Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A Krím, és ami utána következhet
„Nemcsak a Krímről van szó, hanem egész Ukrajnáról, de azokról a területekről mindenképpen, ahol az ukrán hadiipar koncentrálódik.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):
Sokan sokáig kételkedtek abban, hogy az ukrajnai fejlemények elvezetnek a Krím elszakításáig. Hogy mégis így alakult, abban nem csekély szerepet játszott a nemzetközi élet főszereplőinek, az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak a tehetetlensége, valamint nem kevésbé az a kitartó kétértelműség, amivel Moszkva céljai elérésére törekedett. De ne legyünk igazságtalanok. A Nyugat visszafogottságát és defenzív magatartását elsősorban az magyarázza, hogy sokkal, de sokkal kevesebb vesztenivalója volt, mint az oroszoknak. Mindezek elkerülése végett Moszkva nagyon nagy kockázatokat vállalt, amelyeknek még csak ezután kell megfizetnie az árát.
Az oroszok visszaszereztek egy rendkívül elmaradott, többségében oroszok által lakott, a térségben stratégiai pozícióval rendelkező, de a Dunántúlnál lényegesen kisebb földdarabot. Cserébe elveszítették a világ bizalmát; országuk megítélése jelenleg a Szovjetunióéval azonos, persze azzal a nem mellékes különbséggel, hogy a Szovjetunió tényleges nagyhatalom volt, a mai Oroszország pedig sem katonai, sem gazdasági értelemben nem az. Moszkvának elemi érdeke lett volna, hogy a globális térben politikai-gazdasági együttműködő fél legyen, a Krím megszállásával viszont eljátszotta az esélyt, hogy mindennek előnyeiből perspektivikusan részesüljön.
Ezzel egy időben mintegy a Nyugat ölébe hullott Ukrajna, amelynek lakossága előtt Moszkva lezárt mindenféle alternatívát. Nem kétséges, hogy az ukránok többsége ezt követően minden lehetőséget megragad, ami Oroszországgal szembeni, azzal ellentétes érdekeit szolgálhatja. Nem csekély teher persze Ukrajna bajainak menedzselését magunkra vállalni, de az ezért fizetett ár később – gazdasági (piaci) és politikai (geostratégiai) szempontból egyaránt – megtérül. Minél hamarabb ismeri ezt fel Washington és Brüsszel, annál előnyösebben alakíthatja majd saját közös transzatlanti jövőjét. Február utolsó napjaiban még annak fenyegető rémével voltunk kénytelenek együtt élni, hogy Románia, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és a Baltikum egy hidegháborús ellenféllel szomszédos, ma viszont Kijev távolabb tudja tőlünk tartani Oroszországot, még akkor is, ha Vlagyimir Putyin legújabb mesterkedései folytán Ukrajna egyfajta finnlandizációs berendezkedésre kényszerülne.
A Kreml alapvető stratégiamódosításra kényszerül azáltal, hogy elveszítette Ukrajnát. 2015-ben alakult volna meg formálisan is az az új birodalmi egység, melynek létrehozásán Putyin már évek óta fáradozik. Az Eurázsiai Unió Ukrajna nélkül nem lesz az, aminek – az orosz elképzelések alapján – lennie kellett volna. Egyrészt sokkal távolabb kerül Európától, attól az entitástól, mellyel az Oroszországi Föderáció létrejötte óta kereskedelmének és kulturális kapcsolatainak legnagyobb részét bonyolította. Másrészt felértékelődik benne az ázsiai elem. Moszkvát ez kiszolgáltatottabbá teszi Kínának, s mintegy túszává a közép-ázsiai, dinasztiaelvű posztszovjet „sztánoknak” (Kazahsztán, Kirgizisztán stb.).
Vannak, akik következtetéseikben még ennél is tovább mennek. Vlagyimir Voronov katonai elemző még február 25-én, a Совершенно Секретно (Szigorúan Titkos) című orosz lapban publikált cikkében arra a következtetésre jut, hogy Putyin katonai konfliktusra készül a Nyugattal – kalkulációiban szerepel akár egy újabb világháború lehetősége is –, ezért elsődleges fontosságú számára az orosz hadiipar. Márpedig nemcsak az ukrán hadiipar függ az orosztól, hanem az orosz sem létezhetne az ukrán beszállítások nélkül. Mindez azt jelenti, hogy Moszkva nem engedheti át Ukrajnát a Nyugatnak, hisz ezzel feladná legfőbb védelmi stratégiáját, sőt hátországát. Vagyis nemcsak a Krímről van szó, hanem egész Ukrajnáról, de azokról a területekről mindenképpen, ahol az ukrán hadiipar koncentrálódik. A cikk komoly apparátust és számos konkrét adatot sorakoztat fel a feltételezés bizonyítására.
Azzal, hogy a krími válság teljesen békés lezárása nem sikerült – az elmúlt napokban (egyelőre?) két katona vesztette életét egy lövöldözés során –, a krízis valóban új, katonai fázisához érkezett, amint a megbízott ukrán miniszterelnök, Arszenyij Jatszenyuk megállapította. Nem valószínű ugyanakkor, hogy a helyzet tényleges katonai konfliktussá szélesednék, minthogy azzal Moszkva felgyorsítana egy folyamatot, amit ugyan megállítani nem tud, de érdeke, hogy kiteljesedését elodázza. Ez mindenképpen új hidegháborús helyzetet idéz elő, amihez a Nyugatnak is minél előbb adaptálódnia kell. A hidegháború elkerülhető lenne, ha Putyin mögött nem állna ott az oroszok 70 százalékos támogató többsége, de ott áll, s Putyinnak, ha hatalmon akar maradni, ki kell elégítenie honfitársai nagyhatalmi illúzióit. Kerül, amibe kerül. Kijózanító volt e téren meghallgatni az elnök erőteljes Amerika-ellenes beszédét, amelyet mintegy a nemzethez intézett a Krímet Oroszországhoz csatoló szerződés aláírásának ceremóniáján.
A beszéd egyébként – indokolva az orosz lépést – bővelkedik történeti-politikai csúsztatásokban, például Koszovó függetlenségének gyors elismerését hánytorgatva fel, amelyet Putyin mintegy precedensként hozott fel a Krím elszakadásának jogosságát indokolva. Való igaz, a NATO-bombázások tették lehetővé, hogy a többségében albánok által lakott entitás elszakadjon Szerbiától, ám ezt megelőzően a szerb csapatok fegyverrel törtek az ott élőkre tömeggyilkosságokat végrehajtva, s ezreket kényszerítve menekülésre. Ukrajna viszont nem tört rá a Krímre, s azoknak a súlyos politikai hibáknak a gyors kijavítását ígérte, amelyeket a törvényhozás Viktor Janukovics volt elnök menesztését követően hirtelenjében elkövetett. Ilyen volt a kisebbségeknek kedvező nyelvtörvény eltörlése.
A Nyugat már megfogalmazott büntető rendelkezései – ebben szinte mindenki egyetért – csak a kezdetei lehetnek azoknak az intézkedéseknek, amelyeket okvetlenül és következetesen végre kell hajtani.
Nem elég olyan utazási, vízum- és banki műveleteket érintő korlátozásokat bevezetni, amelyek csak a kormányzathoz közelállókat, esetleg politikusokat sújtanak, ezeket ki kell terjeszteni azon gazdasági körök tagjaira is, akik az elmúlt évtizedben elözönlötték az európai fővárosokat és üdülőhelyeket, illetve bevásárolták magukat a nyugati ingatlanpiacokba, rátették a kezüket újságokra, labdarúgó-csapatokra, néhol egész iparágakra. Ez egyértelmű üzenet lenne nemcsak az orosz politikának, de annak a 70 százaléknak is, amely elvárja Putyintól az erőszakos fellépést a nemzetközi életben.
Korlátozni kell az orosz titkosszolgálat és felderítés nyugati mozgásterét. Számos egyértelmű bizonyíték van rá, hogyan próbálják – például szélsőséges pártok révén – befolyásolni a nyugati közvéleményt és politikát. Elnézve, hogy a Jobbik – és bizonyos fokig még a Fidesz holdudvara is – miként viszonyul Moszkva külpolitikájához, Magyarország különösen ki van téve ennek a befolyásnak.
Európa csak az energiaforrások – földgáz, részben olaj és nukleáris technológia – miatt van kiszolgáltatva Moszkvának. Sürgősen alternatívákat kell keresni, hogy a kontinens államai fokozatosan más forrásokból elégítsék ki szükségleteiket. Azokat a munkálatokat, amelyeknek a kivitelezése még nem kezdődött el, azonnal fel kell függeszteni, illetve fel kell mondani a vonatkozó, már megkötött szerződéseket. Ilyen például a Paksot érintő Putyin–Orbán-megállapodás.
El kell érni, hogy az unió tagországai, illetve azok az államok, amelyek a transzatlanti közösség tagjai, egységesen és szolidárisan lépjenek fel. Magyarország e téren is a leggyengébb láncszemnek tűnik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >