Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Beginning of a beautiful friendship?
Pressburger Csaba
A Jobbik egyszerűen nem lehet opció a Magyar Mozgalom számára. Ennél azért finnyásabbnak kell lenni még akkor is, ha egyébként a hatalom meg- vagy visszaszerzése érdekében sok mindenre képesek a politikusok. Pressburger Csaba (Autonómia):
Mi következik abból, hogy a Magyar Mozgalom „elnöki szintű” tárgyalásokat folytatott a magyarországi Jobbikkal?
Időről időre föllángol Magyarországon a vita, amelynek az alapkérdése így hangzik: vajon szabad-e szóba állni szélsőjobboldali elemekkel? Amennyiben a Jobbik Magyarországért Mozgalmat szélsőjobboldali pártnak tekintjük, akkor kimondható, hogy a politikai nyilvánosságon belüli, szinte egyöntetű vélemény szerint a fenti kérdésre adott válasz: igen.
Az igen melletti érvek sokrétűek: kezdve attól, hogy a Jobbik a 2013-ban kezdődött ún. cukikampányától számítva retorikájában sokat változott, egészen odáig, hogy a vitába szállás hatékonyabb fegyver, mint az elzárkózás, ignorálás. A pillanatnyilag harmadik legnagyobb frakcióval rendelkező Jobbik képviselői ott ülnek a parlamentben, felszólalnak, parlamenti bizottságok munkájában vesznek részt, politikai vitaműsorokban szerepelnek, és nem jellemző, hogy ténykedésüket bojkott övezné.
Azonban más kérdés az együttműködésre vonatkozó. A Jobbikot (egyelőre) nem tekinti partnerének egyetlen magyarországi parlamenti párt sem, de határon túli partnerszervezetekről sem tudunk, ha nem számítjuk az immár több mint két éve a hibernáció állapotában leledző Magyar Remény Mozgalmat. Sőt, még az európai szélsőjobb vezető figurájának tekintett Marine Le Pen se vette be őket a csapatba.
Mi következik abból, hogy a minap „elnöki szintű találkozó” jött létre a Magyar Mozgalom és a Jobbik között? Egyelőre semmi. A „kapcsolatfelvétel kezdeményezése” ugyan határeset – valahol a „szóba állás” és az „együttműködés” között félúton –, ám az MM-nek jó alibije van: „még az áprilisi választásokat követően fordult tájékoztató és kapcsolatfelvételt kezdeményező levéllel valamennyi magyarországi parlamenti tényezőhöz” (a szerző kiemelése). Vagyis: mindazokkal kezdeményeztek találkozót, akik a magyar szavazók akaratából mandátumhoz jutottak a törvényhozásban, és a Jobbik volt az első ezen pártok közül, amely reagált a kezdeményezésre. Ez eddig még védhető is.
A kérdés az, hogy lesz-e, lehet-e folytatása ennek a történetnek a Jobbik vonatkozásában.
Az MM megalakulása és különösen a számára felemás eredménnyel végződött választások óta kétségbeesetten próbálja pozícionálni magát a magyarországi hatalmi körökben – nem túl nagy sikerrel.
A Fidesz szinte egyáltalán nem vesz tudomást az MM létezéséről, amit a mozgalomban eddig sztoikusan tűrtek, ám az, hogy a legutóbbi MÁÉRT ülésére sem kaptak meghívást, betette a kiskaput. Méltánytalannak, példátlannak és károsnak nevezik a magyar kormány viszonyulását; ezek kemény szavak, amelyek azt sejtetik, hogy rövidtávon immár nem reménykednek a Fidesz-partnerségben.
Van rá példa, Szlovákiában és Romániában egyaránt, hogy egy magyar kisebbségi érdekeket (is) felvállaló formáció képes fennmaradni a magyar kormány hathatós támogatása nélkül is, ám mind a Híd-Most, mind az RMDSZ rendelkezik olyan többlettel, amivel az MM nem: ez az egyik esetében a vegyes jelleg (a Híd nem csak a magyar nemzetiségűek szavazataira számíthat), míg a másik esetben a vajdaságiénál sokkal nagyobb magyar szavazótábor.
Az MM, ha a Fidesz segítő jobbjára végleg keresztet vetett, két dolgot tehet: a vegyes jelleget erősíti (kiszélesíti tartományi szintre, amit Szabadkán Maglai Jenő vezetésével megkezdett), vagy erősíti a kapcsolatokat a Fidesz egyetlen komolyabb vetélytársával, illetve akár jövőbeni koalíciós partnerével, a Jobbikkal.
A kettő kizárja egymást, hiszen a Jobbiknak rendkívül rossz a híre azokban a szerb választói körökben, amelyekre az MM esetleg támaszkodhatna.
De nem kívánom folytatni hideg fejjel, hamis pragmatizmussal az elemzést, hogy mit hozhatna az egyik és mit a másik választás, mi az, ami elveszne a réven, de esetleg megtérülne a vámon. Nem. A Jobbikkal való együttműködés – cukisodás ide, retorikai fordulat oda – teljes mértékben elfogadhatatlan kell hogy legyen minden, magára valamit is adó párt(szerű képződmény), illetve demokratikus érzelmű személy számára. A Jobbik egy pillanatra sem tagadta meg antiszemita, neonáci, kirekesztő, militarista szervezetekhez való (múltbéli?) kötődéseit.
A Jobbik egyszerűen nem lehet opció a Magyar Mozgalom számára. Ennél azért finnyásabbnak kell lenni még akkor is, ha egyébként a hatalom meg- vagy visszaszerzése érdekében sok mindenre képesek a politikusok.
Következő cikk: Állami- és pártegylet?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >