2019. november 20. Szerda
Ma Jolán, Zsolt, ödön, Bódog névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Derűs magyar politika

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Erről az arkhimédészi pontról köszöntöm Orbán Viktort, aki lebukott: mindenki megtudta, hogy alapjában tisztességes ember, ami végzetes lehet diadalmas politikai pályafutásának ezen az érzékeny pontján. Amint a magyarországi valóságról a leghívebben tudósító máltai sajtóból kiderült, szemben a kormányzat tízmilliárdokba került propagandakampányaival, Orbán Viktor kormánya igenis befogadott annyi menekültet, amennyinek a befogadására az Európai Unió kérte. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Miközben a bevándorlás bátorításával, sőt: „szervezésével” (hamisan) vádolt emberi jogi csoportokat afféle bűnözőkként büntetni óhajtja a kormány, miközben Soros Györgyből (aki azt mondta: olyan országra nem szabad a menekültek befogadását rákényszeríteni, amely ezt nem akarja) a vudu szabályai szerint Nagy Sátánt faragtak, miközben mindenkit – ha kell, ha nem – menekültbarátsággal vádoltak, Orbán Viktor azt teszi, amit ugyanő Európa, a fehér faj, a keresztyénség és a magyar nemzet (valamint az összes nemzetek) elleni merényletnek tekint.

A 888.hu és a többi ultraorbánista (Orbánnál is orbánistább) portál napi 25 órában az Európába beférkőzött iszlamisták, muszlimok szubhumán rémtetteinek festett vérétől csöpög. A civilizált emberiség és a nyugati kultúra esküdt ellenségének tüntet föl ez a sajtóféleség bárkit, aki a háború elől menekülő szerencsétleneket gyűlölni rest – és most rá kell ébrednie, hogy az indoeurópai-finnugor-uralaltáji őshonos műveltség hazai fő ellensége nem más, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Az az irányított jobboldali közvélemény, amely Ferenc pápát a keresztyén műveltség, hagyomány és szokásrend ördögimádó gerillaterrorista szabotőrének kiáltja ki, hiszen szelíden ellenzi, hogy a tengerbe fullasszanak embereket, mert élni akarnak – most szembenéz vele, hogy (uramisten!) Orbán Viktor magyar miniszterelnök rendesen viselkedik.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök végre helyesen cselekedett – teljesítette emberi kötelességét, ráadásul (borzalom!) betartotta a nemzetközi jogot –, és ezt természetesen a legmélyebb titokban tette, elrejtve humanizmusát az általa embertelenségre oktatott, hőn szeretett nemzete elől.

Ennek nem szabad kiderülnie, magyar férfiak!

Ez a radikálisan jobboldali magyar kormány sötét misztériuma: tud jogszerűen és humánusan is eljárni, föltéve, hogy senki meg ne tudja.

A menekülthisztériával hatalmas népszerűségre szert tett Orbán-rezsim bizony szavazatokat veszíthet – ki gondolta volna? – avval, hogy lelepleződött: van benne mégis némi szívjóság és együttérzés. Ez maga a pokol.

Itt az idő a magyarországi ellenzék számára, hogy tiltakozzék, s bebizonyítsa, hogy fajgyűlölőbb, mint a kormánytábor. „Viktor – mert az ellenzék tegez –, kockára tetted a magyar fajta biztonságát, te áruló!” Ezt mondják neki.

Az Oriana Fallaci és Thilo Sarrazin rasszista könyvein kikupálódott félműveltek, az alt-right, az AfD, a Pegida, Geert Wilders és az új osztrák kormány lelkes csodálói, az Emmanuel Macron idegenlégiós-szpáhi szellemű migránspolitikáját keblükre ölelő nemzeti-konzervatív értelmiségiek, az iszlamofóbiás neoliberálisok és keresztyén cionisták, a közvélemény nyomása alatt megtört ellenzéki konformisták most itt állnak árván, hiszen védnökükről és példaképükről kiderült: azt csinálja, amit másoknak fölró.

Engedelmeskedik az Európai Unió vezetőinek (akik tudtukon kívül „mind Soros zsebében vannak”), s amikor az ellenzéki közvélemény már beletörődött, hogy a migránsverő kerítéspolitika élvezi a nemzet jóváhagyását és rokonszenvét – akkor, te jó ég, meg kell tudnunk, hogy Orbán Viktor… istenem… migránssimogató!

Most kell tüntetni. Hallom, hogy a Jobbik és az LMP közös demonstrációra készül, mert – a letelepedési kötvényekkel egyenesen hazánkba csábított muzulmánokon kívül – szegény szíriai és afganisztáni családokat is beeresztett az álnok Orbán.

Becsapott bennünket, miniszterelnök úr! Ön nem is rasszista, bármit mond!

A Jobbik nem szavazta meg az egyik migránsellenes országgyűlési határozattervezetet, mert nem tartotta elég széles körűnek és radikálisnak, az alkotmánymódosítást se támogatta ugyanebből az okból.

Mi eddig ezt túlzásnak tartottuk, s nem gyanakodtunk rá, hogy az Orbán-kormány ennyire férfiatlanul viselkedhet, s a megtévesztett közvélemény háta mögött képes rá, hogy úgy viselkedjék, ahogy helyes.

Az volt mostanáig a magyarhoni politikai bölcsesség netovábbja, hogy belássuk: az nyer, aki a legkeményebben ellenez mindenfajta bevándorlást, mindenfajta külföldet, mindenfajta – pfuj, piha – filantrópiát és humanizmust. És akkor most megrendül az Orbán-kormány hatalma és népszerűsége, amely ezen a bölcsességen nyugszik.

Az én menekültügyben kifejtett nézeteimmel a nemzeti közvélemény 0,001 százaléka értett egyet. Erről az arkhimédészi pontról köszöntöm Orbán Viktort, aki lebukott: mindenki megtudta, hogy alapjában tisztességes ember, ami végzetes lehet diadalmas politikai pályafutásának ezen az érzékeny pontján, nem sokkal a lefutottnak tekinthető választások előtt.

Felelősségre kell vonni azokat a tisztségviselőket, akik a kozmopolita, a nemzeteket összezagyváló, páneurópai szellemű, közismerten magyarellenes máltai sajtónak kiszivárogtatják a kormány szigorúan bizalmas, titkos, nemzetbiztonsági szempontból veszedelmes jótetteit.

Mi lesz a sorsára hagyott, elbizonytalanodott fajgyűlölettel? Elég a fönntartásához a a jogvédő, humanitárius és jótékonysági szervezetek vegzálása? Akkor omlik össze a magyarországi iszlamo- és xenofóbia, amikor oly szép sikereket arat Nyugaton? Sikerül eltitkolni a kormány valódi – az átlagos európai migránsellenességet nem meghaladóan antihumanista, a kormány propagandájához képest azonban valósággal emberbaráti – politikáját a Kossuth rádió hallgatói, a Bors olvasói elől?

Most legyen észnél, Vona képviselő úr.

Most kell minden ellenzéki pártnak könyörtelenül felelősségre vonnia a bűnbe esett kormányt.

Mert ez – ez! – megbocsáthatatlan. Hazudtak a magyar népnek. Beengedtek annyi „migránst”, amennyit Európa követelt, és nincsen semmi baj. Titokban lehetett tartani a dolgot, hiszen nem okozott az égvilágon semmilyen problémát. Három év gyűlöletkeltő ordítozását cáfolta meg Orbán Viktor és a máltai sajtó.

Ha a nyájas olvasó még ettől se mosolyodik el, akkor nincs jövője a magyar kacajnak.

 

2018. január 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább