2024. december 26. csütörtök
Ma István névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Populizmus, korrupció, győzelem

„Erdoğan eggyel feljebb léphet majd a ranglétrán, még inkább eltávolítva országát a nyugati demokráciáktól.” Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):

A múlt vasárnap (március 30-án) lezajlott törökországi helyhatósági választások végeredménye – megegyezően a közvélemény-kutatások előzetes adataival – Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök pártjának (AKP) győzelmét hozta. Minthogy az iszlamista politikus eleve úgy állította be, hogy az ország ezzel az AKP politikájáról is szavaz, ma mindenképpen úgy tekinthet a végeredményre, mint eddigi tevékenységének megerősítésére.

Valójában ugyanakkor valami egészen másról van szó. Erdoğan politikájával nagyon sokan nem értenek egyet, de miként másutt a világban, úgy Törökországban is inkább az ellenzéki alternatíva hiányzik. Az AKP-t kihívó legnagyobb ellenzéki erő, a kemali szekularizmus hagyományát őrző Köztársasági Néppárt (CHP) ugyanis nem ért el rossz eredményeket, de nyilvánvaló, hogy képtelen volt megszólítani az AKP hagyományos szavazóit, átcsábítva vagy legalábbis semlegesítve őket. És ez a másik nagy ellenzéki pártnak, a Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) sem sikerült.

Mi az, ami az átlag AKP-szavazót olyannyira Erdoğanhoz köti? Sokak szerint az, hogy Törökország valóban Nyugat-képes, kemalista elitje mindig mélyen lenézte a konzervatív, műveletlen, hagyományosan vallásos rétegeket. És remek partner volt ehhez a hadsereg is. Az elitegyetemeken tanulók, több nyelvet beszélők, szabadságukat rendszeresen külföldön töltők úgy éltek s ma is úgy élnek Törökországban, hogy láthatóan ez semmi örömöt nem okoz nekik. Megvetik honfitársaikat, s ebből sohasem csináltak titkot, sőt, inkább kiváltságaik evidenciájaként fogták azt fel. Persze, nem egyedül ők a sikertelenség okai, hanem a kultúrájában és szenvedélyében megosztott török lakosság politikai-társadalmi körülményei és az a tény, hogy – az ellenzéki pártokkal szemben – Erdoğan felismerte ezt a megosztottságot, s amióta hatalmon van, minden erejével mélyíteni is igyekszik azt.

Erdoğan támogatói ugyanakkor készek elnézni az AKP-nak a sosem látott, gátlások és szeméremérzet nélküli korrupciót, mondván, ha már mindenki lop, legalább a „mieinké” legyen minden. A miniszterelnök jócskán kihasználta azt, hogy Törökország megúszta a 2008-as válságot, míg fő „nemzeti” riválisai, Görögország, Ciprus, a nemzetközi segítségek dacára még most sem tudtak magukhoz térni.

De a török gazdaságnak sem felhőtlen a jövője. Daron Acemoğlu, a Massachusetts Institute of Technology török származású közgazdaság-professzora – múlt évben jelent meg magyarul is kollégájával, James Robinsonnal közösen írt könyve, a Miért buknak el nemzetek? – 2014-et a török gazdaság mérföldkövének nevezi, azt jósolván: a fejlett világ képtelen a korábbi mértékben kisegíteni a fejlődő világ államait, így azokra komoly megpróbáltatások várnak. Törökország pedig ott van a legveszélyeztetettebbek között.

Több kommentátor megállapította: a korábbi választások általában csillapították a már létező társadalmi feszültségeket, ám az idei épp a feszültség fokozását fogja magával hozni. Miért? Mert Erdoğan még a mostaninál is inkább mozgósítani akarja elkötelezett híveit. Augusztusban államfőt választanak, jövőre pedig parlamenti választások lesznek. Az AKP-ből kiszivárgó hírek szerint Erdoğan szívesen ülne be egy – kiszélesített jogkörű – elnöki pozícióba, s hogy ehhez a lakosság több mint 50 százalékos támogatását megszerezze, állítólag már meg is kezdte tárgyalásait a kurd ügyek mellett fellépő Béke és Demokrácia Pártjával. Még a törvényen kívüli kommunista Kurd Munkáspárt (PKK) börtönben ülő egykori vezérét, Öcalant is mozgósítani volt képes Erdoğan; amaz a börtönből március 21-én üzente követőinek: hogy a kurdok elérhessék céljaikat, az AKP stabil hatalmon maradására van szükség.

A kurdkérdés Törökországban mindig is nemzeti kérdés volt, a kurdok jelentette kihívásra ráadásul a konzervatív, vallásos körök reagáltak érzékenyebben, vagyis azok, akik ma Erdoğan mögött állnak. Ha a szekuláris erők bocsátkoztak volna bármikor is párbeszédbe a kurdok vezetőivel, nem kerülhették volna el, hogy a nemzet elárulóit lássák bennünk. Erdoğannak viszont láthatóan ettől sincs mit tartania.

Most mindenki arra számít, hogy az AKP megújult erővel, a választási eredményekből erőt merítve ront majd rá legfőbb ellenfeleire, a száműzetésben élő prédikátor, Fethullah Gülen követőire, akik – eszmetársakra lelvén az állami adminisztrációban, az ügyészségen, a bíróságokon, sőt a hadseregben is – kellemetlen perceket szereztek a miniszterelnöknek, nyilvánosság elé tárva a párt korrupciós ügyeit. Ez elég motivációt ad majd a konzervatív erőknek, hogy augusztusig kész helyzetet teremtsenek: Erdoğan eggyel feljebb léphet majd a ranglétrán, még inkább eltávolítva országát a nyugati demokráciáktól.

2014. április 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább