Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Utcát nevezzenek el Kasza Józsefről!
Bódis Gábor
„Ha eddig nem jutottam eszetekbe, most már nem megyek!”
Žarko Korać a megboldogult Kasza József közvetlen munkatársa a Đinđić-kormányban (mind a ketten miniszterelnök-helyettesek voltak) javasolta, hogy kapja meg egy utca Kasza nevét. Mindez a szabadkai városháza dísztermében hangzott el, ahol a város egykori polgármesteréről emlékeztek. Maglai Jenő, az utód is a legjelentősebb vezetőnek nevezte Kaszát, aki 12 évig volt Szabadka első embere.
Közben a beszélők mögött peregtek a jelenetek a múltból: Kasza Đinđićtyel, Vesna Pešićtyel, Vuk Draškovićtyal a tiltakozó és fütyülő belgrádiak ezreinek élén, a VMSZ szószékén, a polgármesteri hivatalban, a parasztokkal tárgyalva. És az elmaradhatatlan mobillal a fülén.
Koraćtyal a szertartás után néhány mondatot váltottunk (még az egyetemről ismerjük egymást). Meleg szavakkal emlékezett meg kollegájáról, akivel, furcsamód, mind végig magázódtak. Több, Kaszára jellemző mozzanatot emelt ki. „Kasza szokott asztalra csapni, hevesen reagálni, de velem soha sem volt ilyen.” Volt egyszer, hogy a čačaki Velja Ilić (tudják az a buldózeres, aki gépesítve rontott neki Milošević hatalmának, azon az október 5-én), aki szintén szélsőséges kedélyállapotainak tudott gyakran harsány jelét mutatni, rácsapott az asztalra egy vita hevében egy kormányülésen, mire Kasza ugyan akkora hangerővel (asztali és torokbéli) vágott vissza. Erre – emlékezett Korać – Veljanak leesett az álla és nem akart hinni a szemének (és főleg a fülének), hogy van olyan kisebbségi, aki ilyenre vetemedik.
Pedig Kasza még a főnökeivel is kész volt heveskedni. Történt, hogy Đinđić miniszterelnökként, egyik helyettesével Koraćtyal elindult gépkocsival Budapestre az akkor éppen ott trónoló Orbán Viktorhoz. Elindulás után jutott eszükbe, hogy Kaszát kifelejtették a csapatból. Felhívták és javasolták neki, hogy induljon el a határra és onnan együtt folytatják az utat Budapestre. „Ha eddig nem jutottam eszetekbe, most már nem megyek!” – közölte Kasza és lecsapta a kagylót. Utána magyarázkodhattak Orbánnál, hogy miért nem jött a magyar nemzetiségű miniszterelnök-helyettes.
Korać egyébként úgy véli, hogy Kasza egyik budapesti kormánnyal sem volt túl bizalmas viszonyban, ami annak tudható be, hogy nekik is meg szokta mondani a véleményét. És ezt nem mindenhol értékelik. Sőt.
De akkor még független vajdasági (erdélyi, felvidéki) magyar politizálásról volt szó és nem csupán határon túlra nyúló szervilizmusról. Ami, persze, anyagiakban jobban kifizetődik. Van, amikor 50 milliárdszor.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >
A szabadság egyféle vákuumban él
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >
„Az elnök meghalt, éljen az elnök”?
Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) >
Marko, te nem ismered az oroszokat
Az Informbíró határozata (1948) után Tito elhatározta, hogy Brioniba helyezi át nyári rezidenciáját, mire Ranković megjegyezte, >