2020. október 24. szombat
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha így megy tovább csak a katasztrófaturizmus marad

Tisztelet a kivételeknek, de ha a politika továbbra is a középszerűek nosztalgiáján, a konzerváláson és sógori megegyezésen alapul, akkor az egyetlen, amivel a következő népszámláláskor érdemes lesz foglalkozni, a katasztrófaturizmus lesz. Rizsányi Attila (Vajdaság Ma):

A mai nap a Roginer Oszkárnak odaítélt, 2016. évi Sinkó-díj átadásának napja. Az elismerés kapcsán díjakról, a vajdasági és újvidéki helyzetképről, tudományos tevékenységről, a regionalitás lehetőségeiről és persze A város mint (ellen)érv (Újvidék a [jugoszláviai] magyar irodalomban) című kötetéről kérdeztem a díjazottat.

(…) – Gyakorlatilag hanyatlástörténet rajzolódik ki a köteted olvasója előtt, a város jelenének meghatározása meglehetősen borús, mégis a feltételes mód használatával felvillantod egy másfajta végkimenetel lehetőségét. Egy ilyen forgatókönyvnek mekkora a valószínűsége a jelen állapotai mellett?

– El kell fogadnunk, hogy a társadalmi és politikai viszonyok gyökeresen átalakultak az elmúlt évtizedekben. A meglehetősen destruktív politikai elit pedig következetesen megtett szinte mindent annak érdekében, hogy Újvidéket a lehető legteljesebben a háttérbe szorítsa, és ebben magyar részről is hathatós segítséget kapott. Sok tekintetben Vajdaságot mint politikai imaginációt is tarthatatlanná tették. Lehetett volna másképpen is, de most így van, és most már olyan messzire jutottunk, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Amit viszont most tennünk kell, az a szisztematikus és ésszerű munka. Komoly belső revízióra és nem tervek nélküli fecsegésre van szükségünk minden szférában. Napirendre kell térnünk bizonyos fogalmak, intézményi keretek, évtizedes gyakorlatok felett. Sokan még mindig úgy beszélnek, cselekednek és úgy is viselkednek mintha a hetvenes vagy nyolcvanas években volnánk. Ez a téves helyzetfelmérés pedig téves és eredménytelen megoldásokhoz vezet. Be kell látnunk, hogy egyes bejáródott társadalmi reflexeinket nem adaptálhatjuk többé a körülményekhez. Egy sor nehéz és népszerűtlen lépésre van szükség, ezért ezeket a támogatásában egyébként is megingott magyar politikai elit nem meri bevállalni. Valaminek viszont történnie kell, mert ez a válságállapot láthatóan nem fog magától megoldódni.

Sok esetben például még mindig olyan intézményekkel van dolgunk, amelyek csak nevükben (vagy még úgy sem) változtak meg. Ezek mögött pedig egy vegetáló hálózat áll, ami nemcsak azért káros, mert nem rendeltetésszerűen működik, hanem mert az anyagi forrásokat így nem lehet oda irányítani, ahol szükség van rájuk. Ezt nyilván azért nem orvosolják, mert így kitűnő módon lehet elhelyezni a pártkönyvvel rendelkező biztos szavazókat, és jó eséllyel pacifikálni azokat is, akik esetleg ebben még reménykednek. Vannak természetesen jól átalakított és új intézmények is. Az oktatás- és kultúrpolitikában (de máshol is) nem az a gond, hogy nincs pénz, hanem hogy nem ott van, ahol szükség van rá. Ha pedig van munka, és megvannak a források is, akkor a szervezésben van a gond. Ez viszont nem csak egy bácskai vagy bánáti magyar probléma. A keret sokkal tágabb. A populizmus és a kontraszelektív autokrata gyakorlat viszont ezt soha nem tudja majd orvosolni. Át kell alakulni, és itt kompetens szakemberekre van szükség, akiket nem elhallgattatni vagy rosszabb esetben elzavarni kell, hanem érvényesülni hagyni. Amit hanyatlástörténetnek nevezel, az nem egy újvidéki sajátság. A város csak része egy olyan folyamatnak, amely már évtizedek óta zajlik, csak most értünk el oda, hogy a visszafordíthatatlan már nem áll egy nyertesből sem. Tisztelet a kivételeknek, de ha a politika továbbra is a középszerűek nosztalgiáján, a konzerváláson és sógori megegyezésen alapul, akkor az egyetlen, amivel a következő népszámláláskor érdemes lesz foglalkozni, a katasztrófaturizmus lesz. (…)

 

2016. október 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább