Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Tájkép Brexit után
Ha valamire jó a Brexit, akkor arra, hogy rákényszerítse az Unió vezetőit a szervezet működésének újragondolására és radikális reformjára. Mátyás Győző (168 Óra):
(…) Amit viszont aligha lehet kiheverni, az a jószerével történetfilozófiai jelentőségű szimbolikus veszteség, ami ezzel a LEAVE-vel bekövetkezik. A Brexittel mély sebet kapott Európa-eszme ugyanis nem reparálható oly módon, mint egy rosszul működő gazdasági alrendszer.
Az egységesülő Európa (aminek az Unió a technikai megvalósulása) a II. világháború utáni legnagyobb európai terv és vízió. Méghozzá igen, a felvilágosodás kései örökségeként, a modernitás legambíciózusabb plánuma. (Hogy mennyire fontos plánuma azt Jürgen Habermas példája mutatja, aki Adorno és Horkheimer felvilágosodás-kritikájának folytatójaként a modernitás újragondolását szorgalmazza, s éppen ekként tántoríthatatlan híve az Európai Uniónak.) Ugyanakkor az angol eszmetörténetből tudjuk, hogy a britek (v.ö. Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról) nagyon is gyanakodva tekintettek a német és francia! (Kant, Descartes) eszméktől fogant, s a forradalmi jakobinus hevület szülte modernitásra, s a tervben, a teleológiában mindig is az erőszakos beavatkozást látták. A brit „társadalomformáló ész” az organikus fejlődésre, a hagyományok tiszteletére, a fontolva haladásra esküdött. Bizonyos tekintetben éppen az volt a rendkívüli, hogy Nagy-Britannia részt vett abban az egykor utópikus konstrukciónak számító projektben, amit Uniónak hívnak.
Ráadásul – köszönhetően a birodalmi öntudat romjaiban is meglévő hatóerejének – Nagy-Britannia szuverenitás-felfogása is más. Nem csodálható, hogy ennyire nem tetszett az ott élőknek, hogy egy nemzetek feletti bürokratikus szuperszervezet (amivé az EU lett) beleszól a nemzet életébe, és korlátozza a népszuverenitást. S ebből a szempontból a LEAVE-nek nagyon komoly figyelmeztetésnek kellene lennie Brüsszel számára. (Olyannyira, hogy normális esetben Claude Junckernek pontosan Cameronnal egy időben kellett volna benyújtania a lemondását.)
Ugyanis azok az érvek és kifogások, amelyek az Unió politikai szervezeteinek legitimációhiányáról, illetve az egész komplexum permanens demokráciadeficitjéről szólnak (régóta egyébként) – jogosak. Az, hogy az Európai Uniót ma mind többen azonosítják egy felhatalmazás nélküli, nemzetek feletti bürokrata állammal – az Európa-gondolat végét jelentheti. Ha valamire jó a Brexit, akkor arra, hogy rákényszerítse az Unió vezetőit a szervezet működésének újragondolására és radikális reformjára.
Persze az is igaz, hogy a korábban bölcsnek, belátónak s az iróniára fogékonynak ismert britek mennyire a demagógia és a populizmus hatása alá kerültek a kampányban. Mi minden hangzott ott el a „vegyük vissza Nagy-Britanniát” jelszava alatt! (Igaza van Orbán Viktornak, hogy a migránskérdés döntő volt a kampányban, csak nem úgy, ahogy ő magyarázza. A britek a pakisztáni vagy az indiai bevándorlóval, a birodalom egykori alattvalójával még mindig éreznek valamiféle közösséget, s a hosszú évtizedek alatt hozzá is szoktak ahhoz, hogy most nem az angolok mennek Darjeelingbe, hanem az indiaiak jönnek Londonba. A mumus, a nemkívánatos idegen éppen hogy a kelet-európai bevándorló, a román meg a magyar, aki elveszi a britek munkáját.)
Az meg már csak romlott hab az összeesett tortán, hogy nagyon úgy fest: az idősebb, iskolázatlanabb vidéki szavazók jól „elvoksolták” a fiatalok jövőjét.
Keserű ébredés köszöntött Nagy-Britanniára. A maradás hívei megdöbbentek és csalódtak – saját hazájukban is. A Brexit hívei közül sokaknak pedig most kezd derengeni, mibe is rángatták bele a hazájukat.
David Cameron meg amolyan fordított Gorbacsovként, rövidlátó hatalomféltéstől vezérelve megfaragta a maga politikai torzóját. Merthogy e pillanatban jó esély van arra, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint aki beverte az első hatalmas szöget az Unió koporsójába, ráadásul valószínűleg elindította Nagy-Briannia szétesését is.
Pedig biztos, hogy nem ezt akarta.
Viszont Nagy-Britannia kétségkívül szolgáltatott egy megfontolandó példát a többi uniós országnak. Ingyen. Hiszen a többieknek nem kell megfizetni a tanulópénzt, hogy lássák: melyik úton nem okos dolog elindulni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >