2022. augusztus 18. csütörtök
Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nem tart(hat) örökké a bácskai magyar táncos csend

Végel László
Végel László

Ahogy látom, az új vajdasági értelmiségi nemzedéken belül, nem alakult ki domináns vélekedés. Az egyik, a közéleti fórumokat, tisztségeket birtokló rész, hallgatólagosan elfogadja a fennállót, a másik viszont változtatni kíván. Belső nézeteltéréseikbe nem kívánok beleszólni, határozzanak hová, merre tartanak. Egy dolog azonban evidencia: jönnek az újabb fiatalok, akik majd megkérdezik a szülőket, hol voltatok, melyik oldalon álltatok? Miért hallgattatok?  Végel László Közéleti naplójából:

Immár a magyarországi újságok is foglalkoznak a vajdasági magyar közélet éles konfrontációival. Akkor vagyunk fontosak, azaz olyankor van hírértékünk, ha valaminek botrányszaga van. Különben mi kisebbségiek nótázhatunk, táncikálhatunk és buzgóan istápolhatjuk hagyományainkat.

Nem újkeletű ellentmondásokról van szó! Emlékeztetnék, már 2000 után felszínre kerültek a baljós Milošević-korszakban háttérbe szorult gondok. 2001 januárjában az értelmiségiek egy csoportja - köztük volt Bori Imre, Tolnai Ottó, Bányai János, Losoncz Alpár és jómagam – figyelmeztetett, hogy „A magyar média és a Forum kiadóház esetében a képviselőház ezzel a döntéssel valójában domináns szerephez juttatta a vajdasági magyarság egyik pártját, aminek kedvezőtlen visszhangja volt a vajdasági magyar közvéleményben…” Summa summárum: a konfliktushelyzet nem most alakult ki. A sajtó szabadságát, a plurális értékrendszer érvényesülését ellehetetlenítő mechanizmust másfél évtizede ápolják. Előveszem korabeli naplójegyzeteimet, amelyben, szinte lépésről-lépésre követhető ennek a rendszernek a torzulása. Időrendbe szedett kórtörténet! Megjegyzem, a naplójegyzetek műfaji jellegüknél fogva nem vitacikkek, nem a napi politikai huzavonák részesei, hanem az élet szellemi látleletei; nem mondják ki, csak keresik az igazságot, tehát elfojtott sikolyra emlékeztető

személyes vallomások maradnak, noha a nagy bácskai csendben, ahol a kuckóban a magyaros murizás a domináns foglalatosság, sok funkcionáriust sikerült magamra haragítani. A napló, mint ahogy Gombrowicz megfogalmazta, védtelenné teszi az embert, így hát jegyzeteimmel könnyen lettem persona non grata. Ha akkor lett volna demokratikus szándék, akkor nem került volna sor a mostani konfrontációra. Azonban a táncikálós csend, a magyaros murizás, a kettőt erre kettőt arra… nem tarthat örökké. Elmúlt 15 év, az utóbbi években színre lépő fiatal nemzedék egy része – az ébredező civil világban – immár a napi politika síkján is számon kéri a demokratikus változásokat. Voltak hőbörgések, gyászosan végződő „palotaforradalmak”, aztán a Második Nyilvánosságban megjelent Bózsó István és Vataščin Péter; nem történt

ramazúri, csak a megrepedt üveg hangja hallatszott mire kiderült, az üveglapot többé soha sem lehet összeilleszteni. Nem véletlenül pattant ki a nemzedéki konfliktusra haloványan emlékeztető vita, hiszen az időközben felnővő új nemzedék tagjai joggal kérik számon a rendszerváltást. Új arcok bukkantak fel, hallottam az apokrif közélet hangját, de megőriztem a távolságot, mert úgy véltem, hogy ez már az új nemzedékek ügye, nekik kell eldönteniük milyen jövőt akarnak. Nem kívántam beleavatkozni, most sem ítélkezem a nemzedéken belüli diskurzusokban, hiszen jól emlékszem, amikor az Új Symposion generációját is úgy „konszolidálták”, hogy jó és rossz fiúkra osztották fel.

Ahogy látom, az új vajdasági értelmiségi nemzedéken belül, nem alakult ki domináns vélekedés. Az egyik, a közéleti fórumokat, tisztségeket birtokló rész, hallgatólagosan elfogadja a fennállót, a másik viszont változtatni kíván. Belső nézeteltéréseikbe nem kívánok beleszólni, határozzanak hová, merre tartanak. Egy dolog azonban evidencia: jönnek az újabb fiatalok, akik majd megkérdezik a szülőket, hol voltatok, melyik oldalon álltatok? Miért hallgattatok?

Mivel nem született párbeszéd, a vita eldurvult. Időközben a rendszer torzulását azok közül is sokan felismerték, akik felépítették. Félreértés ne essék, nem szemrehányásként említem, inkább a nietzschei szentenciára gondolok, mely szerint elpusztul a kígyó, ha nem tudja levedleni a bőrét. „Igy jár a szellem is - állította a német filozófus - akit meggátolnak véleménye változtatásában; az ilyen szellem elsorvad.” Fölöttébb érvényes a nietzschei gondolat a mi gyorsan változó világunkban, alakulnak a körülmények, idomulnak a kérdések, nyilvánvaló, hogy változnak a válaszok is. Alkalmazkodásra vagyunk ítélve, ismerjük el keserűen, aminek azonban vannak határai. Kígyóból soha sem lesz

krokodilus. Joggal gyanús az a szuper titóista aki egyik napról a másikra antititóistává vedlik, hitelét veszti az a kommunista funkcionárius is, akiből ugyancsak az egyik napról a másikra a leghevesebb antikommunista lesz.

 

2016. november 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Most mindenki magányos partizán

Manapság az értelmiség jelentős része különbékét kötött a hatalommal, nem állítom, hogy árulók lettek, csak kiegyeztek. >

Tovább

Bocsánatkérésre várva

Újvidéken, Európa 2022. évi Kulturális Fővárosában, a magyaroknak nincsen lehetőségük az 1944/45-ös áldozatokra tisztességesen emlékezni, a >

Tovább

Vučić ezúttal békülékeny volt

Porfirije pátriárka a horvátok folyamatos szerbüldözését tette szóvá, és a Vihar hadműveletet Jasenováccal hozta kapcsolatba. Dodik >

Tovább

A magyar autonómiáról, ami nem az

Tusványoson, tehát, Kovács is mondott valamit, csak nem az, amit egy felelős vezetőnek a magyar közösség >

Tovább

Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?

A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >

Tovább

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Tovább

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >

Tovább

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Tovább

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább