Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Patkányok világa
Bódis Gábor
Akkor a mi patkányaink milyen nemzetiségűek?
A Magyar Nemzeti Tanács elnökét akár Vajdaság Humoristájának (sokan humorizálnak, de ő lenne A humorista) is kikiálthatnánk, ha meg lennénk győződve, hogy sorait saját két ujjával a billentyűzeten, önnönmaga írja. De nem vagyunk. A titulus tehát elmarad, ismeretlen szerzőt nem jutalmazunk.
Tehát az a hősköltemény, ami a neve alatt jelent meg (előttem a Pannon RTV honlapján) „Pamflettel a platform” ellen címet is viselhetné. De nem viseli. Ahelyett „A rombolás esztétikája és a csúsztatás művészete” címmel illették, azonnal rámutatva: a kultúra és nem-kultúra filozofikussá merevedő és égbe szökkenő örökös haláltusájáról lesz szó.
De nem erről szól. Hanem hősünk (vagy csak a keze), mint a vajdmagyar identitás rettenhetetlen Poirot-ja, feltárja (mindjárt az elején) a gyilkosokat. Mármint az egyetemes vajdmagyar identitás alantas lemészárolóit, nevezetesen a magyarfaló Demokrata Pártot és a még veszélyesebb Magyar Mozgalmat. Mert „összeér, ami összetartozik”. Most éppen a Törley-ház tégláinál ért össze.
Ha elvetemülten rosszindulatúak lennénk, akkor azt hihetnők, hogy Jenőnk (vagy kezének vezetője) rá akarja tolni az MM-t a DP-re (úgy is mint Dehogya Pista). Persze tudjuk: mi sem állna távolabb tőle, hiszen a vajdmagyarság koronaékszere nem vegyülhet a napi politika moslékjába. A tyúkól is odébb van.
Jelen pillanatban a DP-t nem azért kell gyűlölni (azért is), mert anno halálosan megsértette a vajdmagyar háziasszonyt, hanem mert egykori helyi vezetői (Dulićok) rombolták le a patkányok lakta egykori Törley-házat (meg egy másikat) és ezzel halálos sebet ejtettek a vajdmagyar identitáson. Azóta is kóvályognak a tiszta, fél, vegyes, mély- és hígmagyarok Csáth háza körül. Keresik a fogászatot.
Miután az összeérés megtörtént, Jenő kezének vezetője rátér a lényegre: amikor Európa ilyen nagy szarban van (a hit, remény, szeretet már csak Orbánt illeti meg – ezt én mondom, nem a Jenő), ezek az összeértek nem átalkodnak xenofóbiával (nem a hangszer) bemocskolni Dudás Károly tanácstagot. Ez utóbbi szorgalmasan végigzongorázta (ez a hangszer) az öntudatos kommunistából még öntudatosabb nacionalista mozgalmi egyveleg összes indulóját. Most a patkányokra zendített. És azt mondta a vajdmagyar pulpitusról:
„…nem az a baj, hogy megindult a vita a közösséghez sem tartozó szakértők körében…” Mármint a vita arról, hogy a lebontott Törley-ház, melyik Törleyé is volt.
„…a vállalkozó és a beruházó természetesen nem magyar…” Azokra vonatkozik (Dulić), akik a Kosztolányi-ház (Dudás szerint a gimnázium épülete, ami természetesen tévedés, ott ugyanis a Kosztolányi apuka csak igazgató volt) és a Csáth-ház közötti romokon lakóépületet építenek.
„…ötven lakásos épületet építenek. Most képzeljük el, a legkevesebb az, hogy a patkánytanyát lebontják.(…) Exkluzív lakások lesznek, ahol nyilvánvalóan ezeket a lakásokat – ez is a dolgunk, hogy nemzeti tanácsként odafigyeljünk – nem szabadkaiak fogják megvásárolni. És oda jönnek majd kettő meg három meg négy autóval…és igen, akkor patkány fészek lesz, patkány tanya…”
A közösséghez nem tartozó szakértők, a nem magyar beruházók és végül a patkánytanya. Ritkán hall és olvas az ember ilyen xenofób, gyűlölettől átitatott eszmefuttatást. Beleilleszkedik az európai szélsőjobb repertoárjába. De itt még csak nem is egy nemzetállamról van szó (nem mintha abban ez üdvözlendő lenne), hanem egy többnemzetiségű, többvallású (plusz ateista) közösségről. Szabadkát nemcsak a magyarok építették fel, őrizték meg, csúfították el. Mindannyian részt vettünk benne. A Petőfi Sándor 18. szám alatti épületet például egy bunyevác nagykereskedő építette. Akitől egy, később Auschwitzba deportált és ott elpusztult zsidó család vette meg. Akkor a mi patkányaink milyen nemzetiségűek?
És ezt a szabadjára engedett rasszizmust vette volna ki valaki a „mondanivalója kontextusából”? Ennek nincs kontextusa, ez befertőz minden környezetet. Terjed, mint a vírus.
És gyógyíthatatlan.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >