2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szeptember – az új főszerkesztők hava

Éljen a vajdmagyar sajtószabadság! Avagy az MNT ülése előtti vidám sorok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

De most már tudjuk, minden másképp lesz: Mártánk reggel megkérdezi a véleményét Ildikótól, magáévá teszi, utána meg az egész szerkesztőség.

Már többször is megírtuk, hogy felemás fejcsere akció zajlik a Magyar Nemzeti Tanács által működtetett írott médiában. Magyarul a Magyar Szóban és a Hét Napban. A két igazgatót is (újra) kinevezik (Ökrész Rozália és László Edit), de maradjunk a kaptafánál, vagyis a főszerkesztőknél.

Leíratott már az is, hogy a Hét Napban három jelentkező volt: az eddigi főszerkesztő Tomek Viktor, a helyettese Tóth Lívia és a szintén szerkesztőségbeli Talpai Lóránt. A szerkesztőség, miután az MNT Tájékoztatási Bizottsága szavazattöbbséggel Talpait részesítette előnyben, Tomek és Tóth visszalépett. Egyrészt már az is bátorságnak számít, hogy a szerkesztőség vállalt egy ilyen (ugyan semmire sem kötelező) belső megmérettetést annak ellenére, hogy korábban ezt a beleszólási jogot megvonták tőlük. Másrészt a szerkesztőség többsége mégis csak jobbnak látta nem ujjat húzni a hatalommal, és a csak félig titkoltan VMSZ-jelölt, Talpai ellen szavazni. Még mindig jobb fűben ülni és magyar rongyot rázni, mint szembemenni a Pásztor/Lovas direktívával. Jöhet a dögunalmas Hét Nap - ismét. Pedig a Tomek/Tóth kettős alatt már valami kis pluralizmus fel-felbukkant.

A jövendő főszerkesztő Talpai Lóránt (művészi neve San Laurentino, elektronikus zenész) az adottságai közé a megbízhatóságot és a függetlenséget is besorolta, igaz, az előbbit az első helyen, az utóbbit az utolsón. „Az anyaországot minden továbbiak nélkül tisztelni, az anyanyelvet minden továbbiak nélkül ápolni, a sorsközösséget pedig minden továbbiak nélkül szolgálni kell.” Ez lesz a Hét Nap új szentháromsága.

Talpai célkitűzései közül kiemeljük: „feltétel nélküli együttműködés a magyar közösséget szolgáló médiumokkal”. Most már csak az a kérdés, hogy ki határozza meg: melyek ezek a médiumok. Izgalmas feladatnak ígérkezik a következő is: „a szerkesztőség belső folyamatainak továbbfejlesztése”. Ember legyen a talpán, aki ezt vállalja és aki megérti, mit is akart a szerző mondani.

A Magyar Szó, mint már többször leírtuk, a simább eset. Nem kell itt több jelölt, győzzön az egyetlen legjobb (Varjú Márta). Kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy Csorba Zoltán, a Magyar Szó egykori főszerkesztője szándékozott jelentkezni a pályázatra, majd meggondolta magát. Jó hecc lett volna megtudni, milyen indoklással utasítják el. Erről lemaradtunk.

Varjú Márta a lap „szellemiségét” a liberálisokkal szemben határozta meg (opravdano: a dolgozata írásakor még nem hallhatott szellemi főnöke legújabb ellenségképéről, a nihilistákról), ami különösen fontos egy kisebbségi lap esetében. „…hogy mennyire tekintjük elsődlegesnek a nemzeti közösség sorsát meghatározó témákat azokkal szemben, amelyek a globalizációban és a liberális világszemlélet elterjesztésében látják a legnagyobb áldást, s amikor a kisebbségi jogokért küzdenek, rendszerint megfeledkeznek a nemzeti kisebbségi közösségről.” Imígyen szólt Márta.

A lapszerkesztési feladatok közül talán egy keltette fel a figyelmünket: „a Vélemény rovat interaktívabbá, változatosabbá tétele”. Eddig azt hittük, hogy önálló vélemény csak a Magyarzó Pistike rovatban jelent meg. De most már tudjuk, minden másképp lesz: Mártánk reggel megkérdezi a véleményét Ildikótól, magáévá teszi, utána meg az egész szerkesztőség.

 

 

2016. szeptember 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább