Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szeptember – az új főszerkesztők hava
Éljen a vajdmagyar sajtószabadság! Avagy az MNT ülése előtti vidám sorok
Bódis Gábor
De most már tudjuk, minden másképp lesz: Mártánk reggel megkérdezi a véleményét Ildikótól, magáévá teszi, utána meg az egész szerkesztőség.
Már többször is megírtuk, hogy felemás fejcsere akció zajlik a Magyar Nemzeti Tanács által működtetett írott médiában. Magyarul a Magyar Szóban és a Hét Napban. A két igazgatót is (újra) kinevezik (Ökrész Rozália és László Edit), de maradjunk a kaptafánál, vagyis a főszerkesztőknél.
Leíratott már az is, hogy a Hét Napban három jelentkező volt: az eddigi főszerkesztő Tomek Viktor, a helyettese Tóth Lívia és a szintén szerkesztőségbeli Talpai Lóránt. A szerkesztőség, miután az MNT Tájékoztatási Bizottsága szavazattöbbséggel Talpait részesítette előnyben, Tomek és Tóth visszalépett. Egyrészt már az is bátorságnak számít, hogy a szerkesztőség vállalt egy ilyen (ugyan semmire sem kötelező) belső megmérettetést annak ellenére, hogy korábban ezt a beleszólási jogot megvonták tőlük. Másrészt a szerkesztőség többsége mégis csak jobbnak látta nem ujjat húzni a hatalommal, és a csak félig titkoltan VMSZ-jelölt, Talpai ellen szavazni. Még mindig jobb fűben ülni és magyar rongyot rázni, mint szembemenni a Pásztor/Lovas direktívával. Jöhet a dögunalmas Hét Nap - ismét. Pedig a Tomek/Tóth kettős alatt már valami kis pluralizmus fel-felbukkant.
A jövendő főszerkesztő Talpai Lóránt (művészi neve San Laurentino, elektronikus zenész) az adottságai közé a megbízhatóságot és a függetlenséget is besorolta, igaz, az előbbit az első helyen, az utóbbit az utolsón. „Az anyaországot minden továbbiak nélkül tisztelni, az anyanyelvet minden továbbiak nélkül ápolni, a sorsközösséget pedig minden továbbiak nélkül szolgálni kell.” Ez lesz a Hét Nap új szentháromsága.
Talpai célkitűzései közül kiemeljük: „feltétel nélküli együttműködés a magyar közösséget szolgáló médiumokkal”. Most már csak az a kérdés, hogy ki határozza meg: melyek ezek a médiumok. Izgalmas feladatnak ígérkezik a következő is: „a szerkesztőség belső folyamatainak továbbfejlesztése”. Ember legyen a talpán, aki ezt vállalja és aki megérti, mit is akart a szerző mondani.
A Magyar Szó, mint már többször leírtuk, a simább eset. Nem kell itt több jelölt, győzzön az egyetlen legjobb (Varjú Márta). Kissé csalódottan vettük tudomásul, hogy Csorba Zoltán, a Magyar Szó egykori főszerkesztője szándékozott jelentkezni a pályázatra, majd meggondolta magát. Jó hecc lett volna megtudni, milyen indoklással utasítják el. Erről lemaradtunk.
Varjú Márta a lap „szellemiségét” a liberálisokkal szemben határozta meg (opravdano: a dolgozata írásakor még nem hallhatott szellemi főnöke legújabb ellenségképéről, a nihilistákról), ami különösen fontos egy kisebbségi lap esetében. „…hogy mennyire tekintjük elsődlegesnek a nemzeti közösség sorsát meghatározó témákat azokkal szemben, amelyek a globalizációban és a liberális világszemlélet elterjesztésében látják a legnagyobb áldást, s amikor a kisebbségi jogokért küzdenek, rendszerint megfeledkeznek a nemzeti kisebbségi közösségről.” Imígyen szólt Márta.
A lapszerkesztési feladatok közül talán egy keltette fel a figyelmünket: „a Vélemény rovat interaktívabbá, változatosabbá tétele”. Eddig azt hittük, hogy önálló vélemény csak a Magyarzó Pistike rovatban jelent meg. De most már tudjuk, minden másképp lesz: Mártánk reggel megkérdezi a véleményét Ildikótól, magáévá teszi, utána meg az egész szerkesztőség.
Következő cikk: Magyarország inkább meghamisította a kultikus filmet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >