Ma Móric, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem, kedves ellenzék, erről szó sem lehet!
Tamás Gáspár Miklós
Orbán Viktor október 23-án megtapasztalhatta az ellenséges tömeg fenyegető moraját és zajongását. Ráfért. De a magyar demokraták nemcsak Orbán Viktort tudják kifütyülni. Tamás Gáspár Miklós (Kettős Mérce):
Az október 23-ai ellenzéki tüntetésen több szónok is kifejtette, hogy egységre van szükség. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök maga mondta – ő csak tudja –, hogy aki „gyurcsányozik” meg „elmúltnyolcévezik”, az „Orbánnal van”. Bokros Lajos volt pénzügyminiszter fölszólította a magyarországi független vagy ellenzéki sajtót, hogy „ne fanyalogjon”, álljon be a sorba. Ők is, mások is úgy vélték, hogy a bírálatból és vitából elég volt, a politikai elveket pedig vigye el az ördög. Egyetlen cél van: Orbánt, az Orbán-rezsimet elkergetni, egyéb nem számít.
Mindezt a pluralizmus, a szólásszabadság, a sajtószabadság védelmében. Kínos.
Én nem szoktam – meg emlékezetem szerint a Kettős Mérce se szokott – „gyurcsányozni” vagy „bokrosozni”, egyszerűen két olyan politikusról van szó, akivel nem értek vagy nem értünk egyet, s akinek a világnézetével, álláspontjával, javaslataival olykor pörlekedem, s ezt mások is megteszik. (Mellesleg: „fanyalogni” az ember olyasvalaki magatartásán szokott, aki közel áll hozzá, akivel többnyire egyet szokott érteni. Ez velem az említett két úr esetében szinte soha nem fordul elő, tehát „fanyalgásra” nem nyílik alkalmam. Ettől függetlenül tudok róluk tisztelettel beszélni: ezt a jobbára folytonos nézeteltérés nem teszi lehetetlenné.)
Az viszont tűrhetetlen, hogy a „demokrácia” (értsd itt: a liberális, alkotmányos jogállam) nevében föllépő államférfiak be szeretnék fogni reménybeli szövetségeseiknek s a még megmaradt, gettóba szorított nyilvánosság képviselőinek a száját.
Ezt most azonnal és a leghatározottabban vissza kell utasítani. Abból az ellenzékből, amely az elvont Orbán-gyűlöletből kiindulva kritikátlanságra és öncenzúrára biztatja (vagy szólítja föl) esetleges partnereit, nem kérünk. Tisztelet-becsület Karácsony Gergely zuglói polgármesternek (Párbeszéd), aki az ilyesfajta erkölcsi zsarolásnak nem engedett, és több tekintetben elutasítóan nyilatkozott a 2010 előtti balközép kormányzásról.
Molnár Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke megismételte, hogy az MSZP nélkül nem lehetséges választási siker 2018-ban a Fidesz-KDNP-vel (és gondolom, a Jobbikkal) szemben. Ez tagadhatatlan statisztikai tény pillanatnyilag – de mit sugall ennek az ismételt hangsúlyozása?
Azt, hogy ne nagyon csipkelődjenek a szocialista párttal, mert pórul járnak.
Márpedig a szocialista párt nem túl elvszerű és balfék politizálása bizony megérdemli a szatírát. S a kritikus értelmiség és sajtó nem mondhat le – és ne is mondjon le – arról a jogáról és kötelességéről, hogy gúnyolódjék avval, aki nézete szerint megérdemli az effélét.
Magyarország nagyon nehéz helyzetben van, és szüksége lenne erős ellenzékre. Éppen azért, hogy a szabad gondolatot, a kritika szabadságát, az öntudatos és merész honpolgári magatartást ne korlátozhassa senki és semmi. Ha a mai hivatalos ellenzék – már hatalomra jutása előtt! – se tud mást elviselni, csak az ovációvá fokozódó tapsvihart, akkor ne várjon jóindulatot és tapintatosan bársonyos hangvételt helyénvalóan önérzetes szövetségeseitől és a nyomokban még létező szabad médiáktól.
Ha ezek a vezérférfiak csakugyan ilyenek, akkor legfőbb ideje új mozgalmak megalapításának. (Vagy legalább az eddig kicsinységük miatt figyelmen kívül hagyott, apróbb, ám nyitottabb és toleránsabb szervezetek fölértékelésének.)
Orbán Viktor október 23-án megtapasztalhatta az ellenséges tömeg fenyegető moraját és zajongását. Ráfért. De a magyar demokraták nemcsak Orbán Viktort tudják kifütyülni.
Következő cikk: Ha így megy tovább csak a katasztrófaturizmus marad
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >