2020. november 29. vasárnap
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

A Krím, és ami utána következhet

A Krím, és ami utána következhet

„Nemcsak a Krímről van szó, hanem egész Ukrajnáról, de azokról a területekről mindenképpen, ahol az ukrán hadiipar koncentrálódik.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):

Sokan sokáig kételkedtek abban, hogy az ukrajnai fejlemények elvezetnek a Krím elszakításáig. Hogy mégis így alakult, abban nem csekély szerepet játszott a nemzetközi élet főszereplőinek, az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak a tehetetlensége, valamint nem kevésbé az a kitartó kétértelműség, amivel Moszkva céljai elérésére törekedett. De ne legyünk igazságtalanok. A Nyugat visszafogottságát és defenzív magatartását elsősorban az magyarázza, hogy sokkal, de sokkal kevesebb vesztenivalója volt, mint az oroszoknak. Mindezek elkerülése végett Moszkva nagyon nagy kockázatokat vállalt, amelyeknek még csak ezután kell megfizetnie az árát.

Az oroszok visszaszereztek egy rendkívül elmaradott, többségében oroszok által lakott, a térségben stratégiai pozícióval rendelkező, de a Dunántúlnál lényegesen kisebb földdarabot. Cserébe elveszítették a világ bizalmát; országuk megítélése jelenleg a Szovjetunióéval azonos, persze azzal a nem mellékes különbséggel, hogy a Szovjetunió tényleges nagyhatalom volt, a mai Oroszország pedig sem katonai, sem gazdasági értelemben nem az. Moszkvának elemi érdeke lett volna, hogy a globális térben politikai-gazdasági együttműködő fél legyen, a Krím megszállásával viszont eljátszotta az esélyt, hogy mindennek előnyeiből perspektivikusan részesüljön.

Ezzel egy időben mintegy a Nyugat ölébe hullott Ukrajna, amelynek lakossága előtt Moszkva lezárt mindenféle alternatívát. Nem kétséges, hogy az ukránok többsége ezt követően minden lehetőséget megragad, ami Oroszországgal szembeni, azzal ellentétes érdekeit szolgálhatja. Nem csekély teher persze Ukrajna bajainak menedzselését magunkra vállalni, de az ezért fizetett ár később – gazdasági (piaci) és politikai (geostratégiai) szempontból egyaránt – megtérül. Minél hamarabb ismeri ezt fel Washington és Brüsszel, annál előnyösebben alakíthatja majd saját közös transzatlanti jövőjét. Február utolsó napjaiban még annak fenyegető rémével voltunk kénytelenek együtt élni, hogy Románia, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország és a Baltikum egy hidegháborús ellenféllel szomszédos, ma viszont Kijev távolabb tudja tőlünk tartani Oroszországot, még akkor is, ha Vlagyimir Putyin legújabb mesterkedései folytán Ukrajna egyfajta finnlandizációs berendezkedésre kényszerülne.

A Kreml alapvető stratégiamódosításra kényszerül azáltal, hogy elveszítette Ukrajnát. 2015-ben alakult volna meg formálisan is az az új birodalmi egység, melynek létrehozásán Putyin már évek óta fáradozik. Az Eurázsiai Unió Ukrajna nélkül nem lesz az, aminek – az orosz elképzelések alapján – lennie kellett volna. Egyrészt sokkal távolabb kerül Európától, attól az entitástól, mellyel az Oroszországi Föderáció létrejötte óta kereskedelmének és kulturális kapcsolatainak legnagyobb részét bonyolította. Másrészt felértékelődik benne az ázsiai elem. Moszkvát ez kiszolgáltatottabbá teszi Kínának, s mintegy túszává a közép-ázsiai, dinasztiaelvű posztszovjet „sztánoknak” (Kazahsztán, Kirgizisztán stb.).

Vannak, akik következtetéseikben még ennél is tovább mennek. Vlagyimir Voronov katonai elemző még február 25-én, a Совершенно Секретно (Szigorúan Titkos) című orosz lapban publikált cikkében arra a következtetésre jut, hogy Putyin katonai konfliktusra készül a Nyugattal – kalkulációiban szerepel akár egy újabb világháború lehetősége is –, ezért elsődleges fontosságú számára az orosz hadiipar. Márpedig nemcsak az ukrán hadiipar függ az orosztól, hanem az orosz sem létezhetne az ukrán beszállítások nélkül. Mindez azt jelenti, hogy Moszkva nem engedheti át Ukrajnát a Nyugatnak, hisz ezzel feladná legfőbb védelmi stratégiáját, sőt hátországát. Vagyis nemcsak a Krímről van szó, hanem egész Ukrajnáról, de azokról a területekről mindenképpen, ahol az ukrán hadiipar koncentrálódik. A cikk komoly apparátust és számos konkrét adatot sorakoztat fel a feltételezés bizonyítására.

Azzal, hogy a krími válság teljesen békés lezárása nem sikerült – az elmúlt napokban (egyelőre?) két katona vesztette életét egy lövöldözés során –, a krízis valóban új, katonai fázisához érkezett, amint a megbízott ukrán miniszterelnök, Arszenyij Jatszenyuk megállapította. Nem valószínű ugyanakkor, hogy a helyzet tényleges katonai konfliktussá szélesednék, minthogy azzal Moszkva felgyorsítana egy folyamatot, amit ugyan megállítani nem tud, de érdeke, hogy kiteljesedését elodázza. Ez mindenképpen új hidegháborús helyzetet idéz elő, amihez a Nyugatnak is minél előbb adaptálódnia kell. A hidegháború elkerülhető lenne, ha Putyin mögött nem állna ott az oroszok 70 százalékos támogató többsége, de ott áll, s Putyinnak, ha hatalmon akar maradni, ki kell elégítenie honfitársai nagyhatalmi illúzióit. Kerül, amibe kerül. Kijózanító volt e téren meghallgatni az elnök erőteljes Amerika-ellenes beszédét, amelyet mintegy a nemzethez intézett a Krímet Oroszországhoz csatoló szerződés aláírásának ceremóniáján.

A beszéd egyébként – indokolva az orosz lépést – bővelkedik történeti-politikai csúsztatásokban, például Koszovó függetlenségének gyors elismerését hánytorgatva fel, amelyet Putyin mintegy precedensként hozott fel a Krím elszakadásának jogosságát indokolva. Való igaz, a NATO-bombázások tették lehetővé, hogy a többségében albánok által lakott entitás elszakadjon Szerbiától, ám ezt megelőzően a szerb csapatok fegyverrel törtek az ott élőkre tömeggyilkosságokat végrehajtva, s ezreket kényszerítve menekülésre. Ukrajna viszont nem tört rá a Krímre, s azoknak a súlyos politikai hibáknak a gyors kijavítását ígérte, amelyeket a törvényhozás Viktor Janukovics volt elnök menesztését követően hirtelenjében elkövetett. Ilyen volt a kisebbségeknek kedvező nyelvtörvény eltörlése.

A Nyugat már megfogalmazott büntető rendelkezései – ebben szinte mindenki egyetért – csak a kezdetei lehetnek azoknak az intézkedéseknek, amelyeket okvetlenül és következetesen végre kell hajtani.

Nem elég olyan utazási, vízum- és banki műveleteket érintő korlátozásokat bevezetni, amelyek csak a kormányzathoz közelállókat, esetleg politikusokat sújtanak, ezeket ki kell terjeszteni azon gazdasági körök tagjaira is, akik az elmúlt évtizedben elözönlötték az európai fővárosokat és üdülőhelyeket, illetve bevásárolták magukat a nyugati ingatlanpiacokba, rátették a kezüket újságokra, labdarúgó-csapatokra, néhol egész iparágakra. Ez egyértelmű üzenet lenne nemcsak az orosz politikának, de annak a 70 százaléknak is, amely elvárja Putyintól az erőszakos fellépést a nemzetközi életben.

Korlátozni kell az orosz titkosszolgálat és felderítés nyugati mozgásterét. Számos egyértelmű bizonyíték van rá, hogyan próbálják – például szélsőséges pártok révén – befolyásolni a nyugati közvéleményt és politikát. Elnézve, hogy a Jobbik – és bizonyos fokig még a Fidesz holdudvara is – miként viszonyul Moszkva külpolitikájához, Magyarország különösen ki van téve ennek a befolyásnak.

Európa csak az energiaforrások – földgáz, részben olaj és nukleáris technológia – miatt van kiszolgáltatva Moszkvának. Sürgősen alternatívákat kell keresni, hogy a kontinens államai fokozatosan más forrásokból elégítsék ki szükségleteiket. Azokat a munkálatokat, amelyeknek a kivitelezése még nem kezdődött el, azonnal fel kell függeszteni, illetve fel kell mondani a vonatkozó, már megkötött szerződéseket. Ilyen például a Paksot érintő Putyin–Orbán-megállapodás.

El kell érni, hogy az unió tagországai, illetve azok az államok, amelyek a transzatlanti közösség tagjai, egységesen és szolidárisan lépjenek fel. Magyarország e téren is a leggyengébb láncszemnek tűnik.

2014. március 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább