Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ha így megy tovább csak a katasztrófaturizmus marad
Tisztelet a kivételeknek, de ha a politika továbbra is a középszerűek nosztalgiáján, a konzerváláson és sógori megegyezésen alapul, akkor az egyetlen, amivel a következő népszámláláskor érdemes lesz foglalkozni, a katasztrófaturizmus lesz. Rizsányi Attila (Vajdaság Ma):
A mai nap a Roginer Oszkárnak odaítélt, 2016. évi Sinkó-díj átadásának napja. Az elismerés kapcsán díjakról, a vajdasági és újvidéki helyzetképről, tudományos tevékenységről, a regionalitás lehetőségeiről és persze A város mint (ellen)érv (Újvidék a [jugoszláviai] magyar irodalomban) című kötetéről kérdeztem a díjazottat.
(…) – Gyakorlatilag hanyatlástörténet rajzolódik ki a köteted olvasója előtt, a város jelenének meghatározása meglehetősen borús, mégis a feltételes mód használatával felvillantod egy másfajta végkimenetel lehetőségét. Egy ilyen forgatókönyvnek mekkora a valószínűsége a jelen állapotai mellett?
– El kell fogadnunk, hogy a társadalmi és politikai viszonyok gyökeresen átalakultak az elmúlt évtizedekben. A meglehetősen destruktív politikai elit pedig következetesen megtett szinte mindent annak érdekében, hogy Újvidéket a lehető legteljesebben a háttérbe szorítsa, és ebben magyar részről is hathatós segítséget kapott. Sok tekintetben Vajdaságot mint politikai imaginációt is tarthatatlanná tették. Lehetett volna másképpen is, de most így van, és most már olyan messzire jutottunk, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Amit viszont most tennünk kell, az a szisztematikus és ésszerű munka. Komoly belső revízióra és nem tervek nélküli fecsegésre van szükségünk minden szférában. Napirendre kell térnünk bizonyos fogalmak, intézményi keretek, évtizedes gyakorlatok felett. Sokan még mindig úgy beszélnek, cselekednek és úgy is viselkednek mintha a hetvenes vagy nyolcvanas években volnánk. Ez a téves helyzetfelmérés pedig téves és eredménytelen megoldásokhoz vezet. Be kell látnunk, hogy egyes bejáródott társadalmi reflexeinket nem adaptálhatjuk többé a körülményekhez. Egy sor nehéz és népszerűtlen lépésre van szükség, ezért ezeket a támogatásában egyébként is megingott magyar politikai elit nem meri bevállalni. Valaminek viszont történnie kell, mert ez a válságállapot láthatóan nem fog magától megoldódni.
Sok esetben például még mindig olyan intézményekkel van dolgunk, amelyek csak nevükben (vagy még úgy sem) változtak meg. Ezek mögött pedig egy vegetáló hálózat áll, ami nemcsak azért káros, mert nem rendeltetésszerűen működik, hanem mert az anyagi forrásokat így nem lehet oda irányítani, ahol szükség van rájuk. Ezt nyilván azért nem orvosolják, mert így kitűnő módon lehet elhelyezni a pártkönyvvel rendelkező biztos szavazókat, és jó eséllyel pacifikálni azokat is, akik esetleg ebben még reménykednek. Vannak természetesen jól átalakított és új intézmények is. Az oktatás- és kultúrpolitikában (de máshol is) nem az a gond, hogy nincs pénz, hanem hogy nem ott van, ahol szükség van rá. Ha pedig van munka, és megvannak a források is, akkor a szervezésben van a gond. Ez viszont nem csak egy bácskai vagy bánáti magyar probléma. A keret sokkal tágabb. A populizmus és a kontraszelektív autokrata gyakorlat viszont ezt soha nem tudja majd orvosolni. Át kell alakulni, és itt kompetens szakemberekre van szükség, akiket nem elhallgattatni vagy rosszabb esetben elzavarni kell, hanem érvényesülni hagyni. Amit hanyatlástörténetnek nevezel, az nem egy újvidéki sajátság. A város csak része egy olyan folyamatnak, amely már évtizedek óta zajlik, csak most értünk el oda, hogy a visszafordíthatatlan már nem áll egy nyertesből sem. Tisztelet a kivételeknek, de ha a politika továbbra is a középszerűek nosztalgiáján, a konzerváláson és sógori megegyezésen alapul, akkor az egyetlen, amivel a következő népszámláláskor érdemes lesz foglalkozni, a katasztrófaturizmus lesz. (…)
Következő cikk: Utoljára talán Rákosi Mátyásnak írtak olyan gyönyörű verset, mint most Orbán Viktornak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >