2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

"A nagykövet szerelemmel villát szerzett országának"

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Úgy tűnik, hogy a tények nem is érdekelnek senkit, az idegenvezetők a Budapestre látogató szerb turistáknak ezentúl is nagy előszeretettel fogják mesélni a már közismert történetet (meg a másik kedvelt legendát a Lánchíd oroszlánjairól – de ez más más téma) én pedig úgy érzem magam mint az, aki a gyerekeknek kikotyogja, hogy Karácsonykor az ajándékokat nem a Jézuska hozza. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Budapest egyik legszebb, legtágasabb, leglátogatottabb terén, a kiemelkedő állami rendezvények helyszínéül is szolgáló Hősök terén a legszebb villaépület Szerbia Köztársaság Nagykövetségének épülete. Az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán lévő, kívül-belül elegáns és mutatós  villát a tényként elfogadott legenda szerint az ország a híres szerb költő és diplomata Jovan Dučićnak köszönheti: az egykori budapesti szerb királyi követ (nem nagykövet!*)  szerezte egy romantikus történet eredményeként. Szépen hangzik, de mennyire igaz?

Amikor először – helyesbítek: harmadszor – jártam az akkor még Jugoszláv Nagykövetség épületében az akkori ott dolgozó diplomaták és személyzet is valódiként mesélték az eleve furcsa történetet.

-          Volt ízlése annak grófnőnek – mutatta az akkori titkárnő az ízlésesen kicsempézett és felszerelt fürdőszobát.

-          Milyen grófnő? – kérdeztem csodálkozva.

-          Hát te nem tudod? Amikor Jovan Dučić nagykövetként itt szolgált Budapesten beleszeretett egy magyar grófnő, a villa tulajdonosa, aki azután szerelme jeléül a nagy költőnek ajándékozta az épületet. Dučić pedig az országnak. 

Ez a legenda már hosszú évek óta él, szinte minden Budapestre látogató szerb turista büszkén meséli és terjeszti. Feltehetőleg az idegenvezetőktől hallják. De még Magyarország egyik minisztere is, aki egyszer meghívott díszvendégként vett részt egy eseményen tényként kezelte az információt.

De mit mondanak a tények? Kezdem az épülettel.

A mai internetes korszakban és a történelmi levéltárak nyitottságának köszönhetően nem volt túl bonyolult utánajárni az ismert budapesti villa történetének. Ezen a helyen az első épület az 1872-ben Weber Antal építész tervei alapján neoreneszánsz stílusban épült, Bellevue villa volt, amely étteremként, szórakozóhelyként, nyáron zenés kerthelyiséggel működött. Budapestnek ez a része akkoriban még peremterületnek számított, a Bellevue szerelmi légyottok színhelyéül is szolgált, nyaranta túl hangos volt a zene, mindezekből eredően rossz hírűvé vált és a hatóság bevonta működési engedélyét.

Az ingatlant Babocsay Hermann, a kor ismert tehetős vállalkozója vásárolta meg és megbízta Árkay Aladár fiatal építészt, hogy engedje szabadjára képzelőerejét és egy teljesen különleges épületté varázsolja. A Babocsay villa 1905-ben készült el, Budapest legfurcsább épületének tartották számon, kívül-belül sokak szerint giccsesen túlcicomázott villához hasonló csak még egy létezett a Monarchián belül, Bécsben. A homlokzat, az ablakok, a festés, a díszítések a hivalkodást szolgálták, s mint az itt mellékelt, korabeli fotókon látható például, hogy a földszinti szalon közepén egy szökőkút működött! Babocsay egyébként az épületet saját irodaházának használta, de itt is lakott.

1922 augusztus 4-én a villát egy adonyi dúsgazdag kereskedő, Deutsch Albert vásárolta meg befektetésként, majd 1925 szeptember 18-án eladta a budapesti Royal szálloda tulajdonosának Görög Jenőnek. Az új tulajdonost kötelezte a városépítészeti hatóság, hogy alakítsa át az épületet normális kinézetűvé. A tulajdonos ennek eleget is tett, az épületről eltüntették a hivalkodó, giccses díszítéseket, elemeket és akkor nyerte el a mai visszafogottan elegáns kinézetét.

Az épületet 1928 május 5-én a Főnícia nevű befektetési társaság vásárolta meg, az épületet irodaháznak alakították át és üzlethelyiségekként kiadták. A nehéz anyagi helyzetbe sodródott Főnícia 1940 február 10-én az épületet a bérlőkkel együtt eladta a Budapesti Takarékszövetkezetnek.

1940 augusztus 3-án aláírásra került az az adásvételi szerződés mely szerint a Jugoszláv Királyság 150.000 pengőért megvásárolta az épületet „amelyet már korábban is követség épületeként bérelt”. A tulajdonjogot 1940 augusztus 28-án jegyezték be az illetékes budapesti telekkönyvbe.

Nem sikerült pontosan kideríteni – pedig történetünk szempontjából rendkívül fontossággal bír – hogy a Jugoszláv Királyság mióta bérelte ezt a villát. Két változat létezik: az egyik szerint 1936-tól, a másik szerint már 1930-tól. Miloš Ćorović, a Tanjug hosszúéves budapesti tudósítója Miroslav Krleza íróra hivatkozva jegyzi, hogy Dučić személyesen mutatta meg Miroslav Krležanak az épület pincéjében akkor létező medencét (?! – ennek ma nyoma sincs!) ahol a bizonyos grófnővel hancúrozott, amikor 1932-ben követként itt lakott és a grófnő gyakran meglátogatta.

A hercegovinai, Trebinje melletti Podglivlje nevű faluban 1874 február 15-én született Jovan Dučić – aki a tanítóképzőt Zomborban végezte el – tapasztalt diplomataként érkezett budapesti szolgálati helyére. (Zombor volt a kapocs ahhoz, hogy később Szenteleky Kornél, aki a Zombori Gimnázium tanulója volt, felkeresse „a szerb költők hercegét”, több költeményét le is fordította azzal a szándékkal, hogy – mint ahogy ezt Kohlmann Dezső a Kalangya 1934-ben megjelent számában írta: „ezzel közelebb hozza a magyar olvasó lelkéhez a szerb lelkek rezzenését”. Később barátság alakult ki Dučić és Szenteleky között).

A költő miután 1906-ban Genfben diplomált az ottani egyetem Bölcsészeti-szociológiai Karán, hazatérte után, 1907-ben Jovan Skerlić segítségével jutott be szerb Külügyminisztériumba és már a következő évben római kiküldetésben vett részt. Elsősorban kifogástalan megjelenésével, rendkívül meggyőző beszédkészségével, „igazi úriemberi” viselkedésével gyorsan haladt elő a diplomáciai ranglétrán:  Szófia, Róma, Athén, Madrid, ismét Athén után  a genfi székhelyű Népszövetség Tanácsában képviselte országát. Igaz, csak rövid ideig, mert összetűzésbe keveredett az ottani követség egyik diplomatájával, akivel később Belgrádban, a Külügyminisztérium épületében össze is verekedett és emiatt két évre felfüggesztették állásából. Az ország vezetése, elsősorban a király határozott közbenjárásával gyorsan megbocsájtották ezt a félrelépését, megértéssel vették, hogy „megsértett büszkeségéért vett elégtételt” és 1926-ban Kairóban misszióvezetőként folytatta pályafutását, ahol jelentős sikereket ért el az ország érdekében.

Jovan Dučić 1932 februárjában érkezett Budapestre. A Jugoszláv Királyság azzal a szándékkal jelölte ki egyik legjobb, legtapasztaltabb diplomatáját, hogy enyhítsen a Trianon óta fennálló magyar-jugoszláv feszültségen és ha lehet, fektesse le a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok alapjait. Érkezésekor Magyarország a rendkívül súlyos gazdasági válság terhe alatt igyekezett felemelkedni, a lemondott Bethlen-kormány után Károlyi Gyula miniszterelnök szigorú takarékossági intézkedésekkel igyekezett rendbe tenni az ország gazdaságát. Károlyi Gyula kormány 1932 szeptemberében bukott meg és a hatalomra a szélsőjobboldali Gömbös Gyula került (aki később, 1936-ban Hitler hatalomra jutásakor az európai vezetők közül elsőként sietett hozzá Berlinbe), az országban, a sajtóban mind hangosabbakká váltak a revizionista hangok, követelések...

Egy szóval: a légkör koránt sem kedvezett egy magyar-jugoszláv enyhülésnek, békülésnek, barátkozásnak. Dučić követként belátta, hogy küldetése szinte lehetetlen és nem látta értelmét, hogy tovább maradjon. Nem egész másfél év után, 1933 augusztusában már római követnek nevezték ki, megbízatását október 1-jén foglalta el az Örök Városban.

Nem egész másfél év állt az 58 éves, már nem daliás korban lévő költő rendelkezésére, hogy az állítólagos villaajándékozással végződő  Nagy Szerelem megtörténjen Budapesten. Valami alapja a legendának ugyanis biztosan van. Az országában körülrajongott költő, aki soha sem nősült meg rendkívül sikeres nőcsábász hírében állt. Imádatát a nők iránt szerelmi verseiben és kapcsolataiban is egyaránt ihletetten fejezte ki. A visszaemlékezések szerint „nem létezett olyan nő, akit nem tudott elcsábítani megjelenésével, stílusával, szavaival, bókjaival, viselkedésével...” Számos szerelmi kapcsolata volt az egészen fiatal kisasszonyoktól kezdve a férjes asszonyokig. Még 70 éves korában is!

A fentiekben említett svájci balhé oka is nőügy volt, aminek írásos nyoma is maradt: 1925-ben egy bizonyos Vogelné Bernből levelet intézett a Külügyminisztériumhoz  amiben bepanaszolta, hogy az 50 éves szerb diplomata elcsábította és teherbe ejtette Antoinette nevű, akkor 18 éves lányát, a kisfiú az apa keresztnevéhez hasonlóan Jean Alexandre nevet kapta, a hölgy pedig apasági beismerést követelt. Érdekes megemlíteni, hogy ez az ügy mintegy tíz évvel ezelőtt fejeződött be, amikor Jean Alexandre halálos ágyán bevallotta „a nagy titkot” a családnak és ez kuriózumként megjelent a svájci sajtóban, hogy az igazi apja, amiről életében nem kívánt nyilatkozni, valóban a szerb költő Jovan Dučić.

Dučić többek között elcsábította a szintén neves szerb költő Aleksa Šantić menyasszonyát, ami a barátságukba került. Vranjei tartózkodása során beleszeretett a vendéglátó csodaszép feleséségébe, ebből is jókora botrány kerekedett miután a feleség, Jovanka Jovanović (a későbbi ismert szerb színésznő) bevallotta, hogy Jovica kisfiú apja, férje barátja, az akkor már Szófiában diplomatáskodó Dučić.

A budapesti grófnővel való liaisonnal kapcsolatban kapcsolatra sehogyan sem tudtam hitelt érdemlő forrást felfedezni (ha valaki tud ilyent, írja meg nekem). Az esetet tényként közli Radoslav Milošević, Dučić életének trebinjei kutatója, Slaviša Pavlović író, Ćorović, a fent említett Tanjug tudósító (aki azt is leírja, hogy "már a szocializmusban" az egyik nagykövet elrendelte a titkárnőjének, hogy nézzen utána a történet valóságának, de a titkárnő nem találta meg a grófnő kilétét) és rengeteg újság, közöttük idegenforgalmi kiadványok is, mondhatni szinte minden szerb írásban, ahol megemlítik a nagykövetség budapesti épületét jelentkezik a grófnő és az ajándékozás. Egyik helyen olvasható, hogy „erdélyi származású magyar grófnő”. Név sehol. Adat sehol. Illetve igen: az írás legelején felsoroltam, hogy kik voltak az épület tulajdonosai, ezek között sem gróf sem grófnő nem szerepel. És még ha tudjuk, hogy az ajándékozás állítólag 1933-ban történt, a Magyarországot is sújtó világ gazdasági válság közepette, amikor ...

Úgy tűnik, hogy a tények nem is érdekelnek senkit, az idegenvezetők a Budapestre látogató szerb turistáknak ezentúl is nagy előszeretettel fogják mesélni a már közismert történetet (meg a másik kedvelt legendát a Lánchíd oroszlánjairól – de ez más más téma) én pedig úgy érzem magam mint az, aki a gyerekeknek kikotyogja, hogy Karácsonykor az ajándékokat nem a Jézuska hozza.

U.i (*) : a II. világháború előtt a diplomáciában többnyire csak a nagyhatalmak esetében volt használatos a nagykövetség mint létesítmény és nagykövet mint diplomáciai vezető. A kisebb országoknak követségei és követei voltak. Később változott a helyzet és érdekes megjegyezni, hogy Jovan Dučić volt a Jugoszláv Királyság első olyan diplomatája, aki hivatalosan nagyköveti rangot kapott, 1939-ben

2017. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább