Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Háború a háborúban: „eltékozolt ország elkallódott nemzedéke”
Könyvajánló - Végel László: Exterritórium
Végel László saját szavain és élményein túl elméleti igénnyel ír a háborús kisebbségi létről. Megmarkolja a grabancodat, és nem ereszt. Pedig semmi szüksége nincs rád. Te maradsz vele, és nem ő erőszakolja rád a szavait. KultúrPara:
Milyen számkivetettnek lenni saját hazádban?
Milyen nem tartozni sehová?
Milyen minden motyódnak elférni egy lapos táskában?
Milyen, amikor nem találsz szavakat az igazságra?
Milyen, amikor bombák robbannak melletted?
Végel László ezeket a kérdéseket boncolgatja az eredetileg 2000-ben, a délszláv háborúról kiadott személyes hangvételű könyvében - amely mellesleg takaró szálig mind elfogyott a boltokból.
Miért adták ki újra?
Mert olvasod, és bólogatsz.
Hogy igen, ilyen lehetett.
Hogy igen, de iszonyú, amikor valakire a szerbek azt köpik: magyar! és a magyarok gyanakodva: szerb... Békeidőben nincs is ennek semmi jelentősége, de legalábbis komolyabb tétje: elmosódik, kutyát sem érdekli. De 1999. márciusától júniusig, amíg Szerbiára NATO-bombák zuhogtak, akkor - én személy szerint - nagyon nem szerettem volna arrafelé magyarként élni.
Gondolj bele!
Az a NATO bombáz, amelynek éppen abban az évben lett tagja Magyarország.
Hm.
Magyarországi repülőterekről is felszállhat az a repülőgép, amely súlyos terhét éppen a te szerb városod felett ereszti ki pusztítani.
Khm.
Képzeld bele magad az egyszerű, mint a faék stílusú emberek gondolkodásmódjába: te, a magyar bombázod őket. Mindegy, hogy nem te ülsz a repülőgépekben.
Mindegy, hogy te is beledögölhetsz.
Mindegy.
Magyar vagy.
Lincselnivaló.
De minimum gyanús.
Tehát nincs elég bajod, hogy mindened elfér egy kis táskában, és menekülsz, hogy a te fejedre is bombák hullanak, hogy esetleg te is ugyanolyan viszolygással eszed a halat, mert tudni, lehet hogy a Dunában úszkáló felpüffedt emberi hullákon híztak ki ekkorára, ez mind nem számít. Neked azzal is foglalkozni kell, hogy meghúzd magad. Hogy alázatos legyél. Hogy semmitmondóan heheréssz, ha az ostrom szünetében a magyarokat szidják, és magadban imádkozz, hogy csak nehogy egy kalap alá vegyenek téged is, csak nehogy szem előtt legyél, amikor valakinek a magyarok révén kicsit indulatosabban eszébe jutsz.
Aztán elérkezik 1999. júniusa.
Győzelem! - harsogja a szerb média.
Győzelem? - néz szét tanácstalanul a bölcs ember.
Győzelem a lehetetlen felett?
Győzelem, amelyet a kisebbségi állampolgárok elsötétített függönyök mögött vártak be, miközben áldották a szerencséjüket?
Térdre kényszerítették a NATO-t?
Tényleg?
Vagy csak Szerbia menekül a valóságtól?
„Vegye tudomásul mindenki, ezennel beteljesült a Koszovó-mítosz és Szerbia megvédte Európát Amerikától. Ugyanúgy, mint egykor a török veszedelem ellen. Európa megmenekült.”
Olvasd hát a személyes hangvételű tudósítást erről a pár hónapnyi bombázásról, hitekről, tévhitekről, túlélésről, amelyben tudomásul kell venni, hogy hirtelen minden ember teljesen másképpen fog viselkedni, mint békeidőben. Végel László saját szavain és élményein túl elméleti igénnyel ír a háborús kisebbségi létről. Megmarkolja a grabancodat, és nem ereszt. Pedig semmi szüksége nincs rád. Te maradsz vele, és nem ő erőszakolja rád a szavait.
Te csak olvasod, és bólogatsz.
És örülsz, hogy nem te voltál a helyében.
„Íme az újabb haladék! Újból a közel egy évszázadon át ismétlődő folyamat. Nem kell elszámolni semmivel. Senkinek. Szerbia továbbra is az ártatlanok és a megalázottak országa lesz. E kettő együttvéve olyan, mint a pokol. Az eltékozolt ország elkallódott nemzedéke aligha fog elszámolni magával. Semmire sem maradt idő. Talán, majd egyszer. Lehet, hogy belátható időn belül. Egyenlőre azonban minden úgy történt, mintha nem történt volna semmi."
Következő cikk: Beginning of a beautiful friendship?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >