Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az elnök ingatag: száz nap trumpizmus
A kölcsönös és országos felháborodás-kiábrándulás elkerülhetetlen. Századik napja alatt Donald J. Trump elejétől végig a történelem legnépszerűtlenebb elnöke maradt. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
Elnökségének századik napjára Donald J. Trump eljutott addig a fel- és beismerésig, hogy „a politika nem is olyan könnyű”. Ki gondolta volna! Az Obama-féle egészségbiztosítási reform (és jogok) első napra teli szájjal sok százszor beígért eltörlése sem sikerült, noha azt a republikánusok birtokolta többség még Obama elnöksége alatt hatvanvalahányszor megszavazta, mert tudta, hogy vétóba fog ütközni. Most viszont másodszori nekifutásra sem merték megszavazni, mert féltik a bőrüket a népfelháborodástól. Trump erről is elismerte, hogy „ki hitte volna, hogy az egészségbiztosítási ügy ilyen bonyolult!”
Az ingatlanmágnásból ingatag politikussá vált Trump beismerései természetesen becsületére válnak. Minden hivatalba lépőt megdöbbent és fejbe kólint a világ legnagyobb hatalmával járó felelősség, és mindenki rengeteget tanul az első hetekben-hónapokban. Trumpnak is joga van tehát erre a fejlődésre. Csakhogy!
Csakhogy egész kampányát arra építette, hogy ő mindenre képes a korrupt, megalkuvó, megvásárolható politikusokkal szemben. Kampány alatti népszerűségének jelentős hányada abból fakadt, hogy olyan lappangó elégedetlenségeknek adott hangot, amilyeneket a kisemberek otthon vagy a kocsmában kiabálnak „világgá” – mert tudják, hogy senki sem kéri rajtuk számon azokat. Trump viszont kimondta – és ezért istenítették.
Soroljuk csak a trumpista szájhősködés leghangosabb és leglátványosabb példáit:
Az első nap ukázba adja a mexikói határra való falépítést, amelyet majd a déli szomszéd fedez: két kudarc, mert sem Mexikó, sem a jobboldali kongresszusi többség nem hajlandó falat fizetni, inkább csak falazni.
Az első nap megszünteti az egészségbiztosítási jogokat: kudarc, immár kétszer.
Az első nap betiltja a muszlimok beutazását: kétszeri kudarc, mert a szövetségi bíróságok alkotmányellenesnek ítélték a sebtében összetákolt rendeleteket.
Kínát azonnal devizamanipulátorként bélyegzi meg: kudarc, meg sem próbálta, mert nagytőkés haverjai tartanak a kínai piacról való kitiltástól.
Kínától megköveteli, hogy állítsa le az észak-koreai diktátor atomfegyverkezését: kudarc, mert Hszi Csin-ping elnök „tíz perc alatt meggyőz[te] arról, hogy Kínának nincs ilyen befolyása Kim Dzsongunra” – ismerte el Trump.
Az első nap kiszáll az Észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményből: kudarc, mert „a mexikói elnök, akivel nagyon jó viszonyban van és nagyon becsüli Mexikót, valamint a kanadai miniszterelnök, akivel szintén nagyon jó viszonyban van, az utolsó pillanatban felhívta, és felkérte, hogy legyen szíves ne tegyen ilyet, inkább tárgyalják újra az egészet” – Trump saját meséje szerint.
Az első nap 35 százalékos vámot vet ki a kanadai árura: kudarc, mert a rönkfa-vám (csak annak az esetében merészelte megtenni) hatalmas felháborodást keltett, egy nap alatt vissza kellett vonni.
Azonnal megtisztítja Washingtont a „politikai mocsártól”: kudarc, mert kabinetje tele van milliárdosokkal, akiknek közvetlen érdekeltségük van az orosz kőolaj és földgáz kitermelésében, valamint a hosszú iraki háború „kezelésének” vaskos nyereségű privatizálásában.
Kiirtja a szélsőséges muzulmán terroristákat a föld felszínéről: titkos terv helyett harminc napot ad tábornokainak, hogy kidolgozzák a megoldást, noha ő maga „többet tud a terrorizmusról, mint a tábornokok”: kudarc, az 59 rakétát olyan óvatosan lőtték ki, hogy nehogy kért okozzanak a szíriai meg az orosz légierő kifutópályáiban.
Az amerikai történelem legnagyobb adócsökkentését és legnagyobb gazdasági fellendülését fogja létrehozni: a száz nap letelte előtti utolsó pillanatban közzétett adóterv százmilliárdokat – ha elfogadják, ami fölöttébb kétséges – százmilliárdokat juttatna vissza oligarcha-haverjainak zsebébe (meg a sajátjáéba), míg a kisembernek jutna egy-kétszáz dollár évente.
És még sorolhatnánk. A száz nap kudarcait mi sem jellemzi jobban, minthogy az a Trump, aki előszeretettel ígérgetett fűt-fát a kampány alatt az első száz napra, most nevetségesnek tartja a száz nap eredményeinek elemzését.
A sikereket se hagyjuk ki azonban:
Trump kilépett az Ázsiai Partnerségből – és ezzel átengedte a terepet a kínai dominanciának.
Megszüntetett egy rakás környezetvédelmi előírást – szabad teret engedve ezzel a környezetszennyezésnek. Unokáink is érezni fogják…
Miután számtalanszor idejétmúltnak nevezte a NATO-t, most megállapítja, hogy „már nem az”.
Miután első nemzetbiztonsági tanácsadójának egy volt tábornokot tett meg (aki a republikánus konvención vezényelte a Hillary-ellenes „Lecsukni! Lecsukni!” skandálást, nem egész egy hónap alatt kénytelen volt elbocsátani, mert kiderültek eltitkolt orosz kapcsolatai, sőt a török diktátor, Erdogan javára végzett, zsírosan megfizetett washingtoni lobbymunkát. Michael Flynn most komoly veszélyben van, hogy őt fogják lecsukni tiltott külföldi ügynöki munkássága miatt.
Miután a kampány utolsó három hónapjában a fehér szuprematista szélsőjobboldali Steve Bannon meg a kislányos bájjal hazudozó Kellyanne Conway mentette meg Trump jelöltségét – aminek következtében az első nemzetbiztonsági tanácstagságot, a második belső tanácsadói posztot kapott –, azóta az elsőt ki kellett törölni a tanácsból, a második pedig alig szerepel már a nyilvánosság előtt.
És még sorolhatnánk. Donald J. Trump belátta, de azt már nem ismeri el, hogy gőze nincs a politikához. Közönséges ingatlanmágnás ő, akinek a családi cégében megkérdőjelezhetetlen volt a szava és akarata – de a politika egy demokratikus társadalomban nem úgy működik. Erre a felfedezésre azzal válaszolt, hogy „az amerikai politikai rendszer elavult, és így nem lehet sikert elérni”. Igaza van. De azok juttatták hatalomra, akik – fehér szuprematista áldozati szindrómájuk következtében a rabszolgatartó oligarchák által írt alkotmányra esküsznek.
A kölcsönös és országos felháborodás-kiábrándulás elkerülhetetlen. Századik napja alatt Donald J. Trump elejétől végig a történelem legnépszerűtlenebb elnöke maradt.
Következő cikk: Orbánnal és Putyinnal riogat a francia elnökválasztás favoritja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >