2019. október 19. szombat
Ma Nándor, János, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Menekültek nélküli indulatok

A Balkán magától is feszült

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„A gyermeki mosoly és a kis szírek ölelése rabul ejtette a szívemet. Annyira összenőttünk, hogy amikor elmentek, majdnem belehaltam.”

A szerbiai részen lévő Kelebia őslakosa, Selken Edit „vallomása” azért került a szabadkai helyi lapok címoldalára, mert a minap egy meghívó érkezett a címére – Stuttgartból. A feladó: Szelam Ahmad és hét tagú családja, akik ősszel hetekig az önfeláldozó és a környezétéből kirívó vajdasági magyar asszonynál vészelték át a legnehezebb időket.

Az allepói család egy éven át menetelt Szíriából a  magyar határ közvetlen közelében levő kelebiai erdőig, csónakokkal, vonattal, de leginkább gyalog.

„A tavalyi év úgy telt el, hogy végignéztük ezeknek az embereknek a szernecsétlenségét. A magyar határ melletti összetákolt tábor tele volt menekülttel, akik pénz, meleg holmi, okmányok és élelem nélkül hónapokig várakoztak, hogy beléphessenk Magyarországra. Mivel a közelben laktunk (Edit férje időközben meghalt), gyakran jöttek vízért, és mi kávéval, üdítővel, sőt néha élelemmel is megkínáltuk őket. Így kezdődött. Szelam egy nap arra kért engedélyt, hogy megmosakodhasson a kútnál. Másnap elhozta az egész családját. Nem tudom mi ütött belém, de én végigcsókoltam őket.”

Ennek az egyébként jómódú szíriai családnak (a családfő bátyja sebész Londonban, két öccse pedig Németországban orvos) szerencséje volt. De például annak az algériai fiúnak, aki hétszer próbált átkelni a szerb-magyar határon (vonatok alatt bújkálva) már kevésbé. Az NDR német tévétársaság megrázó riportfilmjének egyik „főhősét” mindeddig mindannyiszor visszatoloncolták a magyar határőrök (NDR: Violence Against Refugees?).

Egyébként a Selken család viszonyulása a menekültekhez egyáltalán nem általános Észak-Bácskában és különösen nem az ott élő vajdasági magyarok köz. Az itteni online médiában megjelenő, legtöbbször ellenőrizetlen hírekre (migránsok garázdálkodásairól) gyűlölettel átitatott kommentárok jelennek meg. A „férgek” az egyik leggyakrabban használt kifejezés, amivel a menekülteket illetik.

A vajdasági magyarok többségét kétféle média hatás éri: elsősorban az anyaországi, főleg a magyar állami televíziós csatornák hírműsorai és az ezekkel teljesen egy hullámhosszon „tudósító” vajdasági magyar hírközlő szervek, amelyek többsége, mondani sem kell a Fidesz partner Vajdasági Magyar Szövetség szoros ellenőrzése alatt áll. Másodszor (és ez a sokkal kisebb hatás) a szerbiai média, amely sokkal visszafogodtabban foglalkozik a menekültválsággal. A bulvársajtó (nagy része kormányközeli) nagyon is harsány, csakhogy más célpontjai vannak. Például az albánok, akiknek a rémtettei, feltételezhetik a szerkesztők, jobban lázba hozzák a szerb közvéleményt.

A szerbiai média azért is bánik óvatosabban a menekültek problémájával, mert maga a Vučić-kormány is így tesz. Nem véletlenül.

A balkáni útonalon immár nem százezrek igyekeznek Nyugat-Európa felé, hanem csak több ezren, nemcsak az eddig tartó zord tél, hanem valószínűleg az EU-török paktum miatt is. Mindenesetre ezen az útvonalon még mindig Szerbia viseli a legnagyobb terhet, hiszen 6-7 ezer menekült továbbra is itt tartózkodik (főleg Belgrádban, Szabadkán és útközben). A téli hónapok folyamán elképesztő képsorok jelentek meg a világsajtóban a lepusztult gyártelepeken, vásárcsarnokokban túlélni igyekvő emberekről. És azt sem lehet mondani, hogy a szerb kormány ne igyekezne: épült néhány befogadó központ (például Szabadkán is), ahol vállalható körülményeket biztosítanak a migránsoknak.

Belgrád álláspontja ebben az ügyben igen egyszerű: korrektul bánunk a menekültekkel és ezért cserébe elvárjuk, hogy ezt az EU honorálja. Anyagilag és politikailag is, mármint az uniós csatlakozási tárgyalások felgyorsításával.

Ezzel, úgy tűnik tisztában kezd lenni Brüsszel is, hiszen a minapi csúcsértekezleten külön témaként foglalkozott a Nyugat-Balkánnal (egyszerűbben: a volt Jugoszlávia utódállamaival plusz Albániával). Utaltak is gyorssegélyt Macedóniának és Szerbiának.

A szerb kormány toleráns magatartása mögött azonban van egy másik politikai megfontolás is: a „jó fiú szerepe” a sok rossz között. Hiszen például az egyik szomszéd többszörösen megerősített kerítést épít, sőt visszatoloncolja az elfogott illegális határsértő migránsokat az országba. Az Orvosok határok nélkül és más humanitárius szerevezetek beszámolója szerint a magyarországi határrendészek, enyhén szólva sem bánnak kesztyűs kézzel a migránsokkal. Ennek ellenére a kormánypárti szerbiai sajtóban nem jelenik meg bírálat Budapesttel szemben. A hivatalos álláspont: a kitűnő bilaterális kapcsolatok felülírnak mindent.

De nemcsak az északi szomszéddal szemben határozza meg magát Belgrád, hanem a horvátokkal szemben is, hiszen Zágráb egyebet sem tesz, mint visszatoloncolja azt a ritka menekültet, aki Horvátországon keresztül szeretne eljutni legalább Ausztriáig. A macedónok sem különbek, sőt a menekültválság tavalyi csúcsán rendszeresek voltak a rendőri túlkapások, kegyetlenkedések. És Szkopje is azt teszi, mint a többiek: nem engedi be a migránsokat Görögországból, vagy ha azoknak ez mégis sikerül, akkor átengedi őket Szerbiába.

A Nyugat-Balkán sorsa azonban a jelen pillanatban nem a menekült válságon múlik és a lőporos hordót nem ők fogják felrobbantani. A macedónok, még ha tehetnék is, akkor sem foglalkozhatnának a menekültekkel, hiszen forrong az a ketté vagy inkább hárommá szakadt kis ország. Az eddig már több mint tíz éve kormányzó jobboldal (a VMRO-DPMNE, vagyis a Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) a legtöbb mandátumot szerezte a decemberi választásokon, de kormányt nem tudott alakítani, mert a többséget biztosító három albán párt (az ország egy harmada albán nemzetiségű) az ellenzéki szociáldemokratákkal állt össze. A kényelmes többséget felmutató koalíciónak azonban nem adott kormányalakítási engedélyt a jobboldal által felügyelt államfő, sőt a macedón békement kivonult az utcákra, és hazaárulással vádolta a szocdemeket. Merthogy: nemzeti szempontból megengedhetetlen engedményeket tettek az albánoknak. Oda az egynyelvű (szláv) címer és horribile dictu! még a bankjegyeken is megjelenik a kisebbségi albán nyelv. Sőt: azt hivatalosnak ismerik el az ország egész területén, nemcsak ott ahol az albánok élnek többségben. Hogy ez nem igaz, az valójában senkit sem izgat. Főleg nem a tüntetőket, a nemzetárulózókat és az államfőt.

A pattanásig feszült helyzetben a hét végén Zoran Zaev, a szociáldemokraták vezetője, miniszterelnök-jelölt bejelentette: márpedig ők, az albánokkal együtt, kormányozni fognak. Ha kell a jobboldal nélkül működik majd a parlament. Ezt a macedónok már megszokták, mert évekig a baloldal bojkottálta az országgyűlést.

A korrupciós ügyekbe ugyancsak belegabalyodott jobboldali pártelit (a baloldali is, csak most nem róluk van szó) most már a fizikai szabadságáért küzd. És ilyen helyzetben bármely pillanatban képes feláldozni a főváros főterén mellette tüntetőket. Emiatt ha esetleg eldördül egy fegyver, súlyos idők várnak Macedóniára.

De nincs sokkal jobb helyzetben Koszovó sem, amelyet a macedón válságba való beavatkozással (az albán nemzettársak mellett) vádol nemcsak Szkopje, hanem Belgrád, sőt Moszkva is, amely élénk érdeklődést tanúsít az utóbbi időben a Nyugat-Balkán irányába. A Koszovó elleni belgrádi propaganda csak most csúcsosodik, miután április elején elnökválasztások lesznek Szerbiában. És az albán ellenesség a legbiztosabb ütőkártya. Mint már korábban szó volt róla, emiatt sem játszanak komolyabb szerepet a menekültek. Az albánok ellen való uszítás hosszú évek óta sokkal hatásosabbnak bizonyult. Mit nekünk a szírek, irakiak vagy afgánok, ha itt vannak az albánok.

Hashim Thaci (Koszovó elnöke) sem megy egy kis forrófejűségért a szomszédba. Meglebegtette, hogy igazi hadsereggé lépteti elő a koszovói katonaságot. Belgrádban természetesen felhördültek, de még a NATO is leintette Pristinát.

És akkor még nem beszéltünk Montenegróról, amelynek az egykori mindenható miniszterelnöke (Milo Đukanović) elleni sikertelen puccskísérletben érintett volt Belgrád és Moszkva is.

Meg Boszniáról, amely úgy indított volna újbóli pert népirtás ügyében Szerbia ellen, hogy háromtagú elnöksége (egy bosnyák, egy szerb, egy horvát) ebben meg sem állapodott. Hága ezt visszautasította, de az amúgy is működésképtelen országban ismét fellángoltak a nemzeti indulatok.

A Balkánnak nem kellenek a menekültek, önmagában is robbanásveszélyes.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

2017. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább