Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Válasz Szakály Sándornak – Karsai László írása
Ottlik jelentése azt bizonyítja, hogy legkésőbb 1942 augusztusában már pesti újságírókörökben is ismert volt: ha kitelepítenék/deportálnák a magyar zsidókat, ez egyenlő lenne „kivégzésükkel”. Budapest Beacon:
A Budapest Beacon két történészprofesszorral, Karsai Lászlóval, majd Szakály Sándorral közölt interjút a közelmúltban. A pénteken megjelent Szakály-interjúra most Karsai egy saját írással reagál, amit az alábbiakban minimális szerkesztéssel, teljes egészében közlünk.
A Veritas névre elkeresztelt kormányközeli intézet vezetője, Szakály Sándor nem először nyilatkozik olyan kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban önálló levéltári, vagy könyvtári kutatásokat nem végzett, és ismeretei már csak azért lehetnek hiányosak, mert nem ismeri kellő mélységben még azoknak a történészkollégáinak a témájába vágó publikációit, akiket bírál.
Hosszú interjújának velem foglalkozó részében kevéssé elegáns módon csak az „egyesek szerint – mások szerint” érvelési technikát választja. Az olvasó így nem tudja, hogy számos történészkollégával (Molnár Judit, Ungváry Krisztián, és még hosszan sorolhatnám a neveket) együtt, mi nemcsak azon a véleményen vagyunk, hogy a magyar politikai elit már 1942-1943-ban pontosan tudta, hogy a németek zsidópolitikája az európai zsidóság kiirtására irányul, hanem ezt dokumentáltuk is. Rövidesen hosszabb tanulmányom jelenik meg a Mozgó Világban az elmúlt negyedszázad emlékezetpolitikájáról. Abban többek között erről a témáról a következőket írom: Viszonylagos pontossággal meg tudjuk állapítani, hogy Budapesten a „jól értesültek” mikor tudták már, hogy a nácik a hatalmukba került zsidókat legyilkolják. A kormányközeli német nyelvű napilap, a Pester Lloyd főszerkesztője, Ottlik György 1942. augusztus 18-a és szeptember 28-a között körutat tett Nyugat-Európában. Olaszországban, Svájcban, Vichy-Franciaországban, és Németországban folytatott tárgyalásokat. Berlinben felkereste Sztójay Döme nagykövetet is, aki Ottlik október 10-én kelt jelentése szerint beszélgetésük során kijelentette: „Helyesnek találná, ha Magyarország nem várná meg a [zsidó]kérdés éles felvetését, hanem meggyorsítaná az őrségváltás tempóját, és zsidó lakosságunk tekintélyes részét kitelepítené a megszállt Oroszországba. Követünk előbb 300.000-ről beszélt, azután lealkudta önmagát 100.000-re. Közbevető megjegyzésemre nem titkolta, hogy ez nem kitelepítést, hanem kivégzést jelentene.” (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára-K64-Külügyminisztérium politikai osztályának reservált i-1942-41-437. Ottlik György jelentése Kállay Miklósnak) Ottlik jelentése azt bizonyítja, hogy legkésőbb 1942 augusztusában már pesti újságírókörökben is ismert volt: ha kitelepítenék/deportálnák a magyar zsidókat, ez egyenlő lenne „kivégzésükkel”.
Szakály megpróbálja fetisizálni az 1944-es úgynevezett Auschwitz-jegyzőkönyet. Bizonyos, Horthy és a magyar politikai elit nemcsak ebből értesülhetett és nem 1944 tavaszán (a magyar kiadásához írott zavaros, ellentmondásos előszavában Haraszti György sem zárja ki, hogy Horthy egyrészt már évekkel korábban tudott a holokausztról, másrészt azt sem, hogy nem 1944 júliusában, hanem hónapokkal előbb megkapta a jegyzőkönyvet) arról, miben áll a németek zsidópolitikája. A keleti front mögöttes területein zajló népirtásban a magyar hadsereg is részt vett, többek között lőszert szállított a tömeggyilkosoknak, területeket zárt le, satöbbi. Jelentések futottak be Európából a magyar diplomatáktól, jöttek hírek a hazánkba menekülő zsidóktól, a sort hosszan lehetne sorolni. Ha lesz ideje Szakálynak egyszer figyelmesen elolvasni például az 1943 áprilisi Hitler-Horthy találkozó jegyzőkönyvét, és főleg azt a válaszlevél-fogalmazványt, amelyet Horthy írt májusban Hitlernek és amelyben a zsidók „kiirtását” emlegeti, talán ő is belátja, hogy a magyar politikai vezetés már 1942-1943-ban pontosan tudta, mit művelnek a zsidókkal a nácik.
Ungváry Krisztiánnal írott cikkeinkben is, a Mandiner hasábjain is, másutt is többször kifejtettük, hogy mindazok, akik azt állítják, hogy Horthy semmit sem tudott a nácik zsidópolitikájáról 1944 júliusa előtt, súlyosan megvádolják a kormányzót. Éppen azt veszik el tőle, ami az egyik legfőbb érdeme, az 1942 és 1944 között folytatott „zsidóvédő” politikájának egyik fő okát. Horthy, bár megtehette volna, 1938 és 1942 között egyetlenegy zsidótörvényt sem küldött vissza a Képviselőháznak, pedig akár kétszer fél évre is lassíthatta volna a jogfosztás folyamatát. Szava sem volt több tízezer zsidó munkaszolgálatos halálba küldése ellen. Ám arról sem lenne szabad elfelejtkezni, hogy Horthy, éppen azért, mert pontosan tudta, hogy Mussolini tűri tábornokai zsidóvédő politikáját, és értesült arról is, hogy Pétain marsall és a Vichy-bábállam hatóságai is vonakodnak a francia állampolgárságú zsidókat kiszolgáltatni a németeknek, Szlovákiából 1942 őszén leálltak a deportálások, az óromán területekről pedig el sem indultak a deportáló szerelvények, a hadi helyzet pedig szinte napról napra romlott, végül humanitárius szempontokat is mérlegelve nem engedélyezte, hogy a magyar zsidókra sárga csillagot kényszerítsenek, őket gettókba, gyűjtőtáborokba zárják, végül deportálják. Horthy tartott attól is, hogy ha mintegy háromnegyedmillió embert deportálnak az országból, akkor az súlyos társadalmi-gazdasági-politikai zavarokhoz vezethet, de „zsidóvédő” politikájának egyik fő okát, vagyis azt, hogy a német megszállásig a halálba azért, mindennek ellenére nem volt hajlandó deportáltatni a zsidókat, elvenni több mint bűn, történésztől hiba.
Nem a holokauszttal kapcsolatos információk hiányzottak 1942-től, a zsidók egyszerűen nem akarták elhinni, hogy milyen sors fenyegeti őket. Ajánlom Szakály figyelmébe az egyik magyar zsidó újságot. A fővárosi ortodox zsidók hetilapja 1942 márciusában első pillantásra pontosnak tűnő számadatokat közölt a lengyelországi zsidókról. Eszerint a lengyelországi gettókban a zsidóság száma 1 350 000. Olvasói között lehettek olyanok, akik tudhatták, hogy a háború előtt több mint hárommillió zsidó élt Lengyelországban. Fel is sorolja a lap a gettókat: Varsóban 530 ezer, Łódźban 150 ezer, Lembergben 120 ezer, Białystokban nyolcvanezer, Vilnában hatvanezer, Krakkóban ötvenezer, Lublinban negyvenezer, Kielcében pedig húszezer zsidó volt. Ha valaki vette magának a fáradságot, és összeadta a fenti számokat, csak 1 050 000 jött ki. De a bátor szerkesztő nem állt itt meg, hozzáfűzte, némileg túlterjeszkedve Lengyelország háború előtti politikai határain, hogy „nem lakik” egyetlen zsidó sem Minszkben, Berdicsevben, Zsitomirban, Mogiljovban és Harkovban. (Orthodox Zsidó Újság, 1942. március 10., 4. oldal)
Ami pedig a nyilas rezsim zsidópolitikáját illeti, Szakály is tudja, hogy a Sztójay-kormány hatóságai 1944. május 15-től július 9-ig 437 ezer zsidót deportáltak, többségüket Auschwitz-Birkenauba. Legalább 360-380 ezer zsidót ott legyilkoltak, a munkára alkalmasnak minősítettek jelentős része nem élte túl a holokausztot. Budapesten a nyilasok hatalomra kerülésekor körülbelül kétszázezer zsidó élt. A két gettóban mintegy százezren élték meg a felszabadulást, a városban keresztényeknél, vagy keresztények elhagyott lakásaiban további mintegy harmincötezer zsidó menekült meg. A nyilasok idején körülbelül nyolc-tízezer meggyilkolt, a gettóban és a halálmentekben, valamint a kényszermunkán elpusztítottakkal együtt összesen körülbelül ötvenezer zsidó kevesebb (négyszázezer versus ötvenezer), mint ahánynak a jogfosztásában, kirablásában, majd haláltáborba deportálásában a Horthy Miklós által kinevezett Sztójay Döme vezette kormány és hatóságai részt vettek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >