2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Moszuli gondolatok

„Rühes vadállatok, patkányok, férgek...” Felfogjuk-e ezen szavak valódi súlyát? Rájövünk-e, hogy ezek a regiszterek alig különböznek attól a gyűlölettől, amelyet az emlegetett országokban az egyébként méltán elítélhető iszlamista szélsőségesek használnak ellenségeikkel szemben? VP (Második Nyilvánosság):

Még valamikor 2015-ben a MNY-n egy kommentelő azt írta: miért kell, hogy ezen emberek problémája Magyarkanizsa problémája is legyen? Akkor és azóta sem könnyű erre választ adni, de az kétségtelen, hogy a mai világban egy akár több ezer kilométerre ledobott bomba (vagy egy alattomos és elhúzódó környezeti katasztrófa!) a mi otthonunk számára is következményekkel járhat, legyenek ezek gazdasági hatások, a kertek alatt elvonuló menedékkeresők, vagy csak a közhangulat romlása. Vannak tehát olyan tényezők, amelyek jól látszanak, és még csak fantáziálni sem kell közben.

Aztán még egy dolgot érdemes megfontolni, amely szintén megkerülhetetlen gránittömbként magasodik elénk: Irak egy olyan ország, amely – Afganisztánhoz hasonlóan – nagyjából 1980 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan háborúban áll. Szerbia és térsége 10 évnyi háború után is olyan tátongó sebeket visel, amelyek gyógyulása még évtizedekig fog tartani. Nehéz akár megközelítőleg is megérteni, hogy mi lehet a helyzet egy olyan országban, ahol ez a folyamat – nem kevés nyugati, így pl. lengyel, magyar vagy szlovák katonai hozzájárulással is – már lassan 40 éve állandóan szétszántja a társadalmat... (Érdemes itt abba is belegondolni, hogy mennyire cinikusak azok az érvek, amelyek az „előzmények hiányáról” szólnak.) Mondhatnánk, hogy Szíria kivétel: ott viszont a konfliktus rövid időn belül olyannyira magas hőfokot és bonyolultságot ért el, hogy pusztításban „méltán” csatlakozhat az előző példák sorához...

Ghaith Abdul-Ahad, a The Guardian riportere nagyon érzékeny riportfilmet készített a most is folyó moszuli ostromról. Habár azóta az iraki hadsereg és rendőrség elfoglalta a Tigris menti város teljes keleti felét, a harcok jó része még hátra van. A kritikus szem felróhatja az újságírónak, hogy túl sok a szinkron az iraki katonák részéről, de azt már kevésbé, hogy mennyi autentikus képsor szerepel a civilek életéről és véleményéről. És az utcák sarkaiban is megbújó kísérteties hangulatról. A válság sújtotta országokból többszörösen is szűrni érdemes a híreket, egy pillanatra sem szabad abbahagynunk a tamáskodást, de azért lassan-lassan néhány hónap alatt kialakulhat egy széles körű benyomás az egészről. Az általános állapotot egyébként szerintem jól ragadja meg Ghaith, amikor a riport végén azt mondja: „Nem hiszem, hogy a béke könnyen fog megérkezni. Nem a terület felszabadításáról, nem az ISIS elfogásáról és legyőzéséről van szó, hanem arról, hogy mennyi gyűlölet létezik a társadalomban”. Mint mondja, sokkal kevesebb reménnyel hagyja el a várost, mint amennyivel megérkezett.

A konfliktusok eredetének és mindennapi következményeinek a figyelmen kívül hagyása mellett a gyűlölet táplálásában mi sem állunk rosszul... Az elmúlt hónapokban az irreguláris migránsok és menedékkeresők elleni ellenszenv eddig nem látott magasságokba hágott magyar, szerb és horvát kommentekben, vagy akár köznapi beszélgetésekben is. „Rühes vadállatok, patkányok, férgek...” Felfogjuk-e ezen szavak valódi súlyát? Rájövünk-e, hogy ezek a regiszterek alig különböznek attól a gyűlölettől, amelyet az emlegetett országokban az egyébként méltán elítélhető iszlamista szélsőségesek használnak ellenségeikkel szemben? Vagy attól a fasiszta szótártól, amely őrületes vérszomjjal keresett és talált elpusztítandó célpontokat a múlt század harmincas és negyvenes éveiben... Egyáltalán ki látott már olyat, hogy a gyűlölet bármit is ténylegesen megold a világban? Tévedés ne essék: ne "őket" okoljuk, ezt a gyűlöletet "mi" keltjük és tápláljuk, és szinte már készen emeljük le a stelázsiról, számos etnikum ellen használjuk és használtuk már a jelenben és múltban egyaránt. Ghaithoz hasonlóan én is úgy látom, csak a folyamatok nyugati oldaláról, hogy a remény apad, az ódium pedig egyre csak nő. Hol lesz a végállomás? 

2017. február 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább