2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

XIII. Lajos és Đoković

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

A bíboros veszített. A döntő tie-breakban beleakadt az ütője a reverendába. És hol kapcsolódik Đoković a történetekhez? A tenisz allegóriájaként. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Az alábbi kacifántos bejegyzésből az derül ki, mi a kapocs a címbe foglalt francia király, a mitológiai hős Apollón, Tieplo velencei barokk festő, Richelieu francia bíboros, a tenisz és egy festmény között.

A teniszkedvelők számára bizonyára ismert tény, hogy ennek a sportnak az őse a francia jeu de paume nevű játék. Franciaországban már a XIII. században játszották, single (1:1), double (2:2) sőt három a három és négy a négy elleni változatban is. Hasonlóan mint a teniszben a pálya közepén egy háló volt kifeszítve, a játékos (vagy játékosok) két oldalt helyezkedtek el és elejében kézzel, majd ütővel egy labdát (a közepe gyapjúból és kenderből készült amire báránybőrt tekertek) ütöttek át. Ebből a játékból ered a mai tenisz eredményszámolásának (15, 30, 40) a magyarázata is. A játékosok kezdő felállásban 60 lábra helyezkedtek el a hálótól, aki megnyerte az adogatást 15 lábbal közelebb jöhetett, majd ismét 15 és 10 láb távolságra. Mind a két fél tudott közeledni a hálóhoz, de 10 lábnál közelebbre nem. A játék a XIV. századtól akkora népszerűségnek örvendett, hogy 1397 június 22-én Párizs városa rendeletet hozott, hogy csak vasárnaponként szabad játszani, hétköznap nem, mert a munka és a termelés kárára ment, hogy az emberek meccsekre jártak.

A jeu de paume aranykorát a XVI. - XVII. században élte. 1527 november 9-én I. Ferenc király engedélyezte a profizmust ebben a sportban, a legjobb játékosok hivatásszerűen űzték a játékot, amelyhez immár külön stadionok, zárt fedelű csarnokok épültek. Egy feljegyzés szerint 1596-ban, az akkori Francia királyságban 250 erre a célra létesített sportcsarnok létezett és 7000 (!) profi játékos.

A játékot nagy erőszeretettel művelte a legfelső nemesség és a királyok is! IV. Henrik király beiktatása másnapján, 1594 március 23-án az alattvalók nagy örömére paume meccsett játszott egy herceg ellen (volt annyi esze, hogy ellenfélt nem a 7000 profi közül választotta ki).

A jeu de paume a legrégebbi sport, amely világbajnokságokra tekint vissza. Az első VB-re 1740-ben került sor, azóta is minden év szeptemberében Párizsban megrendezik. Mi több a játék 1908-ban szerepelt a nyári olimpiai játékokon is, egy bizonyos Jay Gould nyerte meg az aranyérmet.

Lehet, hogy sokak számára, akik Párizsban jártak ismerősnek cseng a Jeu de Paume kifejezés mégpedig a híres múzeum neve alapján. Igen, a Tuileries park sarkában, a Concorde térnél álló, mintegy 1200 m2 felületű épület is pályának épült 1861-ben, de 1909-től kiállítóteremként használták. Az elejében külföldi képzőművészet bemutatására, 1947-től 1986-ig viszont itt kapott helyet az imporesszionisták múzeuma. Párizsi tanulányaim idején (1982-83) az impresszionista festészet nagy szerelmeseként hetente meglátogattam...

A fent látható festmény Giovanni Battista Tiepolo (1696-1770) ismert velencei barok (rokokó) festő alkotása, címe Hüakintosz halála, a 287x232 cm méretű festmény eredetiben a madridi Thysse-Bornemissza múzeumban lóg a falon. A festményt egy bizonyos Guillaume de Lippe-Schaumburg nevű herceg rendelte a festőtől. Tiepolo tudta a megrendelőről hogy imádja a jeu de paume játékot, sőt maga is rendszeresen játszik, ezért „egy kis részlettel” módosította az eleve mitológiai tárgyú történetet. Hiszem, hogy sokan ismerik a festmény címébe foglalt mitológiai történetet, de röviden ismertetném: lényegében, mai durva kifejezéssel élve egy buzi történetről van szó, Apollón, Zeusz és Lékó gyermeke,  a költészet, a zene, a tánc, a művészet és persze az íjászat istene, noha voltak nőnemű kapcsolatai is, AC/DC alapon beleszeretett a jóképű Hüakinthosz spártai hercegbe. Hogy a baj még nagyobb legyen Hüakinthoszba (leegyszerűsítve: Jácint) beleesett Zephürosz is, aki pedig, mint tudjuk, a szelek istene, vagyis a meteorológiai tárca tartozott hozzá. Egy napon Apollón és Jácint jobb dolguk híján a diszkoszvetést gyakorolták. Zephürosz, akinek szerelmét Jácint nem viszonozta, hanem inkább a szintén kockahasú Apollónnal ápolt viszonyt, sértődöttségében és dühében az eldobott diszkoszra rossz szelet küldött, amitől a sporteszköz felgyorsult és szétroncsolta Hüakinthosz koponyáját. A kiömlő véréből pedig egy vörös színű jácint nőtt ki.

Tiepolo mint említettem ba..kódásból átkomponálta a történetet, a szerelmesek nem diszkoszt, nem is frizbit dobáltak egymásnak, hanem jeu de paume-ot játszottak,  Hüakinthoszt nem diszkosz, hanem egy labda találja fejbe a képen látható is több gyilkos labda, valamint egy ütő. Tiepolo Velencében úgy tudta, hogy a labda fából készül, ami, ha egy rossz szél felpörgeti akár szét is roncsolhatja valakinek a fejét. Teniszlabdával ilyesmi, persze nem történhet meg, hiszen hányszor látjuk különböző tornákon, hogy a több mint 200 km/h sebességgel szervált labda fejbe találja az oldalbírót és még egyikük sem halt bele...

Hogy kerül a történetben XIII. Lajos?

Nicolas Poussin (1594-1665) francia festő képei nyomán. Poussin mesterműve az eredetiben a Louvre-ban látható négy allegorikus festményből álló Négy évszak.

A festmények Richelieu (1585 – 1642) rendelésére készültek, de amint a művészet történelem lejegyezte a bíboros nem sokáig gyönyörködhetett a művekben, ugyanis főnöke, XIII. Lajos király (1601 – 1643) kihívta egy jeu de paume meccsre, melynek a tétje a festmények voltak. A bíboros veszített. A döntő tie-breakban beleakadt az ütője a reverendába.

És hol kapcsolódik Đoković a történetekhez?

A tenisz allegóriájaként.

2017. február 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább