2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Remélem, visszafordulunk az orwelli útról

A Vajdaság Ma Németh Ernővel készült interjújából

„A támadások kereszttüzébe kerültem: a Második nyilvánosság, a Magločistač portál, a Napló, az Autonomija, a Délhír mind tényként közölte, hogy Németh Ernőt megvette a VMSZ.”

Németh Ernő hosszú éveken keresztül állt a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének élén, a jelenlegi mandátumban pedig a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságának az elnöke is. Az előbbi tisztsége gyakorlatilag a rádió közszolgálati jellegével együtt szűnt meg. (…)

– A Szabadkai Rádió tehát kft. formájában működik tovább, ugyanakkor ehhez a történethez tartozik az is, hogy Szabadkai Magyar Rádió elnevezéssel egy új állomás is létrejött. Melyiket mennyiben tekinted (jog)utódnak? Hallgatod-e egyáltalán az utóbbi adását, és ha igen, akár kívülálló szakemberként hogyan vélekedsz róla?

– Jogilag a Pannon RTV második rádióműsoraként működő Szabadkai Magyar Rádió semmiféleképpen sem jogutóda a Szabadkai Rádió magyar adásának. Lett volna lehetőség önállósítani a magyar szerkesztőséget, majd a Pannon RTV-vel, de akár más szerkesztőségekkel együtt létrehozni a Vajdasági Magyar Rádió és Televízió Hálózatot, amelyben a szerkesztőségek az önállóságot, a saját arculatot megtartották volna. Ez lett volna az egyik elképzelésem, ezzel kampányoltam az MNT-választások előtt, de végül erről soha sehol senkivel nem tudtam beszélni. Személyes véleményem szerint sincs semmi a Szabadkai Magyar Rádióban, ami miatt az utód lehetne, de erről valójában a hallgatók döntenek. A visszajelzések, amik az elmúlt egy évben eljutottak hozzám, nem arról szólnak, hogy az emberek elfogadták az új adóállomást. A régi szerkesztőségben hetente volt több telefonhívás, követelték vissza a régi műsorokat, hiába magyaráztam, hogy ehhez az új rádióhoz nekünk semmi közünk. A közösségi oldalakon bírálták az új rádió munkatársait, mert megengedhetetlen hibák történtek, butaságok hangzottak el. Nemrég találkoztam a SZMR egyik szerkesztőjével, és azt panaszolta, hogy sokan bojkottálják őket. Stúdióvendégnek hívnak embereket, de azok visszautasítják az invitálást, mondván, hogy annak a rádiónak nem nyilatkoznak. A legérdekesebb eset azt volt, hogy a VMSZ egyik szabadkai helyi szervezetének a vezetője bejött a szerkesztőségbe, és arra kért, beszéljek Pásztor Istvánnal, mert az emberek a régi Szabadkai Rádiót akarják hallgatni. Én erre azt feleltem, hogy kész vagyok a párbeszédre, de inkább párton belül kellene megfogalmazni ezt a kezdeményezést, mert a mi próbálkozásunk előtte már eredménytelen volt. Végül is nem tudom, hogy ez a kérdés napirendre került-e valahol. A Pannon RTV műsorait egyébként nem követem. Lehetett volna egy tekintélyes, színvonalas médiaházat létrehozni, de elkövettek szerintem egy alapvető hibát. Túl korán akartak egész napos műsort ahelyett, hogy fokozatos lett volna az építkezés. Ki kellett volna előbb nevelni egy szakembergárdát, s csak azután bővíteni a műsoridőt. Az egész napos műsorfolyam miatt a munkatársak nem bírták az iramot, sokszor a legjobbak távoztak a Pannontól, mindig újakat kellett toborozni, s kezdeni mindent elölről. Most is szerintem a mennyiség és nem a minőség van előtérben, s emiatt esélye sincs, hogy versenyre keljenek más, nagyobb csatornákkal.

– Magad nyilatkoztad, hogy a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottsági elnöki tisztségének elfogadásakor abban is reménykedtél, hogy így tenni tudsz a rádióért. A jelenlegi helyzetben hogyan tekintesz erre a lépésedre, illetve az azóta eltelt időszakra, s a rádió ügyén kívül még mit tartasz prioritásnak bizottsági elnökként?

– Pásztor István kérdezte meg személyesen, hogy elvállalnám-e a szereplést a Magyar Összefogás listán mint független értelmiségi. Azonnal igent mondtam a rádió megmentésére gondolva, de esélyt láttam arra is, hogy ismerve a vajdasági magyar tájékoztatás gondjait, megoldásokat javasoljak néhányra. A privatizáció nemcsak a Szabadkai Rádiót fenyegette, ezért javasoltam, hogy a szabadkai mellett a zombori, temerini, nagykikindai és becskereki stúdiókat kapcsoljuk hálózatba, s hozzunk létre egy alapítványt, amely működtetné ezeket. Vajdaság-szerte helyi sajtóközpontokba szerettem volna szervezni a kistérségi médiumokat, a tudósítókat, amelyek a tájékoztatási hálózatunk szerves részévé váltak volna. Volt elképzelésem, hogy hogyan hozzunk létre egy olyan ifjúsági médiumot, amit követnek is a fiatalok, illetve konkrét javaslatom volt a szabadkai magyar médiaházzal kapcsolatban. Nagyon naiv voltam azonban, a véleményemre senki nem volt kíváncsi, s már a választások utáni első frakcióülésen elhangzott, hogy a Szabadkai Rádió nem lesz megmentve. Ugyanakkor a támadások kereszttüzébe kerültem: a Második nyilvánosság, a Magločistač portál, a Napló, az Autonomija, a Délhír mind tényként közölte, hogy Németh Ernőt megvette a VMSZ. Olyan munkatársam is volt, aki saját Facebook-oldalán posztolta ezeket! A Magyar Szó körül is rendszeresek lettek a kisebb-nagyobb botrányok, amelyeket nekem kellett volna megoldani, magyarán: az én fejemre borult annak a bizonyos éjjeliedénynek a tartalma. Ma már, mindezek tudatában eszembe sem jutna, hogy elvállaljak egy ilyen felkérést. Eredetileg azt terveztem, hogy a Szabadkai Rádió megszűnésének a napján visszaadom az MNT-s mandátumomat, de hogy mégsem szűnt meg teljesen a rádió, és még mindig van remény, ezért kitartok. Mindaz, ami az elmúlt másfél-két évben történt, s ami miatt a Szabadkai Rádió is ilyen helyzetbe került, olyan hatalmas, eddig soha nem tapasztalt belső megosztottságot okozott a vajdasági magyarság körében, amely közösségünk fennmaradását veszélyezteti. Ezt látnia kell minden felelős döntéshozónak, és korrigálnia kell korábbi lépéseit! Ha ez megtörténik, akkor az elsők között kell tárgyalni a Szabadkai Rádió ügyét is. Azért az elsők között, mert ez a szabadkai és észak-vajdasági magyarság elvárása. Talán ebben az esetben sor kerülhetne a többi választási ígéretem megvalósítására is. A szabadkai magyar médiaháznak például művelődési intézményi jelleggel is rendelkeznie kellene. A lapoknak, rádióknak, tévéknek nem a politikumot kell szolgálniuk, hanem a tárgyilagos tájékoztatás mellett segíteniük kell, hogy kulturális értékek jöhessenek létre. Az értelmiségnek, a művészeknek mindennap ott kell lenniük a szerkesztőségekben. Csakúgy a közönségnek, akihez az írások, a műsorok szólnak, lehetővé kell tenni, hogy betérjenek oda ügyes-bajos dolgaikkal. A médiaháznak tehát a városközpontban a helye, nem pedig a periférián, a város szélén, ahová most tervezik. (…)

(Rizsányi Attila, Vajdaság Ma)

2016. november 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább