2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Zűrös zakóügyek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

…És így zajlott az izgalmas vita egészen addig, amíg be nem jött a titkárnő közölni, hogy a tüntetők, élükön a leghangosabb kisnyugdíjasokkal, betörték a kaput és már a lépcsőházban skandálják jelszavaikat.

- És mit skandálnak? – érdeklődött a kormányfő.

- Azt, hogy „Éhesek vagyunk!”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Kupaktanácsra jöttek össze a kormánytagok. A miniszterelnök szinte tajtékzott a dühtől, mint egy ketrecbe zárt ordas. Eközben munkatársai úgy lapultak bársonyszékeikben, mint a rossz nebuló, aki elfelejtette megírni a házi feladatot.

- Ég a pofám a szégyentől! Ilyesmi még nem fordult elő velem. Tudjátok jól, hogy milyen nagy súlyt helyezek az eleganciámra, különösen amióta Európa felé vettük az irányt. A külsőmmel is szeretném jelezni stratégiai irányvonalunkat. Azt írják rólam a lapjaink, hogy én vagyok a legelegánsabb politikus Belgrádban a horvát lakatos óta, ami nem kis szó, mert az öreg tényleg mindig úgy nézett ki, mintha skatulyából húzták volna elő. Erre jöttök ti, és lejárattok a külföldi meg a hazai közvélemény előtt!

- De hát mi történt, főnök? – érdeklődött megszeppenve Ivica.

- Mi történt, mi történt! Hagytátok, hogy ugyanolyan kék kockás zakóban jelenjek meg a választási győzelmem megünneplésekor, mint amilyenben Erdogan köszöntötte az őt éltető tömeget az alkotmányos referendum után. Legalább a kockák lettek volna kisebbek, vagy halványabb a kék árnyalat! De nem, teljesen azonos ruhadarab volt rajtunk. Úgy estem ki, mint akinek nincs pénze egy tisztességes zakóra, és kölcsönkértem a török elnöktől az övét. Az egész ország hírneve csorbult, méghozzá most, amikor ilyen szenzációs eredményeket érünk el, amikor rohamos tempóban javulnak a gazdasági mutatóink! Röhög rajtunk a külföld, a valutaalapból megkérdezték, hogy tényleg ilyen rosszul állunk, hogy kölcsönzakóban kell megjelennem? Mert akkor jóváhagynak egy újabb többmilliós devizahitelt. A Merkel Angéla pedig tréfásan azt üzente, hogy majdnem engem is török szultánnak nézett…

- De honnan tudhattuk volna, Ácó, hogy Erdogan kabinetje is ugyanattól a pristinai albán textilkereskedőtől szerzi be a szöveteket az elnöki szabóság számára, mint mi? – szabadkozott a belügyi tárcavezető. – A véletlen műve, hogy pont egyformát választottunk. Erre mondják a latinok, hogy viszmajor, ami, ha jól emlékszem a doktori dolgozatomból, elháríthatatlan erőhatalmat jelent, olyasmit, amit nem lehet kivédeni.

- Te meg a te viszmajorod meg a doktorid, Nebojša! A verebek is ciripelik, hogy felét a nyolcadikos tankönyvből másoltad át, a másik felét pedig a titkárnőd szedte le az internetről, csak nem vette észre, hogy az anyag szellemileg elmaradott diákok számára készült. Sajnos, nem vagy az egyedüli a munkatársaim közül a plagizálással. De ez legyen a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy engem hoztatok szégyenbe. Miközben minden héten leleplezel legalább egy összeesküvést meg két-három adócsaló tájkunt, pont azt nem tudtad, hogy egyforma zakó készül számunkra? Mit csinálnak a nyomozóid?!

- Lehet, hogy mégsem volt véletlen, hanem az a minden hájjal megkent pristinai textiles szándékosan keverte a szart – vélekedett a diplomáciai szótárt gyakran mellőző külügyminiszter. – Ezektől a sipiktől minden kitelik! Össze akartak ugrasztani bennünket a törökökkel, hogy eltereljék a figyelmünket Koszovóról. Meg az albán kormányfő kijelentéséről, hogy ha az EU hanyagolja felvételüket, akkor kénytelenek lesznek egyesülni Koszovóval. Ezek még majd tényleg megcsinálják a hátunk mögött Nagy-Albániát… Amilyen szerencsénk van, nekünk nem sikerült Nagy-Szerbia, nekik meg majd sikerül Nagy-Albánia! (...)

- Álljon meg a menet! – vágott közbe az elnök, aki csak azért tért be a kabinetbe, mert itt sokkal zamatosabb kaficát főznek, mint nála. – Azért már ne népszerűsítsük az otománokat, népünk elnyomóit, akik ellen oly kemény harcokat vívtak délceg őseink. Én csak tudom, nincs olyan ütközet a történelemkönyvben, amelynek évfordulójára nem osztottam volna néhány tucat kitüntetést. Ha összeszámolnám, hogy mennyi emlékérmet osztottam ki, akkor súlyuk meghaladja azokét az ágyúkét, amikkel dicső őseink Szulejmán seregeit lőtték. De ha már nem tudunk meglenni birodalom nélkül, akkor itt van nekünk az orosz anyácska. Én például nagyon boldog lennék, ha már holnap csatlakozhatnánk. A barátom, Vlagyimir Vlagyimirovics nekem megsúgta, hogy ő is nagyon boldog lenne.

- Valahogy nem szeretem őket, azt mondják, üresek a boltjaik, nem lehet egy rendes rucit kapni, a fodrászatuk meg egyenesen csapnivaló – rukkolt ki az ellenérvekkel a platinaszőke Zorana. – A Nyugat az mégiscsak Nyugat. Én inkább az unióra szavaznék. A műkörmösöm meséli, hogy Brüsszelben a divatházak éjjel is nyitva vannak. Fantasztikus!

…És így zajlott az izgalmas vita egészen addig, amíg be nem jött a titkárnő közölni, hogy a tüntetők, élükön a leghangosabb kisnyugdíjasokkal, betörték a kaput és már a lépcsőházban skandálják jelszavaikat.

- És mit skandálnak? – érdeklődött a kormányfő.

- Azt, hogy „Éhesek vagyunk!”.

2017. május 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább