2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Csetnik, magyar – a két jóbarát

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Csetnik, magyar – a két jóbarát
A szerb parlament

Háborús idők olyan politikusairól van szó, akik aktívan részt vettek a délszláv nemzetek közötti gyűlöletkeltésben. Ami öldökléssel végződött.

Ritkán fordul elő, hogy a „mennyei nép” háborúk verte országában idegen példákhoz hasonlítják az ország sajátságos fejlődésének egyes szakaszait. Legfeljebb Slobodan Milošević idején ígértek Svájcot a nélkülöző lakosságnak, de csak azt követően, hogy előzőleg gyökérevésre biztatták (akkor a nyugati gazdasági szankciókkal való szabadságharcra buzdítva).

Nos, a március 6-án tartott parlamenti választások (még két év sem telt el az ezt megelőző óta) eredményein elképedve/felbuzdulva a belgrádi elemzők a magyar példát emlegetik. Egy markánsabb vélemény a sok közül: „a Szerb Haladó Párt elsöprő győzelme a jobboldali populizmus útjára terelheti Szerbiát, azzal a különbséggel (Magyarországhoz képest), hogy nem lesz konfrontálódás az Európai Unióval”.

De mi is történt a Nyugat-Balkán legnagyobb országában? Még két évig sem tartott a Szerb Haladó Párt (volt radikálisok) és a Milošević féle szocialisták koalíciós kormányzása, amely során: 1. diplomáciai áttörésként elnyerték a jelölt státust az unióban, de lemondtak Koszovóról; 2. meghirdették a korrupció ellenes harcot és vizsgálati fogságba küldték főleg a politikai ellenfeleiket, akik többsége azóta szabadlábon van, a vádak nagy része meg a levegőben lebeg. Ez utóbbi, akármennyire is kétes kimenetelű (ál)tevékenység, évtizedek óta nem tapasztalt népszerűséget hozott egy politikusnak, a haladók vezetőjének, a már lemondásban levő kormány Első Miniszterelnök Helyettesének, Aleksandar Vučićnak. Ezt ki kellett használni, tehát majd egyéves szivárogtatás, látszólagos töprengés után megtörtént, amit már mindenki régóta tudott: kiírták a választásokat. Ennek oka: 1. megszabadulni az olyan koalíciós partnertől, amely nélkül eddig nem volt meg a parlamenti többség és emiatt át kellett nekik (a szocialistáknak) engedni a kormányfői helyet (Ivica Dačić); 2. besöpörni minél többet a népszerűség csúcsán.

Ez annyira sikerült, hogy még a néhai Milošević is belepirulna szégyenében, pedig ő képes volt 104%-os győzelemre is. Vučić tarolt: 48%-ával a 250 parlamenti helyből 158 szerzett. Az abszolút többség már adott. De ez nem elég: az eddigi koalíciós partner (amely aligha nevezhető ellenzéknek) a második helyezést érte el, és 44 helyet szerzett. Csak ezután jöhetnek a baloldali ellenzék pártjai: a Demokrata Párt (Dragan Đilas) és az Új Demokrata Párt (a már jól ismert volt államfő, Boris Tadić), alig átlépve a parlamenti küszöböt (5%). Az új összetételű parlamentben ott lesznek még a kisebbségi pártok is (amelyekre a pozitív diszkrimináció alapján jóval alacsonyabb parlamenti küszöb vonatkozik), elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetség (Pásztor István) 6 mandátummal, valamint egy bosnyák és egy albán párt. A demokratákat kivéve mindegyik újdonsült parlamenti párt május elsejéig (Vučić megmondta: akkor lesz kormány) egyetlen politikai tevékenységet folytat: lesi a telefont. Felhív vagy nem hív fel? Mármint a leendő kormányfő. Mert ha felhív, akkor bevesznek a kormányba. Képzeljük el, ha Vučić, győzelmi mámorában felhívja mindannyiukat: ez több mint 210 mandátumot jelent és a szerb ellenzéknek csupán 30 egynéhány jutna. Ez már nem kétharmad, hanem öthatod!

A várakozók között van a Vajdasági Magyar Szövetség is, amely egy hellyel javított: eddig öt, mostantól hat helye lesz a szerb törvényhozásban. Szavazatai számát ugyan nem tudta lényegesen szaporítani, hiszen kb. hétezerrel többet szerzett, mint 2012-ben (össz: 75000). Hivatalosan. Nem hivatalosan azonban még összetettebb a kép: Pásztor ugyanis két évvel ezelőtt választási csalásokról nyilatkozott és arról, hogy 30 ezer szavazattal megrövidítették. Ha akkor igaza volt (senki be nem bizonyította), akkor viszont most rosszabbul teljesített. Két évvel ezelőtt azért volt szükség a harminc ezres számra, mert pontosan ennyivel kevesebbet tudtak Pásztorék összehozni, mint 2008-ban, amikor ő, mint a vajdasági magyar pártok közös elnökjelöltje 90 ezer felett teljesített. Csakhogy a VMSZ már régen nem akar a többi párttal összefogni. Ez utóbbiak hozták a papírformát és leszerepeltek, annak ellenére, hogy más koalíciókhoz csatlakozva indultak a választásokon. Nem is volt nagy esélyük, hiszen a VMSZ az egyedüli, szervezetként működő párt, amely végigkampányolta Vajdaság magyar lakta településeit. Szintén csak ez a párt rendelkezik tetemes (a többiekhez képest) anyagi forrásokkal (Budapest, Belgrád). És ne feledjük: teljes mértékben uralja a helyi magyar nyelvű médiát. A 60 napos kampány során a pártvezető fényképe 47-szer jelent meg a Magyar Szó címoldalán. A napilap újságírói, egészen sajátságosan értelmezve a sajtószabadságot, nyíltan egyetlen párt, a VMSZ támogatására szólították fel az olvasóikat. Pedig a Magyar Szó a teljes vajdasági magyarság napilapja, alapítója a Magyar Nemzeti Tanács.

A választási eredmények arra késztették a VMSZ vezetőit, hogy a Szerb Haladó Párt mellett magukat is a megmérettetés győztesének kiáltsák ki. Még jóval március 16-a előtt Pásztor István, fia Bálint és a többi pártvezető nyíltan vállalta, hogy szívesen venne részt az Aleksandar Vučić vezette kormányban és ezért még miniszteri helyeket sem kér, csupán államtitkári posztokat. A haladókkal való összeborulás indoklása az volt és maradt, hogy tektónikus változások történtek a szerb politikai színtéren és az EU-val való egyezkedés időszakában a párt ott akar lenni, ahol a dolgok eldőlnek.

Ezzel az érveléssel tényleg semmi baj nincs, azzal, hogy távolról sem hasonlítható a szerbiai helyzet a romániaival, ahol az RMDSZ-t azért vették be a buliba, mert a parlamenti többséghez kellettek a magyar párt mandátumai. Vučićnak viszont a VMSZ legfeljebb csak ikebanának kell. Még az az érvelés is sántít, hogy a kisebbségek bevonásával a kormányba az EU-nak kívánna megfelelni. Jól ki van ő a Nyugattal így is: Koszovót leadta (ezt azért az eddigi kormányfőre, Dačićra szeretnék hárítani, de tekintettel a haladók eddigi hatalmi túlsúlyára, ez még Szerbiában is átlátszó), és teljesíteni fog kifelé mindent.

Másrészt, az RMDSZ párhuzamnál maradva, Victor Pontát azért aligha lehet Vučićékkal egy kalap alá venni. Háborús idők olyan politikusairól van szó, akik aktívan részt vettek a délszláv nemzetek közötti gyűlöletkeltésben. Ami öldökléssel végződött. Az óvatos távolságtartás lenne a minimum elvárható viselkedésforma. De hát a szerbiai politikai élet sem etikett tanfolyam.

Az viszont már bizonyos, hogy Vajdaság sorsa megpecsételődött. Az eddigi hatalmi koalíció (demokraták, VMSZ stb.) napjai meg vannak számlálva. Azaz, csak a demokratáké, mert a magyar párt már régen elkötelezte magát a Vajdaságban is győzedelmeskedő haladók iránt. És most a demokratákkal úgy él, mint csalfa élettársak egy rossz házasságban: már mind a két fél tudja, hogy elválnak, de azért a korzón még néha együtt sétálnak. A külvilág megtévesztésére. Hamarosan ott is előrehozott választásokat írnak ki és azok kezébe kerül a tartomány, akik mindeddig hallani sem akartak a létezéséről.

A vajdaságiak (szerbek, magyarok és a többiek) csak egyben reménykedhetnek: az EU csatlakozási tárgyalások során téma lesz Vajdaság autonómiája is. Tekintettel azonban Brüsszel válságkezelési sikereire, a kertészkedés most perspektivikusabb foglalkozásnak tűnik.

2014. március 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább