Ma Móric, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Duna-korzó
Csorba Zoltán
De jött a pincér, a hajléktalan továbbállt, Juanfran pedig a kapufának lőtte a büntetőt. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
A munka, ugye, nem szégyen. Szombaton este régi szakmámban dolgoztam. Zenészként. A budapesti Marriott Szálloda báltermében zongoráztam egy elegáns esküvő vacsorája alatt. Méltányos tiszteletdíjért. Mivel a vendégek 80 százaléka külföldi volt nemzetközi repertoárt játszottam, örökzöldeket és filmzenét egy tökéletesen hangoló nagy zongorán.
Nagyon elegáns volt, a terem gyönyörű díszben és világításban, kilátás a Várra és a Lánchídra... A külföldiek, többnyire Dél-Amerikaiak, akik először jöttek Budapestre el voltak ragadtatva. Szép ez a Budapest, mondjon ki mit akar. Egy asztalnál voltak csak magyar vendégek, a menyasszony szülei, rokonsága. Támadt egy ötletem, hogy letesztelem a magyar közönséget. Két Morricone szerzemény között, filmzenei stílusban eljátszottam a vidékeinken legnépszerűbb, a Youtube-on nézettségben toronymagasan vezető magyar sikerszámot a Nézését meg a járását. Pontos melódiával és harmóniával, viszont ritmus nélkül, visszafogottan. Nem vették észre, hogy mit játszok... Ez a lényegében szép szerzemény ezek szerint csak akkor érvényesül, ha van alatta du-du-du-du és az orrsövényproblémás Bulikirály énekli.
De nem ez a bejegyzésem témája. A muzsikálás előtt sétáltam egyet Budapest egyik legszebb részén, az elegáns Duna-korzón. Szép idő volt, a szállodák éttermei tömve. Az egyik étterem teraszán egy gitáros-trombitás-dobos trió játszott, a másikon klasszikus cigányzenekar, egy kicsit távolabb, az üres területen két gitáros igyekezett a járókelők kedvébe járni. De mindezt felülharsogta a Vigadó téren helyet foglaló két afrikai dobos. Az agresszív ritmusoktól visszhangzott a magyar főváros legszebb sétánya. Később belegondoltam: lehet, hogy a népszavazáshoz toboroztak.
A megboldogult Momo Kapor egyik írása jutott eszembe, amit a belgrádi NIN c. hetilapban olvastam egykoron és megmaradt emlékezetemben. A belgrádi író-festő-újságíró arról írt, hogy Párizsban járt és korábbi élményeihez képest új momentumként jegyezte, hogy a Notre Dame előtti téren afrikai dobosok jelentek meg. Az egész környéket, a Szajna partját, a Szent Mihály sugárút torkolatát a szigetet uralta a tam-tam. Miért? Mi célból foglalták el ezt a kereszténység számára meghitt környéket? – tette fel a kérdést a szerző. Pénzért? Nem. Nem is raktak ki kalapokat vagy egyéb pénzfogadásra alkalmas eszközöket. Csak doboltak. Momo megfejtette: az afrikaiak ezzel üzennek Európának, hogy megváltozott a világ, ők is itt vannak. Tessék ezzel megbarátkozni. Azóta már dobolnak a köztereken nem csak Párizsban, Berlinben, Stockholmban, íme Budapesten is.
Produkciómat negyed tizenegykor fejeztem be és lerohantam a szálloda teraszára, ahol egy felállított képernyőn keresztül még el tudtam kapni a BL-döntő lényegét. Az afrikai dobosok addigra vagy abbahagyták, vagy hatóságilag elirányították őket onnan, nem tudom. A teraszon rajtam kívül szállodai vendégek, külföldiek foglaltak helyet. Egyetlen szabad széket találtam, három fiatal lány társaságában. Később kiderült: aznap érkeztek New Yorkból, holtfáradtak, de nem tudnak betelni a látványtól, a Duna, a Vár, a Lánchíd...”Wonderful” és közben egymás után rendelték a finom magyar borokat. Ekkor valahonnan előkerült egy hajléktalan, odajött a teraszhoz, megkopogtatta a plekszi oldalát és angol nyelven közölte a vendégekkel, hogy ő bizony éhes és adakozzanak.
De jött a pincér, a hajléktalan továbbállt, Juanfran pedig a kapufának lőtte a büntetőt.
Következő cikk: Orbánék hatalmas, költséges show-járól ír a német sajtó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >