Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gerold László önéletrajza
Gerold László
„Véletlen folytán, nekem jutott a színház: egyszer Tolnai megkért, nézzek meg egy újvidéki szerb előadást, s írjak róla. Örömmel vállaltam, azóta írok irodalmi kritika mellett színházi tárgyú bírálatokat.”
Gerold László
irodalom- és színháztörténész, szerkesztő
(Újvidék, Jugoszlávia – ma: Szerbia, 1940. szeptember 24)
Bizonyos, hogy családunkat Elzász-Lotaringiából a „copfos kanca” kolonizációs telepítése sodorta a Bánságba, talán éppen Tiszaszentmiklósra, ahol nagyapám született, az már kevésbé bizonyos, hogy a Geroldok német vagy francia eredetűek-e: Geroldok-e, ahogy a vezeték- és utónévként egyaránt használó németek ejtik, vagy Zseroldok vagyunk ahogy a gimnáziumi matektanárom szólított. Lényegében mindegy, hogy felmenőim közül apai nagyapám német vagy francia volt, mert nagyanyám, Simala, lengyel származású, anyai nagyanyám, Bíró, magyar, nagyapám, Szvetics pedig elmagyarosodott szerb volt. Ebből a nációvegyületből, hasonlóan másokhoz, akik ezen a huzatos síkságon élte, házasodtak, gyerekeket nemzettek lettünk őshonos újvidéki/noviszádi magyar család.
(…) Ebből a közegből rugaszkodtam el, amikor kiütött rajtam az önállósodást jelentő családalapítási vágy, és – amíg a házunk megvolt – ide tértem vissza. Innen jártam egyetemre, de hét évig, a Magyar Szó kulturális újságírójaként, majd több mint harminchat éven át, a nyugdíjazásomig a magyar tanszék oktatójaként már más-más városrész lakója. Voltak kevésbé jó és remek házasságaim és társkapcsolataim, de mindezt felülírja, hogy van egy remek, egyetemi lektorként dolgozó angoltanár fiam. S hogy a húgomékkal csodás megértésben élek.
Otthonaim mellett két munkahelyi otthonom volt: a szerkesztőség és a tanszék. Ott színházról, irodalomról írtam, itt a XIX. századi magyar irodalmat, legszívesebben drámatörténetet, illetve dramaturgiát tanítottam. Az irodalomhoz kiskorom óta vonzódtam: elolvastam a közeli könyvtárfiók több száz könyvét, anyámnak pedig, amikor a téli szünidőben szekrényrendezést rendelt el, inkább egyvégtében elolvastam a Toldit, a János vitézt, mesekönyveket, amit igazán egyikünk sem bánt. Nem csoda hát, hogy amikor leérettségiztem, az orvosi helyett az éppen akkor nyílt tanszékre iratkoztam, ahol az első évfolyam tagjai (Tolnai Ottó, Bányai János, Domonkos István, Utasi Csaba, Bosnyák István, Végel László, Fehér Kálmán, Gion Nándor stb.) az ún. Symposion-nemzedékbe tömörülve létrehoztuk előbb a mellékletként megjelenő Symposiont, majd az Új Symposion című folyóiratot. Ennek keretében, véletlen folytán, nekem jutott a színház: egyszer Tolnai megkért, nézzek meg egy újvidéki szerb előadást, s írjak róla. Örömmel vállaltam, azóta írok irodalmi kritika mellett színházi tárgyú bírálatokat. Ha a személyazonossági lapra feltüntethető lenne foglalkozásként egyszerűen csak azt írnám: kritikus. Ehelyett az áll: egyetemi tanár. Igaz, lehetnék publicista is. Ebbéli ügyködésem hozadékaként van egy értelmiségszociográfiai-kötetem (Rólunk is vallanak), az egyetlen ebben a zsánerben nálunk. Az újságírást sohasem hagytam abba, csak olykor szüneteltettem. De ha tehetem mindig visszatérek rá. Jelenleg épp egy internetes portálon van Portéka című heti kulturális figyelőm. Olykor szerkesztőként is beleártottam magam az irodalmi életbe, majd húsz évig szerkesztettem a Híd kritikarovatát, később négy évig főszerkesztője voltam a folyóiratnak, szerkesztettem a tanszék két tudományos kiadványát, a Hungarológiai Közleményeket és a Tanulmányokat. Majd húsz könyvem van, ezek közül néhány (Meglelt örökség, Legendák és konfliktusok, Itt állok a rónaközepén, Ígylétünk) XIX. és XX. századi irodalmi és színházi tanulmányokat, esszéket, kritikákat tartalmaz. Ha választani kellene közülük, nehezen tudnék dönteni. (…)
Ennyi volt, járt értük néhány elismerés: Híd Irodalmi Díj 1990-ben és 2001-ben, Szenteleky Kornél Irodalmi Díj 1980-ban, Palládium Díj 2004-ben. Sok? Kevés? Akár elég is lehetne. Ami viszont hiányzik, az a nagyobb figyelem a szakma részéről, de ezt akár a vajdasági írótársadalom egészének sérelmeként is említhetném. Ezúttal, ne legyünk ünneprontók, erről ne essen szó. Inkább arról, ami hetven táján még hátra lehet/van: olvasni, olvasni , írni időnként egy-egy kritikát, cikket, összehozni egy kötetet, és amíg erőm, van teniszezni.
(Napút Évkönyv, 2010.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az alkotmány rendelkezései nagyrészt csak „holt betűk a papíron”!
A 2025-ben dokumentált nemzeti közösségi és egyéni jogsértések összképe azt mutatja, hogy Szerbiában a kisebbségi jogok >
VMDK: Történelmi melléfogások
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint politikai cinizmus és szakmai csőd az, ami ma a >
Cseppet sem sajnálom Madurót, de tartok az ébredező amerikai imperializmustól is
Félő, hogy ezzel az intervencióval és a nemzetközi jog súlyos sértésével Trump éppen a demokrata ellenzéket >
Szerbia tovább élezi viszonyát az Európai Unióval
Vicsek Annamária, a VMSZ alelnöke – aki jelenleg a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője – az EP-ben >
Mi mindenre lenne jogunk?
A mindennapi életnek szinte egyetlen területe sincs, ahol nem történtek emberi jogi- és nemzeti közösségi és >
Az író, mint kellemetlen tanú
Időben jelezte a katasztrófát, amikor az még nem tűnt fel. Sajnálkozna, hogy az én városom is >
VMDK: Az autokratikus hatalom „technikai magyarázatokkal” megalázza az Európai Parlament küldöttségét
Különösen aggasztó Kovács Elvira és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerepe, amely ebben a helyzetben is >
2025-ben a nemzeti kisebbségek ellen 79 jogsértés került nyilvánosságra!
Az apja önös, megalkuvó, a Szerb Haladó Pártot (SNS) kiszolgáló politikáját folytató junior Pásztor nyilatkozataiból azt >
A legfontosabb fokmérő: a nemzetiségek számának alakulása
Az elvándorlás azt jelenti, hogy a lakosság elégedetlen a helyzetével és az életkörülményekkel, a leépült falvak >
Ki sem merjük mondani, hogy nem ilyen kapitalizmust akartunk
A szabadságról naivan ábrándozó értelmiség rossz lelkiismerettel veszi tudomásul, hogy miféle torzszülöttet ajnározott. Mindez különösen megmutatkozik >
VMDK: Pásztorék nem susmákolni, hanem sumákolni szoktak
Világosan ki kell mondani, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a VMSZ nem a vajdasági magyarság érdekeit >
Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel
Az újvidéki Mária Neve-templom egyik északi oldalsó bejáratának 2026. január 8-án éjszaka történt felgyújtása különös élességgel >