2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Zűrös zakóügyek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

…És így zajlott az izgalmas vita egészen addig, amíg be nem jött a titkárnő közölni, hogy a tüntetők, élükön a leghangosabb kisnyugdíjasokkal, betörték a kaput és már a lépcsőházban skandálják jelszavaikat.

- És mit skandálnak? – érdeklődött a kormányfő.

- Azt, hogy „Éhesek vagyunk!”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Kupaktanácsra jöttek össze a kormánytagok. A miniszterelnök szinte tajtékzott a dühtől, mint egy ketrecbe zárt ordas. Eközben munkatársai úgy lapultak bársonyszékeikben, mint a rossz nebuló, aki elfelejtette megírni a házi feladatot.

- Ég a pofám a szégyentől! Ilyesmi még nem fordult elő velem. Tudjátok jól, hogy milyen nagy súlyt helyezek az eleganciámra, különösen amióta Európa felé vettük az irányt. A külsőmmel is szeretném jelezni stratégiai irányvonalunkat. Azt írják rólam a lapjaink, hogy én vagyok a legelegánsabb politikus Belgrádban a horvát lakatos óta, ami nem kis szó, mert az öreg tényleg mindig úgy nézett ki, mintha skatulyából húzták volna elő. Erre jöttök ti, és lejárattok a külföldi meg a hazai közvélemény előtt!

- De hát mi történt, főnök? – érdeklődött megszeppenve Ivica.

- Mi történt, mi történt! Hagytátok, hogy ugyanolyan kék kockás zakóban jelenjek meg a választási győzelmem megünneplésekor, mint amilyenben Erdogan köszöntötte az őt éltető tömeget az alkotmányos referendum után. Legalább a kockák lettek volna kisebbek, vagy halványabb a kék árnyalat! De nem, teljesen azonos ruhadarab volt rajtunk. Úgy estem ki, mint akinek nincs pénze egy tisztességes zakóra, és kölcsönkértem a török elnöktől az övét. Az egész ország hírneve csorbult, méghozzá most, amikor ilyen szenzációs eredményeket érünk el, amikor rohamos tempóban javulnak a gazdasági mutatóink! Röhög rajtunk a külföld, a valutaalapból megkérdezték, hogy tényleg ilyen rosszul állunk, hogy kölcsönzakóban kell megjelennem? Mert akkor jóváhagynak egy újabb többmilliós devizahitelt. A Merkel Angéla pedig tréfásan azt üzente, hogy majdnem engem is török szultánnak nézett…

- De honnan tudhattuk volna, Ácó, hogy Erdogan kabinetje is ugyanattól a pristinai albán textilkereskedőtől szerzi be a szöveteket az elnöki szabóság számára, mint mi? – szabadkozott a belügyi tárcavezető. – A véletlen műve, hogy pont egyformát választottunk. Erre mondják a latinok, hogy viszmajor, ami, ha jól emlékszem a doktori dolgozatomból, elháríthatatlan erőhatalmat jelent, olyasmit, amit nem lehet kivédeni.

- Te meg a te viszmajorod meg a doktorid, Nebojša! A verebek is ciripelik, hogy felét a nyolcadikos tankönyvből másoltad át, a másik felét pedig a titkárnőd szedte le az internetről, csak nem vette észre, hogy az anyag szellemileg elmaradott diákok számára készült. Sajnos, nem vagy az egyedüli a munkatársaim közül a plagizálással. De ez legyen a kisebbik baj, a nagyobb az, hogy engem hoztatok szégyenbe. Miközben minden héten leleplezel legalább egy összeesküvést meg két-három adócsaló tájkunt, pont azt nem tudtad, hogy egyforma zakó készül számunkra? Mit csinálnak a nyomozóid?!

- Lehet, hogy mégsem volt véletlen, hanem az a minden hájjal megkent pristinai textiles szándékosan keverte a szart – vélekedett a diplomáciai szótárt gyakran mellőző külügyminiszter. – Ezektől a sipiktől minden kitelik! Össze akartak ugrasztani bennünket a törökökkel, hogy eltereljék a figyelmünket Koszovóról. Meg az albán kormányfő kijelentéséről, hogy ha az EU hanyagolja felvételüket, akkor kénytelenek lesznek egyesülni Koszovóval. Ezek még majd tényleg megcsinálják a hátunk mögött Nagy-Albániát… Amilyen szerencsénk van, nekünk nem sikerült Nagy-Szerbia, nekik meg majd sikerül Nagy-Albánia! (...)

- Álljon meg a menet! – vágott közbe az elnök, aki csak azért tért be a kabinetbe, mert itt sokkal zamatosabb kaficát főznek, mint nála. – Azért már ne népszerűsítsük az otománokat, népünk elnyomóit, akik ellen oly kemény harcokat vívtak délceg őseink. Én csak tudom, nincs olyan ütközet a történelemkönyvben, amelynek évfordulójára nem osztottam volna néhány tucat kitüntetést. Ha összeszámolnám, hogy mennyi emlékérmet osztottam ki, akkor súlyuk meghaladja azokét az ágyúkét, amikkel dicső őseink Szulejmán seregeit lőtték. De ha már nem tudunk meglenni birodalom nélkül, akkor itt van nekünk az orosz anyácska. Én például nagyon boldog lennék, ha már holnap csatlakozhatnánk. A barátom, Vlagyimir Vlagyimirovics nekem megsúgta, hogy ő is nagyon boldog lenne.

- Valahogy nem szeretem őket, azt mondják, üresek a boltjaik, nem lehet egy rendes rucit kapni, a fodrászatuk meg egyenesen csapnivaló – rukkolt ki az ellenérvekkel a platinaszőke Zorana. – A Nyugat az mégiscsak Nyugat. Én inkább az unióra szavaznék. A műkörmösöm meséli, hogy Brüsszelben a divatházak éjjel is nyitva vannak. Fantasztikus!

…És így zajlott az izgalmas vita egészen addig, amíg be nem jött a titkárnő közölni, hogy a tüntetők, élükön a leghangosabb kisnyugdíjasokkal, betörték a kaput és már a lépcsőházban skandálják jelszavaikat.

- És mit skandálnak? – érdeklődött a kormányfő.

- Azt, hogy „Éhesek vagyunk!”.

2017. május 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább