2020. augusztus 3. hétfő
Ma Hermina, Lídia, Kamélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Mars a sivatagban, medve a Baltikumban

Keszég Károly
Keszég Károly
Mars a sivatagban, medve a Baltikumban
Vilnius: Vörös hadsereg, takarodj!

Kiderült, hogy beborult. Mármint az ég a háborús sivatag fölött. Vastag felhőzetbe burkolózott a táj, Törökor­szágtól Kuvaitig esik.

A rakétazáporhoz már nagyon is hozzászokott közel- és közép-keleti emberben ez a tény felcsil­lanthatja a reményt, hogy Mars isten kardja esetleg berozsdásodik, a háború nem folytatódik. A következtetés azon­ban téves, mert az iraki Scud rakétáknak kimondottan jót tesz a felhőburok: ke­vésbé érzékelhetők a szövetségesek ré­széről; aztán az is kiderül, hogy hétfőre virradóra a rossz idő miatt az amerikai légierő több bevetése elmarad. Allah kegyeibe fogadta volna Szaddamot? Re­méljük, az arabok istenének maradt még annyi esze, hogy végiggondolja, mit tesz. Mert a bajszos diktátornak, egyre világo­sabb, hogy elment az esze. Külföldi megfigyelők jelentik, hogy Szaddam ódákat zengtet magáról az iraki bárdokkal. Nem beszélem jól az arab nyelvet, s nem tudom, mit énekelhetnek barátaink az elnemkötelezettségben. Azt azonban kiértem a fegyverropogásból, hogy az ember védtelen az őrültséggel szemben.

Az egyik oldalon a hatalmas katonai és haditechnikai kapacitás, a hadiipar termelése és túlterheltsége s ezzel szoros összefüggésben a koreai és a vietnami háború keserű emlékeit, a vi­lághatalmi büszkeségen esett csorbát ki­küszöbölni hivatott diadalmenet kierő­szakolása. Ez eddig sikerült Bushnak. Ehhez még az Irak vezető szerepére ferde szemmel néző arab országok tá­mogatását is megszerezte. Hogy a kő­olajmezők tüze lángra lobbanthatja a világot? Gorbacsov megmondta: min­dent megtesz a háború lokalizálása érde­kében.

S ki tette naggyá Szaddamot? Egye­bek között az az ország, amelynek a vezetője most lokalizálni kívánja az általa is elvetett magból származó háborút (Aki szelet vet vihart arat – mondhat­nánk erre.) Szaddam és Irak az Irán elleni háborúban szinte az egész világ támogatását élvezte. A mi kis hozzájáru­lásunkról az ország naggyá tételében talán az Irakban dolgozó/dolgozott jugo­szlávok mondhatnának legtöbbet. A baj­szos államfő hiheti hát, hogy a világ feje, ura lehet. Az ódák erről szólhatnak A puszta tények pedig: az alaposan szét­vert Bagdad, az elveszett légi fölény, amelynek támogatására a sivatag ho­mokjába fúrt szárazföldi katonaság már nem számíthat. Valószínűleg (mert a te­levízió által házunkba hozott háború vég­kifejlete még messze van) a tévézésbe belefáradt polgárnak újabb meglepetése­ket kell produkálni. Amire egy Szaddám-féle megszállott (őrült) képes is lehet. (A tévés háborúról jut eszembe, hogy egye­sek szerint a következő háborúban a néző már a közvetítés minőségét fogja számon kérni, s mit sem törődik a halot­tak számával.) Izrael, Szaúd-Arábia, sőt Törökország is attól fél, hogy a rakétafe­jek vegyi anyagokat is hordozhatnak al­kalomadtán, s több ezer emberéletet olthatnak ki becsapódáskor. Mondjuk, zsidó életeket. S ez már – a kőolaj­mezőkön kívül – Európát is jobban ér­dekli.

Európa egyelőre a tavalyi év nagy egységesítési tapasztalatait összegzi, s úgy érzi, hogy újabb őrültséget mégsem érdemel, nincs rá felhangolva, veszett már több is Mohácsnál. Mert még egy háború, s oda a világ. Szaddam tehát fizethet minden lelőtt amerikai lopakodó repülőgép pilótájáért 10 000 dinárt (ira­kit), azaz 30 000 dollárt a szerencsés nyomkeresőnek, a tévén megjelenő elfo­gott amerikai pilóták szájába adhatja, hogy az USA és szövetségeseinek lépése elítélendő agresszió volt és maradt, erre­felé senki sem hisz neki. Legkevésbé az egykori szövetségesek: a franciák, a bri­tek, de még a németek sem. (Álljunk meg egy pillanatra: az az ötlet is felme­rült, hogy német egységek is részt vegyenek az Irak elleni harcokban. 1945 óta ez lenne az első német katonai bevetés. Azt a régit még mindig emle­getjük.)

Amerika mindenesetre újabb több tíz­ezer tartalékosnak küldött behívót, a hosszan tartó háborúra is felkészülve.

Aki pedig azt hiszi, hogy minden a véletlenen múlik, az természetesen csúnyán ráfázik. Merthogy – ki hitte volna – az öbölháború maga alá temette Litvá­nia, Lett- és Észtország függetlenségét is. Az ilyen irányú törekvések ugyan megmaradtak, de a szovjet vörös medve közbeszólt. A vilniusi vérengzést követte a rigai rendőrlaktanya elleni támadás. Úgy kezdődött, hogy az Omon nevű „ellenállási mozgalom” gerillái, a helyi nemzetmentő bizottság tagjai a legális rendőrség lefegyverzésére szólítottak fel. Aztán támadtak. Jól értesült források tudni vélik, hogy az akcióra azért került sor, mert a rendőrség még a litvániai események miatt fogva tartotta az egyik őslett feleségét. Nőért már sok háborút indítottak, de egyik sem volt felszabadí­tó. Nagy a gyanúnk hogy „az öböl menti fenyves erdő” illatfelhőit Gorba­csov arra használja fel, hogy a párthoz és a hozzá hű embereket állítsa maga mellé. Ezért a béke és szabadság nagy harcosa derék oroszaitól Moszkva kellős közepén megkapta a „fasiszta diktátor” címet Mi lesz, ha Oroszország is kiválik a Szovjetunióból?

Hazai vizekre evezve is fegyverekbe botlunk. Hogy mindenki beszolgáltatta-e a törvénytelenül magánál tartott fegyve­rét, ez itt a kérdés! Mert ha nem, még polgárháború is lehet. Stop. Vagy az már európai háború? Stop. Kellünk-e mi így a világnak? Ez már nem is a fegyve­rek kérdése. Stop.

Szóljunk végül jelenlegi, személyes harcunkról: a tévé magyar szerkesztőségének a főszerkesztővel való összecsapá­sáról. Először értük meg, hogy valaki a felelős emberek közül meghallgatott bennünket (Marko Keković, a tájékozta­tási-politikai műsorok főszerkesztője), s kiderült többek között az is, hogy politi­kai meggyőződése miatt senki sem fosztható meg a munkától, hogy Blaskó Márta mégsem szándékosan köhögött a híradóban Slobodan Milosević beiktatá­sának napján, hogy több szerkesztő-új­ságíró lefokozása, átirányítása, szakmai lebecsülése legalábbis elgondolkodtató tény.

Az viszont, amit most itt leírtam/leír­tunk nem más, mint – politikai pornográfia. A Napló írásairól állította ezt Fekete Elvira, a tévé magyar nyelvű tájékozatási-politikai műsorainak a főszer­kesztője. Jöhet tehát az újabb kérdés: Önök mit gondolnak erről? A választ teljes névvel és címmel kérjük.

1991. január 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?

Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >

Tovább

Szirmok és tüskék

Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >

Tovább

Egy polgáridomár furcsa kalandjai

Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >

Tovább

Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?

Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >

Tovább

Újra győzött a nacionalizmus

Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >

Tovább

Liberális demokrácia rovásírással

Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >

Tovább

Elvtársak, ne lőjetek!

Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >

Tovább

Index!

Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >

Tovább

A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!

Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >

Tovább

Szellemi aura

Érdekes, hogy a vajdasági irodalomban két jelentős alkotó műveiben ismertem fel ezt a szellemi aurát. Az >

Tovább

Európa rossz tréfa

Nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem >

Tovább

Trianoni csend – anyám csendje

A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak >

Tovább