2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ha így megy tovább csak a katasztrófaturizmus marad

Tisztelet a kivételeknek, de ha a politika továbbra is a középszerűek nosztalgiáján, a konzerváláson és sógori megegyezésen alapul, akkor az egyetlen, amivel a következő népszámláláskor érdemes lesz foglalkozni, a katasztrófaturizmus lesz. Rizsányi Attila (Vajdaság Ma):

A mai nap a Roginer Oszkárnak odaítélt, 2016. évi Sinkó-díj átadásának napja. Az elismerés kapcsán díjakról, a vajdasági és újvidéki helyzetképről, tudományos tevékenységről, a regionalitás lehetőségeiről és persze A város mint (ellen)érv (Újvidék a [jugoszláviai] magyar irodalomban) című kötetéről kérdeztem a díjazottat.

(…) – Gyakorlatilag hanyatlástörténet rajzolódik ki a köteted olvasója előtt, a város jelenének meghatározása meglehetősen borús, mégis a feltételes mód használatával felvillantod egy másfajta végkimenetel lehetőségét. Egy ilyen forgatókönyvnek mekkora a valószínűsége a jelen állapotai mellett?

– El kell fogadnunk, hogy a társadalmi és politikai viszonyok gyökeresen átalakultak az elmúlt évtizedekben. A meglehetősen destruktív politikai elit pedig következetesen megtett szinte mindent annak érdekében, hogy Újvidéket a lehető legteljesebben a háttérbe szorítsa, és ebben magyar részről is hathatós segítséget kapott. Sok tekintetben Vajdaságot mint politikai imaginációt is tarthatatlanná tették. Lehetett volna másképpen is, de most így van, és most már olyan messzire jutottunk, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Amit viszont most tennünk kell, az a szisztematikus és ésszerű munka. Komoly belső revízióra és nem tervek nélküli fecsegésre van szükségünk minden szférában. Napirendre kell térnünk bizonyos fogalmak, intézményi keretek, évtizedes gyakorlatok felett. Sokan még mindig úgy beszélnek, cselekednek és úgy is viselkednek mintha a hetvenes vagy nyolcvanas években volnánk. Ez a téves helyzetfelmérés pedig téves és eredménytelen megoldásokhoz vezet. Be kell látnunk, hogy egyes bejáródott társadalmi reflexeinket nem adaptálhatjuk többé a körülményekhez. Egy sor nehéz és népszerűtlen lépésre van szükség, ezért ezeket a támogatásában egyébként is megingott magyar politikai elit nem meri bevállalni. Valaminek viszont történnie kell, mert ez a válságállapot láthatóan nem fog magától megoldódni.

Sok esetben például még mindig olyan intézményekkel van dolgunk, amelyek csak nevükben (vagy még úgy sem) változtak meg. Ezek mögött pedig egy vegetáló hálózat áll, ami nemcsak azért káros, mert nem rendeltetésszerűen működik, hanem mert az anyagi forrásokat így nem lehet oda irányítani, ahol szükség van rájuk. Ezt nyilván azért nem orvosolják, mert így kitűnő módon lehet elhelyezni a pártkönyvvel rendelkező biztos szavazókat, és jó eséllyel pacifikálni azokat is, akik esetleg ebben még reménykednek. Vannak természetesen jól átalakított és új intézmények is. Az oktatás- és kultúrpolitikában (de máshol is) nem az a gond, hogy nincs pénz, hanem hogy nem ott van, ahol szükség van rá. Ha pedig van munka, és megvannak a források is, akkor a szervezésben van a gond. Ez viszont nem csak egy bácskai vagy bánáti magyar probléma. A keret sokkal tágabb. A populizmus és a kontraszelektív autokrata gyakorlat viszont ezt soha nem tudja majd orvosolni. Át kell alakulni, és itt kompetens szakemberekre van szükség, akiket nem elhallgattatni vagy rosszabb esetben elzavarni kell, hanem érvényesülni hagyni. Amit hanyatlástörténetnek nevezel, az nem egy újvidéki sajátság. A város csak része egy olyan folyamatnak, amely már évtizedek óta zajlik, csak most értünk el oda, hogy a visszafordíthatatlan már nem áll egy nyertesből sem. Tisztelet a kivételeknek, de ha a politika továbbra is a középszerűek nosztalgiáján, a konzerváláson és sógori megegyezésen alapul, akkor az egyetlen, amivel a következő népszámláláskor érdemes lesz foglalkozni, a katasztrófaturizmus lesz. (…)

 

2016. október 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mi kipcsák vérünk

Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >

Tovább

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább