Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem tart(hat) örökké a bácskai magyar táncos csend
Végel László
Ahogy látom, az új vajdasági értelmiségi nemzedéken belül, nem alakult ki domináns vélekedés. Az egyik, a közéleti fórumokat, tisztségeket birtokló rész, hallgatólagosan elfogadja a fennállót, a másik viszont változtatni kíván. Belső nézeteltéréseikbe nem kívánok beleszólni, határozzanak hová, merre tartanak. Egy dolog azonban evidencia: jönnek az újabb fiatalok, akik majd megkérdezik a szülőket, hol voltatok, melyik oldalon álltatok? Miért hallgattatok? Végel László Közéleti naplójából:
Immár a magyarországi újságok is foglalkoznak a vajdasági magyar közélet éles konfrontációival. Akkor vagyunk fontosak, azaz olyankor van hírértékünk, ha valaminek botrányszaga van. Különben mi kisebbségiek nótázhatunk, táncikálhatunk és buzgóan istápolhatjuk hagyományainkat.
Nem újkeletű ellentmondásokról van szó! Emlékeztetnék, már 2000 után felszínre kerültek a baljós Milošević-korszakban háttérbe szorult gondok. 2001 januárjában az értelmiségiek egy csoportja - köztük volt Bori Imre, Tolnai Ottó, Bányai János, Losoncz Alpár és jómagam – figyelmeztetett, hogy „A magyar média és a Forum kiadóház esetében a képviselőház ezzel a döntéssel valójában domináns szerephez juttatta a vajdasági magyarság egyik pártját, aminek kedvezőtlen visszhangja volt a vajdasági magyar közvéleményben…” Summa summárum: a konfliktushelyzet nem most alakult ki. A sajtó szabadságát, a plurális értékrendszer érvényesülését ellehetetlenítő mechanizmust másfél évtizede ápolják. Előveszem korabeli naplójegyzeteimet, amelyben, szinte lépésről-lépésre követhető ennek a rendszernek a torzulása. Időrendbe szedett kórtörténet! Megjegyzem, a naplójegyzetek műfaji jellegüknél fogva nem vitacikkek, nem a napi politikai huzavonák részesei, hanem az élet szellemi látleletei; nem mondják ki, csak keresik az igazságot, tehát elfojtott sikolyra emlékeztető
személyes vallomások maradnak, noha a nagy bácskai csendben, ahol a kuckóban a magyaros murizás a domináns foglalatosság, sok funkcionáriust sikerült magamra haragítani. A napló, mint ahogy Gombrowicz megfogalmazta, védtelenné teszi az embert, így hát jegyzeteimmel könnyen lettem persona non grata. Ha akkor lett volna demokratikus szándék, akkor nem került volna sor a mostani konfrontációra. Azonban a táncikálós csend, a magyaros murizás, a kettőt erre kettőt arra… nem tarthat örökké. Elmúlt 15 év, az utóbbi években színre lépő fiatal nemzedék egy része – az ébredező civil világban – immár a napi politika síkján is számon kéri a demokratikus változásokat. Voltak hőbörgések, gyászosan végződő „palotaforradalmak”, aztán a Második Nyilvánosságban megjelent Bózsó István és Vataščin Péter; nem történt
ramazúri, csak a megrepedt üveg hangja hallatszott mire kiderült, az üveglapot többé soha sem lehet összeilleszteni. Nem véletlenül pattant ki a nemzedéki konfliktusra haloványan emlékeztető vita, hiszen az időközben felnővő új nemzedék tagjai joggal kérik számon a rendszerváltást. Új arcok bukkantak fel, hallottam az apokrif közélet hangját, de megőriztem a távolságot, mert úgy véltem, hogy ez már az új nemzedékek ügye, nekik kell eldönteniük milyen jövőt akarnak. Nem kívántam beleavatkozni, most sem ítélkezem a nemzedéken belüli diskurzusokban, hiszen jól emlékszem, amikor az Új Symposion generációját is úgy „konszolidálták”, hogy jó és rossz fiúkra osztották fel.
Ahogy látom, az új vajdasági értelmiségi nemzedéken belül, nem alakult ki domináns vélekedés. Az egyik, a közéleti fórumokat, tisztségeket birtokló rész, hallgatólagosan elfogadja a fennállót, a másik viszont változtatni kíván. Belső nézeteltéréseikbe nem kívánok beleszólni, határozzanak hová, merre tartanak. Egy dolog azonban evidencia: jönnek az újabb fiatalok, akik majd megkérdezik a szülőket, hol voltatok, melyik oldalon álltatok? Miért hallgattatok?
Mivel nem született párbeszéd, a vita eldurvult. Időközben a rendszer torzulását azok közül is sokan felismerték, akik felépítették. Félreértés ne essék, nem szemrehányásként említem, inkább a nietzschei szentenciára gondolok, mely szerint elpusztul a kígyó, ha nem tudja levedleni a bőrét. „Igy jár a szellem is - állította a német filozófus - akit meggátolnak véleménye változtatásában; az ilyen szellem elsorvad.” Fölöttébb érvényes a nietzschei gondolat a mi gyorsan változó világunkban, alakulnak a körülmények, idomulnak a kérdések, nyilvánvaló, hogy változnak a válaszok is. Alkalmazkodásra vagyunk ítélve, ismerjük el keserűen, aminek azonban vannak határai. Kígyóból soha sem lesz
krokodilus. Joggal gyanús az a szuper titóista aki egyik napról a másikra antititóistává vedlik, hitelét veszti az a kommunista funkcionárius is, akiből ugyancsak az egyik napról a másikra a leghevesebb antikommunista lesz.
Következő cikk: Zentai Gimnázium: Irodalmi beszélgetés Végel Lászlóval
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >
Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom
Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >
Baloldal és gyermekbalett
„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >
Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?
Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >
A demokráciába vetett hit megroggyanása
Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >
Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ
A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >
Végenincs restitúció
Nem láttam még mérvadó átfogó, tárgyilagos elemzést arról, hogyan is jártak, kerültek ki a restitúcióból a >
Az ilyesmért elnézést szoktak kérni
Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre >