2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szeptember – az új főszerkesztők hava

Éljen a vajdmagyar sajtószabadság! Avagy az MNT ülése előtti vidám sorok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

De most már tudjuk, minden másképp lesz: Mártánk reggel megkérdezi a véleményét Ildikótól, magáévá teszi, utána meg az egész szerkesztőség.

Már többször is megírtuk, hogy felemás fejcsere akció zajlik a Magyar Nemzeti Tanács által működtetett írott médiában. Magyarul a Magyar Szóban és a Hét Napban. A két igazgatót is (újra) kinevezik (Ökrész Rozália és László Edit), de maradjunk a kaptafánál, vagyis a főszerkesztőknél.

Leíratott már az is, hogy a Hét Napban három jelentkező volt: az eddigi főszerkesztő Tomek Viktor, a helyettese Tóth Lívia és a szintén szerkesztőségbeli Talpai Lóránt. A szerkesztőség, miután az MNT Tájékoztatási Bizottsága szavazattöbbséggel Talpait részesítette előnyben, Tomek és Tóth visszalépett. Egyrészt már az is bátorságnak számít, hogy a szerkesztőség vállalt egy ilyen (ugyan semmire sem kötelező) belső megmérettetést annak ellenére, hogy korábban ezt a beleszólási jogot megvonták tőlük. Másrészt a szerkesztőség többsége mégis csak jobbnak látta nem ujjat húzni a hatalommal, és a csak félig titkoltan VMSZ-jelölt, Talpai ellen szavazni. Még mindig jobb fűben ülni és magyar rongyot rázni, mint szembemenni a Pásztor/Lovas direktívával. Jöhet a dögunalmas Hét Nap - ismét. Pedig a Tomek/Tóth kettős alatt már valami kis pluralizmus fel-felbukkant.

A jövendő főszerkesztő Talpai Lóránt (művészi neve San Laurentino, elektronikus zenész) az adottságai közé a megbízhatóságot és a függetlenséget is besorolta, igaz, az előbbit az első helyen, az utóbbit az utolsón. „Az anyaországot minden továbbiak nélkül tisztelni, az anyanyelvet minden továbbiak nélkül ápolni, a sorsközösséget pedig minden továbbiak nélkül szolgálni kell.” Ez lesz a Hét Nap új szentháromsága.

Talpai célkitűzései közül kiemeljük: „feltétel nélküli együttműködés a magyar közösséget szolgáló médiumokkal”. Most már csak az a kérdés, hogy ki határozza meg: melyek ezek a médiumok. Izgalmas feladatnak ígérkezik a következő is: „a szerkesztőség belső folyamatainak továbbfejlesztése”. Ember legyen a talpán, aki ezt vállalja és aki megérti, mit is akart a szerző mondani.

A Magyar Szó, mint már többször leírtuk, a simább eset. Nem kell itt több jelölt, győzzön az egyetlen legjobb (Varjú Márta). Kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy Csorba Zoltán, a Magyar Szó egykori főszerkesztője szándékozott jelentkezni a pályázatra, majd meggondolta magát. Jó hecc lett volna megtudni, milyen indoklással utasítják el. Erről lemaradtunk.

Varjú Márta a lap „szellemiségét” a liberálisokkal szemben határozta meg (opravdano: a dolgozata írásakor még nem hallhatott szellemi főnöke legújabb ellenségképéről, a nihilistákról), ami különösen fontos egy kisebbségi lap esetében. „…hogy mennyire tekintjük elsődlegesnek a nemzeti közösség sorsát meghatározó témákat azokkal szemben, amelyek a globalizációban és a liberális világszemlélet elterjesztésében látják a legnagyobb áldást, s amikor a kisebbségi jogokért küzdenek, rendszerint megfeledkeznek a nemzeti kisebbségi közösségről.” Imígyen szólt Márta.

A lapszerkesztési feladatok közül talán egy keltette fel a figyelmünket: „a Vélemény rovat interaktívabbá, változatosabbá tétele”. Eddig azt hittük, hogy önálló vélemény csak a Magyarzó Pistike rovatban jelent meg. De most már tudjuk, minden másképp lesz: Mártánk reggel megkérdezi a véleményét Ildikótól, magáévá teszi, utána meg az egész szerkesztőség.

 

 

2016. szeptember 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább