Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Tök a tromf
Engler Lajos
Mondom, az írás rosszabb, mint a dohányzás. Egyszerűen nem lehet róla leszokni. Pedig hogy megfogadtam, mikor nyugdíjba mentem, hogy még újságot sem veszek a kezembe, nem hogy…
Hétfő, január 14.
Ki is bírtam vagy három napig. A negyediken azon vettem észre magam, hogy valamit firkálok. De hogy is bírná ki egy kivénhedt külpolitikus, ha kedvenc lapjának címoldaláról mellbe vágja a cím, hogy Vérontás ViIniusban. Nem mondom, hogy a csalódástól egy világ omlott össze bennem. Ahhoz túl sokat láttam, tapasztaltam, ott máluk is, másutt is. De azért fáj, na. Hát a Nobel-békedíjasnak valóban ennyire elfogyott a cérnája? Végeredményben egyre megy. A világ mindenesetre még egy illúzióval szegényebb lett. Végérvényesen. Litvánia meg a továbbiakig marad ott, ahová soha nem is tartozott. Rövid tétovázás után felkapom a telefont, hívom a Szót. Dujmó csúsztat. Jenci? Kell egy egyéni hangú, semmitmondó kommentár Vilniusról? Kellett „Címcikknek”. Húsz perc múlva diktálom. Olyan is. Azért kinyomtatták Igazi haverok.
Kedd, január 15.
„Mondja, maga nem fél, hogy bezárják?”, állít le az utcán hajnali 9-kor egy régi ismerősöm. Hirtelen átcikáznak agyamon az utóbbi időben elkövetett gaztetteim. Létezik, hogy már akkora a mínuszom az önhibámon kívül a Ljubljanai Bankból lett Gazdasági Banknál? Miközben nem jut semmilyen szellemes válasz az eszembe, valamit hebegek. Kiderül, hogy a földi a fent említett cikkben előforduló néhány „meredek” mondatomra gondol. Ugyan, mondanám, de ő már továbbáll. Régi igazság, hogy a pápát, a koronázott főket és egyéb nagyvilági jelességeket piszkálhatod a kedvedre, csak a közvetlen környezeted őrmestereivel bánjál kesztyűs – tollal. Ennyit még a leghülyébb szakmabelink is megtanul jóval a nyugdíjaztatása előtt. A saját bőrén. Magam is úgy tanultam meg.
Szerda, január 16.
Akkor adott vagy nem adott Gorbi parancsot az elevenbe lövésre? Annak a hivatalosan 14 halottnak és több mint 100 sebesültnek nyilván édes mindegy már. Ők már megfizették az árat azért, hogy bedőltek a demokratizálódásra vonatkozó ígéreteknek. Pedig annyi évtized után igazán megtanulhatták volna szegények, hogy a hatalom gyakorlása milyen szenvedély. Még az írásnál is sokkalta nagyobb. Komoly elvonókúra nélkül arról aztán végképpen nem lehet önként leszokni. De kinek magyarázom én ezt? Na… Jó, értem. Úgy beszéltük meg, hogy niksz belpol, hogy maradok a külpolnál.
Nézzük akkor az öbölválságot! Az ENSZ által kitűzött visszavonulási határidő az éjjel lejárt. És ugye, megírtam jó 10 nappal ezelőtt, hogy győzni fog a józan ész, az élni akarás, és az utolsó pillanatban mégis a békés megoldás mellett döntenek. Nem lesz háború. Mert nem létezik, hogy civilizált emberek többre becsülik a kőolajat, mint a vért. Most a XXI. század küszöbén háború? Ugyan már.
Azért szorongva hallgatom a híreket Egyelőre jól van. Növekvő feszültség, általános készenlét. Szaddam Husszein harcias nyilatkozattal válaszolt Bush elszántságára, hogy „felszabadítsák Kuvaitot”. Fáj nekik a fülük a dúsgazdag kuvaiti sejkekért, és a kis ország függetlenségéért. Ha az egész nem a világ csaknem összes kőolajtartalékának közvetlen közelében történne, Bushék le se fütyülnék az ügyet. De Szaddam… Hát az vagy kitűnő pókerkártyás, vagy teljesen belehülyült az Irán elleni vereségbe.
Csütörtök, január 17.
Tehát mégis ez az utóbbi! Kitört a háború. Egek, hát ez igaz lehet? Az hát. Akárhogy hallgatom, lőnek. Hadszíntéri jelentések egy bagdadi szállodából. Ezt Tóth Laci másképpen csinálná. A multilaterális erők nagyképű kijelentései hemzsegnek a műszaki adatoktól fegyvereik tökélyéről, pusztító erejéről, az ezer tonnaszámra leszórt bombákról. Sehol, de sehol az ember. Mármint az a magunkfajta kis nyavalyás, aki máról holnapra tengeti az apró örömöket áhító, a betevő falatot hajhászó életét. Pedig ezúttal is ők isszák meg a levét, az biztos. S miközben a háború milliárd dollárokra rúgó költségeiről beszélnek, eszembe jut, hogy földünkön naponta tízezrek halnak a szó szoros értelmében éhen. Megáll az ész. Pedig most éppen működnie kellene. Dujmó hívott, írjak erről
holnapra vezércikket. Könnyelműen rábólintok, s aztán idegesen járkálok fel s alá, mert egyszerűen nem tudom, mit írjak erről. Agyamban a megszokottnál is nagyobb a zűrzavar. Mindegy. Megírtam. Majd holnap elolvasom, hogy mit.
Péntek, január 18.
Szóval, nem tehetek róla. Egy egész és egy fél balti háború a nyakunkban, s szilárd eltökéltség, hogy „külföldön” maradok, de nem hallgathatom el, annyira piszkálja a bögyömet, az állami nyelvű sajtóban egész héten sorjáznak a cikkek kommentárok hogy az az ilyen meg olyan – de főleg olyan – VMDK „ki akarja egyenlíteni a hóhérokat az ártatlan áldozatokkal”. És sehol egy értelmes válasz, cáfolat. Mármint abban a sajtóban. Mert mi hiába győzögetjük egymást, hogy nem erről van szó, hogy minden bizonnyal egy újabb tudatos „téves fordítás”-ról van szó, vagy egy előre megfontolt gonoszságról, nekik, mármint a VMDK-soknak cáfolniuk kellene. Hogy csupán az ártatlan áldozatok kiegyenlítéséről lenne szó, ha lenne, de nem lesz. Na meg a hóhérok kiegyenlítéséről. És nyilván itt a bibi. Az áldozatok ugyanis már nem tiltakozhatnak, szegények. De a hóhérok közül egyesek még ugyancsak hangosak. És szemlátomást befolyásosak. Tessék? Értem. Ebből ennyit.
Vissza az öbölháborúhoz. Szaddamnak, a Ravasznak, úgy tűnik, ellenségből sohasem elég. Minden amerikai siker ellenére Irak mégis lőtte Izraelt. Remélhetőleg Tel-Aviv átlát a szitán, és nem válaszol. Egyelőre. De hogy nem hagyják ennyiben, az szinte biztos.
Szombat, január 19.
Olvasom az újságban, látom a tévében: világszerte szaporodnak a békemozgalmisták. Most már… szaporodhatnak. De ha ehelyett idejében tiltakoztak volna, akkor talán igazolják a beléjük vetett hitemet. S most nem kellene töredelmesen bevallanom, hogy a háborút illetően alaposan melléfogtam. Azt jósoltam, hogy nem lesz. Hogy győz a józan ész. És minden bizonnyal győzne is, ha volna. Legalább fele annyi, amennyi kétszínűség, ravaszkodás, haszonlesés és mindennemű érdek.
Közben a háború folyik. Most már nem kísérjük olyan lázasan a hadszíntéri jelentéseket. Ez is lassan hétköznapjainkká válik. Mint a harmadik világbéke korszakának többi, közel másfélszáz fegyveres összetűzése.
Gyerünk tovább. Nézzük miből élünk. S aztán jöhet a következő. Mert ugye, végső soron tök a tromf. A világ meg… Hát a világ az a… Méghozzá nagy rakás.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >