Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Utcát nevezzenek el Kasza Józsefről!
Bódis Gábor
„Ha eddig nem jutottam eszetekbe, most már nem megyek!”
Žarko Korać a megboldogult Kasza József közvetlen munkatársa a Đinđić-kormányban (mind a ketten miniszterelnök-helyettesek voltak) javasolta, hogy kapja meg egy utca Kasza nevét. Mindez a szabadkai városháza dísztermében hangzott el, ahol a város egykori polgármesteréről emlékeztek. Maglai Jenő, az utód is a legjelentősebb vezetőnek nevezte Kaszát, aki 12 évig volt Szabadka első embere.
Közben a beszélők mögött peregtek a jelenetek a múltból: Kasza Đinđićtyel, Vesna Pešićtyel, Vuk Draškovićtyal a tiltakozó és fütyülő belgrádiak ezreinek élén, a VMSZ szószékén, a polgármesteri hivatalban, a parasztokkal tárgyalva. És az elmaradhatatlan mobillal a fülén.
Koraćtyal a szertartás után néhány mondatot váltottunk (még az egyetemről ismerjük egymást). Meleg szavakkal emlékezett meg kollegájáról, akivel, furcsamód, mind végig magázódtak. Több, Kaszára jellemző mozzanatot emelt ki. „Kasza szokott asztalra csapni, hevesen reagálni, de velem soha sem volt ilyen.” Volt egyszer, hogy a čačaki Velja Ilić (tudják az a buldózeres, aki gépesítve rontott neki Milošević hatalmának, azon az október 5-én), aki szintén szélsőséges kedélyállapotainak tudott gyakran harsány jelét mutatni, rácsapott az asztalra egy vita hevében egy kormányülésen, mire Kasza ugyan akkora hangerővel (asztali és torokbéli) vágott vissza. Erre – emlékezett Korać – Veljanak leesett az álla és nem akart hinni a szemének (és főleg a fülének), hogy van olyan kisebbségi, aki ilyenre vetemedik.
Pedig Kasza még a főnökeivel is kész volt heveskedni. Történt, hogy Đinđić miniszterelnökként, egyik helyettesével Koraćtyal elindult gépkocsival Budapestre az akkor éppen ott trónoló Orbán Viktorhoz. Elindulás után jutott eszükbe, hogy Kaszát kifelejtették a csapatból. Felhívták és javasolták neki, hogy induljon el a határra és onnan együtt folytatják az utat Budapestre. „Ha eddig nem jutottam eszetekbe, most már nem megyek!” – közölte Kasza és lecsapta a kagylót. Utána magyarázkodhattak Orbánnál, hogy miért nem jött a magyar nemzetiségű miniszterelnök-helyettes.
Korać egyébként úgy véli, hogy Kasza egyik budapesti kormánnyal sem volt túl bizalmas viszonyban, ami annak tudható be, hogy nekik is meg szokta mondani a véleményét. És ezt nem mindenhol értékelik. Sőt.
De akkor még független vajdasági (erdélyi, felvidéki) magyar politizálásról volt szó és nem csupán határon túlra nyúló szervilizmusról. Ami, persze, anyagiakban jobban kifizetődik. Van, amikor 50 milliárdszor.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >