2022. augusztus 17. Szerda
Ma Jácint, Réka, Hetény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Tök a tromf

Engler Lajos
Engler Lajos
Tök a tromf
1991: a vérontás áldozatait temetik Vilniusban

Mondom, az írás rosszabb, mint a dohányzás. Egyszerűen nem lehet róla leszokni. Pedig hogy megfogadtam, mikor nyugdíjba mentem, hogy még újságot sem veszek a kezembe, nem hogy…

Hétfő, január 14.

Ki is bírtam vagy három napig. A negyediken azon vettem észre magam, hogy valamit firkálok. De hogy is bírná ki egy kivénhedt külpolitikus, ha kedvenc lapjának címoldalá­ról mellbe vágja a cím, hogy Vérontás ViIniusban. Nem mondom, hogy a csaló­dástól egy világ omlott össze bennem. Ahhoz túl sokat láttam, tapasztaltam, ott máluk is, másutt is. De azért fáj, na. Hát a Nobel-békedíjasnak valóban ennyire elfo­gyott a cérnája? Végeredményben egyre megy. A világ mindenesetre még egy illúzióval szegényebb lett. Végérvényesen. Litvá­nia meg a továbbiakig marad ott, ahová soha nem is tartozott. Rövid tétovázás után felkapom a telefont, hívom a Szót. Dujmó csúsztat. Jenci? Kell egy egyéni hangú, semmitmondó kommentár Vilniusról? Kel­lett „Címcikknek”. Húsz perc múlva diktá­lom. Olyan is. Azért kinyomtatták Igazi haverok.

Kedd, január 15.

„Mondja, maga nem fél, hogy bezár­ják?”, állít le az utcán hajnali 9-kor egy régi ismerősöm. Hirtelen átcikáznak agyamon az utóbbi időben elkövetett gaztetteim. Létezik, hogy már akkora a mínuszom az önhibámon kívül a Ljubljanai Bankból lett Gazdasági Banknál? Miközben nem jut semmilyen szellemes válasz az eszembe, valamit hebegek. Kiderül, hogy a földi a fent említett cikkben előforduló néhány „meredek” mondatomra gondol. Ugyan, mondanám, de ő már továbbáll. Régi igaz­ság, hogy a pápát, a koronázott főket és egyéb nagyvilági jelességeket piszkálhatod a kedvedre, csak a közvetlen környezeted őrmestereivel bánjál kesztyűs – tollal. Ennyit még a leghülyébb szakmabelink is megtanul jóval a nyugdíjaztatása előtt. A saját bőrén. Magam is úgy tanultam meg.

Szerda, január 16.

Akkor adott vagy nem adott Gorbi pa­rancsot az elevenbe lövésre? Annak a hivatalosan 14 halottnak és több mint 100 sebesültnek nyilván édes mindegy már. Ők már megfizették az árat azért, hogy bedől­tek a demokratizálódásra vonatkozó ígére­teknek. Pedig annyi évtized után igazán megtanulhatták volna szegények, hogy a hatalom gyakorlása milyen szenvedély. Még az írásnál is sokkalta nagyobb. Ko­moly elvonókúra nélkül arról aztán végkép­pen nem lehet önként leszokni. De kinek magyarázom én ezt? Na… Jó, értem. Úgy beszéltük meg, hogy niksz belpol, hogy maradok a külpolnál.

Nézzük akkor az öbölválságot! Az ENSZ által kitűzött visszavonulási határidő az éjjel lejárt. És ugye, megírtam jó 10 nappal ezelőtt, hogy győzni fog a józan ész, az élni akarás, és az utolsó pillanatban mégis a békés megoldás mellett döntenek. Nem lesz háború. Mert nem létezik, hogy civili­zált emberek többre becsülik a kőolajat, mint a vért. Most a XXI. század küszöbén háború? Ugyan már.

Azért szorongva hallgatom a híreket Egyelőre jól van. Növekvő feszültség, általános készenlét. Szaddam Husszein harcias nyilatkozattal válaszolt Bush elszántságára, hogy „felszabadítsák Kuvaitot”. Fáj nekik a fülük a dúsgazdag kuvaiti sejkekért, és a kis ország függetlenségéért. Ha az egész nem a világ csaknem összes kőolajtartalékának közvetlen közelében történne, Bushék le se fütyülnék az ügyet. De Szaddam… Hát az vagy kitűnő pókerkártyás, vagy teljesen belehülyült az Irán elleni vereségbe.

Csütörtök, január 17.

Tehát mégis ez az utóbbi! Kitört a háború. Egek, hát ez igaz lehet? Az hát. Akárhogy hallgatom, lőnek. Hadszíntéri je­lentések egy bagdadi szállodából. Ezt Tóth Laci másképpen csinálná. A multilaterális erők nagyképű kijelentései hemzsegnek a műszaki adatoktól fegyvereik tökélyéről, pusztító erejéről, az ezer tonnaszámra le­szórt bombákról. Sehol, de sehol az em­ber. Mármint az a magunkfajta kis nya­valyás, aki máról holnapra tengeti az apró örömöket áhító, a betevő falatot hajhászó életét. Pedig ezúttal is ők isszák meg a levét, az biztos. S miközben a háború milliárd dollárokra rúgó költségeiről beszél­nek, eszembe jut, hogy földünkön naponta tízezrek halnak a szó szoros értelmében éhen. Megáll az ész. Pedig most éppen működnie kellene. Dujmó hívott, írjak erről

holnapra vezércikket. Könnyelműen rábó­lintok, s aztán idegesen járkálok fel s alá, mert egyszerűen nem tudom, mit írjak erről. Agyamban a megszokottnál is na­gyobb a zűrzavar. Mindegy. Megírtam. Majd holnap elolvasom, hogy mit.

Péntek, január 18.

Szóval, nem tehetek róla. Egy egész és egy fél balti háború a nyakunkban, s szilárd eltökéltség, hogy „külföldön” mara­dok, de nem hallgathatom el, annyira piszkálja a bögyömet, az állami nyelvű sajtóban egész héten sorjáznak a cikkek kommentárok hogy az az ilyen meg olyan – de főleg olyan – VMDK „ki akarja egyen­líteni a hóhérokat az ártatlan áldozatokkal”. És sehol egy értelmes válasz, cáfolat. Már­mint abban a sajtóban. Mert mi hiába győzögetjük egymást, hogy nem erről van szó, hogy minden bizonnyal egy újabb tudatos „téves fordítás”-ról van szó, vagy egy előre megfontolt gonoszságról, nekik, mármint a VMDK-soknak cáfolniuk kelle­ne. Hogy csupán az ártatlan áldozatok kiegyenlítéséről lenne szó, ha lenne, de nem lesz. Na meg a hóhérok kiegyenlítéséről. És nyilván itt a bibi. Az áldozatok ugyanis már nem tiltakozhatnak, szegé­nyek. De a hóhérok közül egyesek még ugyancsak hangosak. És szemlátomást be­folyásosak. Tessék? Értem. Ebből ennyit.

Vissza az öbölháborúhoz. Szaddamnak, a Ravasznak, úgy tűnik, ellenségből sohasem elég. Minden amerikai siker ellenére Irak mégis lőtte Izraelt. Remélhetőleg Tel-Aviv átlát a szitán, és nem válaszol. Egyelőre. De hogy nem hagyják ennyiben, az szinte biztos.

Szombat, január 19.

Olvasom az újságban, látom a tévében: világszerte szaporodnak a békemozgalmisták. Most már… szaporodhatnak. De ha ehelyett idejében tiltakoztak volna, akkor talán igazolják a beléjük vetett hitemet. S most nem kellene töredelmesen bevalla­nom, hogy a háborút illetően alaposan melléfogtam. Azt jósoltam, hogy nem lesz. Hogy győz a józan ész. És minden bizonnyal győzne is, ha volna. Legalább fele annyi, amennyi kétszínűség, ravaszkodás, haszonlesés és mindennemű érdek.

Közben a háború folyik. Most már nem kísérjük olyan lázasan a hadszíntéri jelenté­seket. Ez is lassan hétköznapjainkká válik. Mint a harmadik világbéke korszakának többi, közel másfélszáz fegyveres összetű­zése.

Gyerünk tovább. Nézzük miből élünk. S aztán jöhet a következő. Mert ugye, végső soron tök a tromf. A világ meg… Hát a világ az a… Méghozzá nagy rakás.

1991. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az amerikai igazságszolgáltatás gépezetének Trump esetében is működnie kell

Az ügy kétféleképpen folytatódhat: lassan elhal, ám ennél reálisabbnak látszik, hogy elegendő bizonyíték gyűlik össze Trump >

Tovább

Rushdie megkéselése

Hogy a 24 éves tettest mi vezérelte, azt egyelőre nem tudni. Ám Rushdie évtizedekig élt pontosan >

Tovább

Valami mocorog a Kremlben

Timothy Snyder úgy véli, hogy megingott Vlagyimir Putyin hatalma, bár igazából továbbra sem lehet tudni, mi >

Tovább

Az ukrajnai hadvezetés stratégiáját egyszer még tanítani fogják

Délen ugyan lassan halad az elvesztett területek visszafoglalása, de az ukránok intelligensebben harcolnak, mint az oroszok, >

Tovább

Oroszország minden gondja egy csapásra rendeződne, ha Trump két év múlva visszatérne a Fehér Házba

Vlagyimir Putyin már megint hazudik, amikor azt állítja, hogy Ukrajnában igazából még el sem kezdődött a >

Tovább

Zelenszkij megpróbál lelkesíteni

Ezért fontos minden egyes négyzetkilométer, amely visszakerül ukrán ellenőrzés alá. De sok változás itt nincsen. Amikor >

Tovább

Amit Trump tett, az amerikai életeket veszélyeztetett, nem is szólva a demokráciáról

Hét nyugalmazott négycsillagos amerikai tábornok, illetve tengernagy úgy foglalt állást, hogy Trump megszegte esküjét, amikor tavaly >

Tovább

Financial Times: Olaszország igen veszélyes pillanatban veszti el Mario Draghit

A vég hamar eljött, az NATO- és EU-szövetségesek legnagyobb rémületére, nekik a politikus szava többet számított, >

Tovább

Veszélyes új szakasz felé araszol az ukrán háború

A kérdés az, hogy kinek a stratégiája jön be: az orosz elnöké vagy a Nyugaté? Vlagyimir >

Tovább

Bannon, Orbán csodálója nem mer nem tanúskodni

Steve Bannon meggondolta magát és hajlandó vallomást tenni a tavaly januári puccskísérlet körülményeit kivizsgáló kongresszusi bizottság >

Tovább

Furcsa menesztések

Több ukrán lap is azt jelentette, hogy Volodimir Zelenszkij felmentett több nagykövetet, köztük a budapesti képviselet >

Tovább

Vége az orosz és a kínai vezető közti férfibarátságnak

Hszi Csin-pingnek nemigen van ínyére, hogy viszonyozza moszkvai kollégája pekingi látogatását, mert nem szeretné tovább rontani >

Tovább