befektetés gyorsan meg fog térülni.

Jugoszlávia legjelentősebb nemzeti ünnepe napján, 1969 november 29-én, amikor hagyományosan a telt háznál is zsúfoltabb közönség jött össze a táncon, az Angyalok együttese (ahol a Gyuszi is játszott) túlzott önbizalmukból eredően elkövették azt a végzetes könnyelműséget, hogy elfogadták a fiatal Sygma együttes felkérését, hogy vendégként játszhassanak egy „blokkot” (45 percet). Abból indultak ki, hogy a „gyerekek” nem kérnek ezért semmi pénzt, a bevétel (egy fellépésért fejenként többet kaptak mint ami egy hónapos átlag fizetés volt akkoriban Jugoszláviában) az övéké, és kevesebbet kell dolgozni. Nem számoltak azzal, hogy a fiatal zenekar a telt ház előtt elveszi a közönségüket. A Sygma ugyanis felpakolta akkor világszínvonalúnak számító felszerelését (Vox erősítők, Fender gitárok stb), amit a becsei közönség addig csak fényképeken látott és az akkori legújabb brit és amerikai sikerlista számaiból összeállított műsorral lenyűgőzték a közönséget. Néhány hét alatt az Angyalok csillaga lehullott, a közönség a Sygmát követelte. Átvették az uralmat. Övéké lett a bejáródott szombati és vasárnapi buli. Népes közönséggel és nagy pénzzel.

Becsén a Sygma tagjai voltak az új sztárok. Olyan sztárok, hogy ha a városban valamelyikük megjelent, mint a Hungária slágerben „a lányok összesúgtak a háta mögött...” Az 1971-ben alapított gimnáziumi zenekarunk még kilátástalanabb helyzetben volt, mint a Sygma az Angyalok „uralma” alatt. Reménytelennek tűnt, hogy olyan drága felszerelést vásároljunk, mint amilyen a Sygmának volt és az is, hogy Becsén fellépjünk. Eljártunk a táncokra és abban bíztunk, hátha egyszer mi is népes becsei közönsége előtt felléphetünk, addig pedig maradtak a környező helységek. Abban, hogy változzon a helyzet a Jugoszláv Néphadsereg segített. A Sygma együttes tagjai egymás után megkapták a katonai behívókat. A megmaradt tagok az utánpótlást a fiatalabbak között keresték. Először a gitárosunk, Becse minden idők egyik legtehetségesebb zenésze, Rebb Rudi jutott be, majd 1976-ban jómagam is. A feltétel az volt, hogy csúcsminőségű hangszerrel rendelkezzem. Ekkor vásároltam meg egy Fender erősítőt és azt a Fender jazz bass basszus gitárt, amit fiamnak, Lócinak adtam át és több mint negyven év után ma is tökéletesen szól, Lóci ezen játszik.

Az elmúlt évtizedek során tizenvalahányan játszottunk a Sygmában. Mint ahogyan Knézi Péter, Becse akkori polgármestere mondta az együttes fennállásnak 40. évfordulója alkalmából megtartott fellépésen, a Sygma együttes Becse város brandjévé vált. Minden tag, aki, valamikor is az együttesben játszott büszke arra, hogy hozzátartozik a zárt körű „szigmás családhoz”. A család időnként összejön, vagy muzsikálunk, vagy nem, de minden alkalommal kimegyünk a becsei temetőbe és virágot helyezünk el időközben elhunyt szigmás-testvéreink sírján. Tavaly ősszel Buttás Lacit temettük. Ott voltunk mindannyian, becsei zenészek és a Lacira emlékező Sygma-közönség.

Szombaton, április 7-én, az alsóvárosi Petőfi Sándor Művelődési Otthon termében, ott, ahol egykoron a Sygma átvette a hatalmat a becsei könnyűzene életben, nosztalgikus koncertre kerül sor a zenekar megalapításának 50. évfordulója alkalmából. Köszönettel tartozunk a Petőfi ME vezetőségének, hogy meghívta a zenekart és a próbák miatt rendelkezésünkre bocsájtotta azt a nagytermet, amelyhez mindannyiunkat édes emlékek fűznek. Engem különösképpen, hiszen azon kívül, hogy a Sygmával ott játszottam, a becsei Amatőr színház társulattal ott működtem közzé korrepetítorként, ott ismertem meg feleségemet és ott került sor a lakodalmamra is 1984-ben!   

A visszajelzések alapján valamennyi, még életben lévő szigmás tag el fog jönni. Kizárólag az 1960-as,  1970-es évek műsorát fogjuk játszani. Mint egykoron. El fogjuk játszani többek között az időközben távozott zenésztársaink legkedvesebb számait is és ezzel adózunk emléküknek. És nagyon számítunk mindazokra, a még életben lévő becseikre, akik akkoriban jártak a táncokra, akik ott ismerték meg szerelmüket, élettársukat, akiknek kellemes élményeik fűződnek ahhoz a korhoz. És azokra is, akik csak hallottak szüleik (nagyszüleik?) elbeszélései alapján, hogy mit jelentettek, milyenek voltak egykoron a Sygma táncok Becsén. Mi, zenészek, mindent megteszünk annak érdekében, hogy megpróbáljuk visszavarázsolni azt a hangulatot – az időközben tönkrement egykori becsei sikeres vállalatokat és a gondtalan magas életszínvonalat sajnos nincs módunkban visszahozni – és ebben a törekvésünkben nagyon számítunk a közönség fogadtatására. Ennek érdekében döntöttünk úgy, hogy a koncert, pontosabban a négy órás tánc, teljesen ingyenes lesz és mi is valamennyien, természetesen, minden tiszteletdíj nélkül lépünk fel.

Mert valamennyiünkben ott van, kimondatlanul is, hogy erre a fellépésre, erre a koncertre, találkozásra, most fog sor kerülni és soha többet.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |