Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Óva intjük Amerikát!
J. Garai Béla
A forgatókönyv szerint a Vučić család jajinci házának közelében megtalált fegyvereket a CIA által tervezett összeesküvésbe bevont maffiózók helyezték el, hogy így figyelmeztessék a miniszterelnököt: nézd, mi vár rád és mire vagyunk képesek. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
SZERENCSE. A mostani baljós események közepette ezer szerencsénk, hogy van egy Putyinunk! Neki köszönhetjük, hogy idejében értesültünk a CIA galád szándékáról: arról, hogy politikai gyilkosságokkal káoszt idézzen elő Szerbiában, és megbuktassa a Vučić-kormányt. Mindezt a hazai ellenzékkel és az alvilággal szövetkezve készült végrehajtani.
Ez a legújabb (a hétvégén felröppentett) változat a jajinci erdőben fellelt fegyverekkel Aleksandar Vučić ellen tervezett állítólagos merényletkísérletről.
Ha az ember a belgrádi bulvárlapokat olvassa (márpedig az újságolvasók zöme ezekből tájékozódik), máris felkészülhet a legrosszabbra. A fent vázolt forgatókönyv szerint a Vučić család jajinci házának közelében megtalált fegyvereket a CIA által tervezett összeesküvésbe bevont maffiózók helyezték el, hogy így figyelmeztessék a miniszterelnököt: nézd, mi vár rád és mire vagyunk képesek! Ez volt a bevezető, a következő lépés pedig a kormánytagok vagy a miniszterelnök hozzátartozóinak meggyilkolása lehet, amit az ellenzék a kormányon belüli maffia egymásközti leszámolásaként tüntetne fel. A másik szcenárió szerint az alvilági bérgyilkosok éppen a leghangosabb ellenzéki bírálókat likvidálnák, és ezért a hatalmi pártokat tennék felelőssé. Akár így, akár úgy történik, a végeredmény az a politikai káosz lenne, ami a kormány bukását vonná maga után.
Ezekre az apokaliptikus fejleményekre állítólag az orosz titkosszolgálat figyelmeztette a szerb kormányt egy titkos átiratban. Így, hála Putyin testvérnek, a hatóságok elejét tudják venni a tragikus eseményeknek, és több fény derült erre a szövevényes ügyre.
Legalábbis azok számára, akik készpénznek veszik ezt az orosz verziójú összeesküvés elméletet.
NINCS RÁ SZAVAM. Úgy tűnik, hogy Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter (aki amolyan megmondó emberré léptette elő magát és mindennel többet foglalkozik, mint a rá bízott tárca ügyeivel) ugyancsak a tabloidokból szerzi értesüléseit. Ezért állhatott elő azzal a hajmeresztő teóriával, hogy a belgrádi amerikai nagykövetnek is köze van a kormányfő elleni feltételezett merénylethez. Mint egy tévéműsorban kifejtette, a „jajinci ügy” valójában akkor kezdődött, amikor a szerbiai parlamenti választások után a vereséget szenvedett ellenzéki vezetők Kyle Scott nagykövet biztatására megpróbálták kikényszeríteni az eredmények megváltoztatatását. Ezután következett a Savamala negyed lerombolásából keletkezett botrány, ami a kormányellenes tüntetések sorozatát indította el, s ez is a nagykövethez köthető. Vagyis egy régóta szövögetett ellenséges komplottal állunk szemben.
Csakhogy azt nem mondta, hogy az amerikai diplomata személyesen segédkezett a jajinci fegyverládák odaszállításánál! A szuperhatalom képviselőjét leckéztető egykori JUL-os káder óhatatlanul az egykori magyar vidéki lapocska fontoskodó szerkesztőjét juttatja eszünkbe, aki ezzel a címmel váltott ki nevetőgörcsöt kortársai körében s amit máig idézünk, ha egy felfuvalkodott dilettánst akarunk jellemezni: „Óva intjük Angliát!”. Vulin Amerikát inti.
Az újságírók megkérdezték Kyle Scott-tól, olvasta-e Vulin nyilatkozatát? „Olvastam. Egyszerűen nincs rá szavam”, válaszolta. William Montgomery korábbi belgrádi nagykövet, aki továbbra is éber figyelemmel kíséri a szerbiai eseményeket, már nem volt ennyire tapintatos, ő egyenesen szégyenteljesnek minősítette, hogy Aleksandar Vulin kormánytagként összefüggésbe hozta Kyle Scott-ot a Vučić elleni fenyegetésekkel.
A megdorgált miniszter másnap megpróbálta enyhíteni a dolgot, mondván, hogy nem szó szerint a nagykövetre utalt, hanem a beosztottjaira, akik megjelentek a Savamala ügy miatti tüntetéseken… Ezzel azonban már nem tudta tisztára mosni magát azért a kárért, amit meggondolatlan kijelentésével okozott Szerbia és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolataiban. (…)
A biztonsági szolgálatoknál meglebegtetett söprögetés kapcsán a belgrádi médiában olyan eretnek feltevések is napvilágot láttak, hogy az egész jajinci fegyverláda ügyet maga a kormánypárt rendezte meg, hogy a BIA és a VBA fejeseire hárítsák a felelősséget, amiért nem gondoskodnak kellőképpen a miniszterelnök biztonságáról. És ennek ürügyén meneszthessék a meggyanúsított biztonságiakat.
Akár így, akár úgy, akár meg amúgy van, az egész hacacáré arra megy ki, hogy mindenki Aleksandar Vučić nevét emlegeti. A kormányfőt pedig szemmel láthatóan egy cseppet sem zavarja, hogy állandóan ő van napirenden.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >