2021. június 15. kedd
Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

In memoriam: Orosz Ibolya

Kolleganőnk halála alkalmából részleteket közlünk egy, négy évvel ezelőtt készült , a Hét Napban megjelent interjújából

Félszegen és meghatódva készültem a találkozásra. Mit is kérdezhet egy tanítvány a mesterétől? Mit kérdezhetek egy olyan embertől, aki 35 éve ismer, s akivel 35 évig osztoztunk jóban-rosszban? S akinek mindezt a 35 évet köszönhetem, mert hiszen ő volt az, aki „lelki szemei”-vel annak idején felfedezett és az újságírás útján elindított... Aki úgy tanított, hogy sohasem okított — hanem példát mutatott: szakmaiságból, emberi magatartásból, közösségért való odaadásból... Aki kéznél volt, ha kérdésem adódott, és meghallgatott, ha épp panaszkodnom kellett... És aki... De hagyjuk. Megköszönni a múltat úgysem lehet. (A hála, mondaná, hálátlan dolog.) A jelen pedig már egészen másról szól...

* Az Én köszönöm, Júlia c. írásodban nagyjából már válaszoltál az első (lehetséges) kérdésemre, ami így hangzott volna: egy újságíró számára mi az életmű? És most játszadozhatunk is a szavakkal: az élet(e) maga a mű — vagy a mű(ve) az élete?

— Az újságírás volt az életem. Mégis az újságírás művelésén a hangsúly. Tenni a dolgomat a lelkiismeretem és a legjobb tudásom szerint, szívvel-lélekkel. A lelkiismeret azt is megköveteli, hogy naprakészen tájékozott legyen az ember, sokat olvasson, szakirodalmat is forgasson a kezében, ha azt egy-egy téma körüljárása megkívánja. Igyekezzen nyitott lenni, s lehetőleg előítéletek nélkül nézni a világot. Miközben az újságírói lét egybefolyik a magánélettel — az éppen aktuális téma otthon, krumplihámozás közben is foglalkoztatja az embert, azt nem lehet a szerkesztőségben letenni, és otthagyni. Ráadásul folyamatról beszélünk, ami az esetemben negyven év. Fizikai lehetetlenség négy évtizeden át száz fokon égni. Nos, ha mindezek ismeretében játszunk a szavakkal, akkor azt mondhatom: nyilván van jó néhány vezércikk, jegyzet, kommentár, riport és portré, amely megüti a mű, a maradandó mű kívánt mértékét. A többi, amit letettem a főszerkesztői asztalra, legfeljebb jó, korrekt vagy éppen derekas munka volt, esetleg szakmai szinten teljesített feladatnak minősülhet. Az utóbbiakból lehetett a több, amelyeket ugyanúgy vállalni kell, és vállalok is. Az újságírásban a szó elszáll, a tévés képfelvétel elillan, de az írás megmarad.

* Meg lehet az újságírást tanulni? Ha igen, hogyan, kitől? Te kitől mit lestél el? Ha nem, akkor miért nem?

— Nemcsak megtanulni lehet, hanem meg is kell tanulni. Szerencsére ma erre számos lehetőség van: kurzusok, szakképzések, egyetemen választható szakok, egyetemi karok. A mi időnkben intézményes képzés még nem létezett. A kollégáktól kellett ellesni a tudnivalókat, tőlük megtanulni. Burkus Vali nénit választottam mesteremnek. Hasonló volt az érdeklődési körünk és világlátásunk. Tetszett, hogy fütyül a konvenciókra, hogy életvidám, örökifjú, szeret csipkelődni, s ebben önmagát sem kíméli. És ami legalább ennyire fontos volt: tőle próbáltam ellesni, hogyan tud helytállni ezen a pályán az ember lánya, ha otthon a gyereke várja, de főznie, mosnia és takarítania is kell. Helytállni és versenybe szállni hétről hétre Németh János, Miskolczi József és Kopeczky Csaba kollégáimmal, akiknek megadatott, hogy csak a munkájukkal foglalkozzanak. Sokat tanultam Mirnics Zsuzsának a Dolgozók hetilapban megjelent írásaiból — olyan újságíró szerettem volna lenni, mint ő. De a 7 Napból Petkovics Kálmán főszerkesztőnek, Brenner Jánosnak és Mészáros Zakariásnak is sokat köszönhetek. Petkovics Kálmán a mai látványkonyhák stílusában szerkesztette a lapot — a fiatal újságírók gyűrűjében. Méricskélt, ollóval szabta darabokra a nyomdai levonatokat, majd beragasztotta őket az adott oldalra az előző heti számból. Közben ciceróméterét görbítgetve kimérten le-föl járkált, és csöndes derűvel, élvezettel védte ki az ifjú titánok heves kardcsapásait. Vitatkoztunk vele az élet dolgairól, újságírásról, politikáról, jelenségekről, aktuális ügyekről... Azt tanultuk meg tőle, hogy az éremnek mindig két oldala, de éle is van. És az sem mindegy, hogy azt az érmet milyen szögből nézzük, milyen megvilágításban figyeljük — nem ugyanazt látjuk.  

 * Milyen (ős)lény az újságíró? Főleg, milyen a jó újságíró? Vagy ez egy kiválasztott „kasztrendszer”? És milyen egy jó újság? Egy jó szerkesztő? Egy jó szerkesztőség?

— Milyen a jó újságíró? Tőmondatban válaszolok: aki egyéniség. Én őket olvasom, a hiteles embereket szeretem. Akár Szabadkán vagy Újvidéken élnek, akár Budapesten, Belgrádban vagy Zágrábban. A milyen a jó újság kérdésébe ne mélyedjünk bele, hiszen a példányszám alapján a bulvársajtó viszi el a pálmát L. A jó szerkesztő nyilván az, aki csapatot képes maga köré építeni, és a munkatársaiból a lehető legjobbat tudja kihozni... (...)

MOLNÁR KREKITY Olga/Hét Nap

2013.3.20

 

2017. május 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szijjártó: „A szerbek jól teljesítenek”

A magyar külügyminiszter – úgy látszik –  nem ismeri az országon belüli folyamatokat, de az Európai >

Tovább

Eörsi-nosztalgia

Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva >

Tovább

Véget vetni a megfélemlítésnek!

Talán már mondani sem kell, sem Pásztor, de (a radikálisból lett haladó) Igor Mirović a mai >

Tovább

„Maradj mindig idegen!”

„A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok - szögezte >

Tovább

Ki lesz a győztes – a VMSZ vagy az SZHP?

Kétlem, hogy bárkinek is (beleértve a lovas Pásztort is) van áttekintése arról, hogy milyen a helyi >

Tovább

A posztszocialista államokban, a több évtizedes elzártság kultúrája túlélte a vasfüggönyt

Csakhogy a folyamatot ez nem állítja le. Az idegenelleneséget hirdető kormányközeli médiumok a hírműsorukban hirdetik a >

Tovább

Az udvari cselszövések egyre zavarosabbak

Zágrábban győztek a baloldali zöldek, Rijekában a szocialisták, de csak a zöldekkel való koalícióban, Splitben pedig >

Tovább

Lovas esete Zemannal

Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is >

Tovább

Kiszorítósdi

Június 13-án eldől, hogy „Bácskossuthfalva 86 százalékban magyar lakossága”, „kiengedi-e a kezei közül a magyar önkormányzatot”, >

Tovább

Elfogynak a magyar jogászok (is)!

A junior I. Pásztor, aki – a pozíciójánál fogva – eddig is tehetett volna a magyar >

Tovább

Play Sinkó

A demokrácia válsága, posztfasizmus, autokrácia, diktatúra… Egyre gyakrabban találkozom ezekkel a fogalmakkal. Lehetséges-e, hogy ez csak >

Tovább

Handke és a Balkán

2014-ban Handke a Nobel-díj megszüntetését javasolta, mert az téves irodalmi kánont teremt. Az, hogy ő lett >

Tovább