2021. december 3. péntek
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Beköltöztem

Most hajnali két óra van. Nem tudok elaludni. Már fordultam balra, fordultam jobbra. Megszámoltam a sarkokat. A bárányokat is. Nem jön az álom. Nem az én helyemen vagyok. A családomra gondolok. Azokra, akik nagyon hiányoznak, akik nagyon messze vannak… Egri Emma:

Etelka néni története:

Ma van az első éjszakám az öregek otthonában. 82 éves vagyok. Már tizenöt éve özvegy. Tizenöt éve, március 12-én halt meg a párom. Nem értük meg az aranylakodalmunkat. Szépen éltünk, szeretetben. Nehezen dolgoztam fel, hogy elment az az ember, akivel együtt keltem, együtt feküdtem negyvenhét évig, hogy egyedül kellett boldogulnom. Meg kellett tanulnom begyújtani, mert a tüzet mindig ő rendezte. Rám maradtak a bikák, a disznók, a kacsák, a pulykák. A kisebb állatokat én etettem, de a bikák közé sosem mertem bemenni. Jött a fiam, mondta, hogy anyu, adjuk el a jószágokat, úgysincs ára, nem éri meg tartani őket. Ő nem ér rá naponta foglalkozni velük, ha meg fizetünk valakinek, tiszta ráfizetéses az egész. Így is történt.

Az esték, az esték voltak a legnehezebbek. Napközben még csak elmúlt az idő valahogy. Elmentem a kényérért, a boltba, a postára, vasárnap a templomba. A temetőben rendezgettem a sírt, törölgettem a port, vittem a friss virágot. Meg elmeséltem Gyulának, hogy mit csináltam, merre jártam. Útközben mindig beszélgettem valakivel, nem siettem sehová. Kicsit kapálgattam a veteményeskertben, rendezgettem a virágokat, horgolgattam.    Hetente jöttek a fiamék, mert ők a városban éltek. Csomagoltam a levágott csirkéket, mert azért mindig nevelgettem nekik. A kalácsot, ami az unokám kedvence. A kiskertből a spenótot, a paradicsomot, a földiepret. A diót, amit megtörtem. Meg egy kis pénzt is adtam minden hónapban. Meg az összes árendát. Mert nekem már nem kellett új ruhákra, új cipőre. Nekik meg, szegényeknek mindig kellett valamire. Elromlott a mosógép, a porszívó. Az unokám egyetemét az árendából fizették.

Négy éve meghalt a fiam. A szíve vitte el. Az a jó szíve. 53 éves volt. Az apja mellé temettük. Még rossz időben is elmentem minden nap a temetőbe. Már kettejüknek meséltem. Hogy eladtuk a földet, hogy Robi unokánk Ausztriába ment, hogy az anyukája is vele tartott. Robi egy gyárban dolgozik, jó fizetése van, a nyáron megnősült, a felesége egy aranyos lány. Az anyukája betegeket ápol, ugyanabban a városban élnek.

Én már nem nagyon bírom magam. A lábam nem visz már úgy, mint régen. A hajolás is bajos. Nem kapálgatok a kiskertben, csirkéket sem nevelek, horgolni, olvasni már nem látok. Nem maradt már a faluban senkim élő. Mindenkim a temetőben van. A testvéreim, a párom, a fiam. Senki sem nyitotta már rám az ajtót. Az evés sem esett jól. A tévé is idegesített. Morzsolgattam a rózsafüzért esténként, azért imádkoztam, hogy legyen végre vége.

A menyem javasolta az idősek otthonát. Hívott sűrűn a lelkem, meg aggódott is értem, de csak messze laknak. Mondta, hogy szeretne biztonságban tudni. Nyugodt lesz, hogy kapok enni, hogy orvos is van a közelemben, hogy társaságban leszek. Sokáig keresgélt, érdeklődött, mire megtalálta a megfelelő otthont, mert jót akart nekem. Eladtuk a házam, és ma beköltöztem. 

Szép ez a hely. Kedvesen fogadtak. Van szobatársam is. A vacsora is finom volt.

Most hajnali két óra van. Nem tudok elaludni. Már fordultam balra, fordultam jobbra. Megszámoltam a sarkokat. A bárányokat is. Nem jön az álom. Nem az én helyemen vagyok. A családomra gondolok. Azokra, akik nagyon hiányoznak, akik nagyon messze vannak…

 

2018. január 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább