Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Nem tart(hat) örökké a bácskai magyar táncos csend
Végel László
Ahogy látom, az új vajdasági értelmiségi nemzedéken belül, nem alakult ki domináns vélekedés. Az egyik, a közéleti fórumokat, tisztségeket birtokló rész, hallgatólagosan elfogadja a fennállót, a másik viszont változtatni kíván. Belső nézeteltéréseikbe nem kívánok beleszólni, határozzanak hová, merre tartanak. Egy dolog azonban evidencia: jönnek az újabb fiatalok, akik majd megkérdezik a szülőket, hol voltatok, melyik oldalon álltatok? Miért hallgattatok? Végel László Közéleti naplójából:
Immár a magyarországi újságok is foglalkoznak a vajdasági magyar közélet éles konfrontációival. Akkor vagyunk fontosak, azaz olyankor van hírértékünk, ha valaminek botrányszaga van. Különben mi kisebbségiek nótázhatunk, táncikálhatunk és buzgóan istápolhatjuk hagyományainkat.
Nem újkeletű ellentmondásokról van szó! Emlékeztetnék, már 2000 után felszínre kerültek a baljós Milošević-korszakban háttérbe szorult gondok. 2001 januárjában az értelmiségiek egy csoportja - köztük volt Bori Imre, Tolnai Ottó, Bányai János, Losoncz Alpár és jómagam – figyelmeztetett, hogy „A magyar média és a Forum kiadóház esetében a képviselőház ezzel a döntéssel valójában domináns szerephez juttatta a vajdasági magyarság egyik pártját, aminek kedvezőtlen visszhangja volt a vajdasági magyar közvéleményben…” Summa summárum: a konfliktushelyzet nem most alakult ki. A sajtó szabadságát, a plurális értékrendszer érvényesülését ellehetetlenítő mechanizmust másfél évtizede ápolják. Előveszem korabeli naplójegyzeteimet, amelyben, szinte lépésről-lépésre követhető ennek a rendszernek a torzulása. Időrendbe szedett kórtörténet! Megjegyzem, a naplójegyzetek műfaji jellegüknél fogva nem vitacikkek, nem a napi politikai huzavonák részesei, hanem az élet szellemi látleletei; nem mondják ki, csak keresik az igazságot, tehát elfojtott sikolyra emlékeztető
személyes vallomások maradnak, noha a nagy bácskai csendben, ahol a kuckóban a magyaros murizás a domináns foglalatosság, sok funkcionáriust sikerült magamra haragítani. A napló, mint ahogy Gombrowicz megfogalmazta, védtelenné teszi az embert, így hát jegyzeteimmel könnyen lettem persona non grata. Ha akkor lett volna demokratikus szándék, akkor nem került volna sor a mostani konfrontációra. Azonban a táncikálós csend, a magyaros murizás, a kettőt erre kettőt arra… nem tarthat örökké. Elmúlt 15 év, az utóbbi években színre lépő fiatal nemzedék egy része – az ébredező civil világban – immár a napi politika síkján is számon kéri a demokratikus változásokat. Voltak hőbörgések, gyászosan végződő „palotaforradalmak”, aztán a Második Nyilvánosságban megjelent Bózsó István és Vataščin Péter; nem történt
ramazúri, csak a megrepedt üveg hangja hallatszott mire kiderült, az üveglapot többé soha sem lehet összeilleszteni. Nem véletlenül pattant ki a nemzedéki konfliktusra haloványan emlékeztető vita, hiszen az időközben felnővő új nemzedék tagjai joggal kérik számon a rendszerváltást. Új arcok bukkantak fel, hallottam az apokrif közélet hangját, de megőriztem a távolságot, mert úgy véltem, hogy ez már az új nemzedékek ügye, nekik kell eldönteniük milyen jövőt akarnak. Nem kívántam beleavatkozni, most sem ítélkezem a nemzedéken belüli diskurzusokban, hiszen jól emlékszem, amikor az Új Symposion generációját is úgy „konszolidálták”, hogy jó és rossz fiúkra osztották fel.
Ahogy látom, az új vajdasági értelmiségi nemzedéken belül, nem alakult ki domináns vélekedés. Az egyik, a közéleti fórumokat, tisztségeket birtokló rész, hallgatólagosan elfogadja a fennállót, a másik viszont változtatni kíván. Belső nézeteltéréseikbe nem kívánok beleszólni, határozzanak hová, merre tartanak. Egy dolog azonban evidencia: jönnek az újabb fiatalok, akik majd megkérdezik a szülőket, hol voltatok, melyik oldalon álltatok? Miért hallgattatok?
Mivel nem született párbeszéd, a vita eldurvult. Időközben a rendszer torzulását azok közül is sokan felismerték, akik felépítették. Félreértés ne essék, nem szemrehányásként említem, inkább a nietzschei szentenciára gondolok, mely szerint elpusztul a kígyó, ha nem tudja levedleni a bőrét. „Igy jár a szellem is - állította a német filozófus - akit meggátolnak véleménye változtatásában; az ilyen szellem elsorvad.” Fölöttébb érvényes a nietzschei gondolat a mi gyorsan változó világunkban, alakulnak a körülmények, idomulnak a kérdések, nyilvánvaló, hogy változnak a válaszok is. Alkalmazkodásra vagyunk ítélve, ismerjük el keserűen, aminek azonban vannak határai. Kígyóból soha sem lesz
krokodilus. Joggal gyanús az a szuper titóista aki egyik napról a másikra antititóistává vedlik, hitelét veszti az a kommunista funkcionárius is, akiből ugyancsak az egyik napról a másikra a leghevesebb antikommunista lesz.
Következő cikk: Zentai Gimnázium: Irodalmi beszélgetés Végel Lászlóval
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >