2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Múlt-idő

Csak háború ne legyen!

A békeidők utolsó rockkoncertje – 25 éve történt

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A békekoncert után kilenc hónappal a szerb fegyveresek gyújtógránátokkal bombázták a sportcsarnokot. A helyszínre siető tűzoltókat is lőtték, ezáltal a lángok zavartalanul végezhették dolgukat. A Zetra sztori azonban itt még nem ért véget. A szarajevóiak az ostrom alatt ide temették halottjaikat.

1991. július 28.

Már túl voltunk a 10 napos szlovéniai háborún, ami után a legfejlettebb jugoszláv köztársaság kikiáltotta függetlenségét. Horvátországban már voltak áldozatok (Plitvice, Borovo), de Vukovár ostroma még nem kezdődött meg, Dubrovnik is sértetlenül állt. A vajdasági Karađorđevo birtokon, a két hadúr, Milošević és Tuđman már felosztotta egymás között Boszniát. Innen a hírhedté vált szállóige: Nema te više, Alija! Nem létezel többé, Alija! Vagyis Alija Izetbegović, a legkisebb hadúr, Bosznia-Hercegovina bosnyák elnöke.

Innen visszatekintve a délszláv háborúk háborúja, a boszniai elkerülhetetlen volt. Akkoriban azonban ezt még nem fogtuk fel. Azon a nyáron Végel Lászlóval Újvidékről Szarajevóba utaztunk, hogy a Zetra olimpiai sportcsarnokban részt vegyünk a Helsinki Polgárok Parlamentjének tanácskozásán, amelyre a szétesőben levő ország minden részéből érkeztek „delegáltak“: Hogy ebből a békekezdeményezésből (is) mi lett, sajnos, tudjuk.

Hasonlóan  gondolkodtak a szarajevói zenészek is. „Megéreztük a közeledő veszélyt. Mi, zenészek apolitikusak és naivak vagyunk. De tennünk kellett valamit. Stúdiómban vettük fel a legnevesebb zenekarok lemezeit, amelyeken legalább egy dal háború ellenes volt, azzal az üzenettel, hogy csak háború ne legyen.“ Emlékezik Brano Likić, a háború előtti (igen, a volt jugoszlávok számára ez az időmeghatározás) Rezonansa együttes vezetője, a béke koncert egyik szervezője. Ekkor született meg az a szerelemről szóló dal is, amelyet a Zetra csarnokban azon a nevezetes napon az összes fellépő zenész együtt énekelt. „Próbáinkon rendszeresen részt vett Milan Trivić, újságíró, aki a Yutelnél dolgozott. Őt beszéltük rá, hogy szervezzen egy koncertet.”

A Yutel (a jugoszláv televízió angol nevének rövidítése) egy furcsa szerzemény volt, akárcsak sokminden más a kilencvenes évek elején. Az 1990-ben  még létező szövetségi kormány (miniszterelnök: Ante Marković) finanszírozta a két évig működő összjugoszláv híradót, amelyet Szarajevóból sugároztak. A szerkesztőséget talán minden idők legismertebb jugoszláv televíziós újságírója, a horvát származású Goran Milić vezette. Később az utódállamokban ez a „jugoszláv elhajlás“ mármint a Yutelben való szerepvállalás halálos bűnnek számított. Milićnek emiatt soha nem bocsátott meg Tuđman, a horvát elnök: a spanyolul és angolul is anyanyelvi szinten beszélő tévés komoly beosztást nem kaphatott a független Horvátországban. Manapság az Aljazeera délszláv osztályának a vezetője. Mondani sem kell: Szarajevóban. A Yutel adása 1992-ben szakadt meg, amikor a boszniai szerbek a környező hegyekből szétlőtték az épületet, ahonnan sugároztak. Cenzúra délszláv módra.

Nem a Yutel volt az egyetlen médiavállalkozás, amely a pártatlan, háborús uszításmentes tájékoztatást tűzte ki célul a háború kellős közepén. A másik ilyen, igaz csak pár hónaposra sikerült próbálkozás a Radio Brod, azaz a Hajó Rádió volt. Főleg francia támogatással egy csapat „jugoszláv” újságíró egy, az Adriai-tengeren cirkáló hajóról sugározta adásait: híreket és sajtószemléket függetlennek számító forrásokból. Az olaszországi Bari közelében ringatóztak, mert fennállt annak a veszélye, hogy valamelyik háborúzó fél kilövi a mozgó hírforrást.

A legkomolyabb háborús propagandát ellensúlyozó vállalkozás az amerikai finanszírozású Szabad Európa Rádióhoz kötődik, amely 1994 január végén megalakította a délszláv osztályát, hét, a hajdani Jugoszlávia minden részéből érkező újságíróval (akik között e sorok írója is ott volt). A mai mapig is működő szerkesztőség a szerbhorvát mellett macedónul és albánul is sugároz műsort.

De vissza a koncerthez! A szarajevói szervezők tudták, hogy a Yutelnél van hajlandóság és ami még fontosabb, pénz a lebonyolításhoz. Igazuk volt.

Milić és nem kevésbé neves belgrádi kolléganője, Gordana Suša elvállalta a műsorvezetést is.

Aznap egész nap esett. Ennek ellenére 20 ezren tolongtak és énekeltek, táncoltak a sportcsarnokban és még 50 ezren az épület előtt.

„Azt kérdezték tőlünk, van-e értelme énekelni és táncolni, amíg lövöldözés van, háború van, áldozatok vannak. Mit gondolnak, ki itt a normális? Azok, akik háborúznak vagy azok, akik énekelnek? Ők hagyják abba a háborúzást, de mi soha nem teszünk le arról, hogy emberként éljünk.” Ez volt a bevezető szövege Goran Milićnek.

A koncertet a boszniai és a macedón állami televízió élőben közvetítette. Szerbiában csak az akkor még független Studio B mert vállalkozni erre a „hazafiatlan” feladatra. Horvátországban ez szóba sem jöhetett.

A fellépők között a legnagyobb jugoszláv sztárok voltak. Legtöbben Szarajevóból, de azt is tudni kell, hogy a hetvenes évektől a bosnyák főváros a popzene Mekkája volt. Innen származott a talán minden idők leghíresebb jugoszláv együttese a Bijelo dugme, azaz Fehér gomb, amelynek vezetője, Goran Bregović akkor már egyedül lépett fel. A boszniai háború kitörése után a vegyes nemzetiségű családból származó Bregović  elhagyta Szarajevót, és Belgrádba költözött, amit polgártársai nemigen bocsátottak meg neki. Igaz, nem tartják árulónak, ellentétben a bosnyák nemzetiségű, szintén szarajevói származású világhírű filmrendezővel, a vallást és nevet változtatott Emir (Nemanja) Kusturicával, aki azóta is a legkeményebb szerb nacionalisták táborához tartozik.

A koncerten fellépett az örökifjú Indeksi együttes is, amelynek énekese a már megboldogult, horvát nemzetiségű Davorin Popović, Szarajevó emblematikus figurája volt. Ő volt az Énekes a városban. Így, nagy betűvel.

Vagy a belgrádi Bajaga (Momčilo Bajagić), aki az egyik legnépszerűbb szerb énekes-dalszerző. Az én barátaim (Moji su drugovi) című dala a szerb újkori diaszpóra himnusza (kb. 200 ezren vándoroltak ki, főleg fiatalok Szerbiából a délszláv háborúk idején).

A Zetra sportcsarnok sorsa is jelképes. 1977-ben két fiatal építész, Dušan Džapa és Lidumil Alikalfić pályázatot nyert Szarajevó egyik központi részének beépítésére. Zelena transverzala (Zöld átló) elnevezést adták munkájuknak (ennek a könnyebben megjegyezhető rövidítése a Zetra) és az elképzelés lényege az volt, hogy valamelyest enyhítsenek Szarajevó túlságosan megnyújtott alakján, méghozzá egy átlósan beépített zöld övezettel. Később ezt a szerb háborús propaganda az iszlám erőszakos betörésének is nevezte, de ezt a még élő Lidumil Alikalfić nevetségesnek tartja.

Nos, időközben Szarajevó megnyerte az 1984-es téli olimpiai játékok rendezésének jogát, nosza ki kellett bővíteni a Zetra terveit is. Itt tartották azután a megnyitó ünnepséget és itt nyerte első aranyérmét Katarina Witt is.

A békekoncert után kilenc hónappal a szerb fegyveresek gyújtógránátokkal bombázták a sportcsarnokot. A helyszínre siető tűzoltókat is lőtték, ezáltal a lángok zavartalanul végezhették dolgukat. A Zetra sztori azonban itt még nem ért véget. A szarajevóiak az ostrom alatt ide temették halottjaikat.

1999-ben újították fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

2016. július 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább