Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Patkányok világa
Bódis Gábor
Akkor a mi patkányaink milyen nemzetiségűek?
A Magyar Nemzeti Tanács elnökét akár Vajdaság Humoristájának (sokan humorizálnak, de ő lenne A humorista) is kikiálthatnánk, ha meg lennénk győződve, hogy sorait saját két ujjával a billentyűzeten, önnönmaga írja. De nem vagyunk. A titulus tehát elmarad, ismeretlen szerzőt nem jutalmazunk.
Tehát az a hősköltemény, ami a neve alatt jelent meg (előttem a Pannon RTV honlapján) „Pamflettel a platform” ellen címet is viselhetné. De nem viseli. Ahelyett „A rombolás esztétikája és a csúsztatás művészete” címmel illették, azonnal rámutatva: a kultúra és nem-kultúra filozofikussá merevedő és égbe szökkenő örökös haláltusájáról lesz szó.
De nem erről szól. Hanem hősünk (vagy csak a keze), mint a vajdmagyar identitás rettenhetetlen Poirot-ja, feltárja (mindjárt az elején) a gyilkosokat. Mármint az egyetemes vajdmagyar identitás alantas lemészárolóit, nevezetesen a magyarfaló Demokrata Pártot és a még veszélyesebb Magyar Mozgalmat. Mert „összeér, ami összetartozik”. Most éppen a Törley-ház tégláinál ért össze.
Ha elvetemülten rosszindulatúak lennénk, akkor azt hihetnők, hogy Jenőnk (vagy kezének vezetője) rá akarja tolni az MM-t a DP-re (úgy is mint Dehogya Pista). Persze tudjuk: mi sem állna távolabb tőle, hiszen a vajdmagyarság koronaékszere nem vegyülhet a napi politika moslékjába. A tyúkól is odébb van.
Jelen pillanatban a DP-t nem azért kell gyűlölni (azért is), mert anno halálosan megsértette a vajdmagyar háziasszonyt, hanem mert egykori helyi vezetői (Dulićok) rombolták le a patkányok lakta egykori Törley-házat (meg egy másikat) és ezzel halálos sebet ejtettek a vajdmagyar identitáson. Azóta is kóvályognak a tiszta, fél, vegyes, mély- és hígmagyarok Csáth háza körül. Keresik a fogászatot.
Miután az összeérés megtörtént, Jenő kezének vezetője rátér a lényegre: amikor Európa ilyen nagy szarban van (a hit, remény, szeretet már csak Orbánt illeti meg – ezt én mondom, nem a Jenő), ezek az összeértek nem átalkodnak xenofóbiával (nem a hangszer) bemocskolni Dudás Károly tanácstagot. Ez utóbbi szorgalmasan végigzongorázta (ez a hangszer) az öntudatos kommunistából még öntudatosabb nacionalista mozgalmi egyveleg összes indulóját. Most a patkányokra zendített. És azt mondta a vajdmagyar pulpitusról:
„…nem az a baj, hogy megindult a vita a közösséghez sem tartozó szakértők körében…” Mármint a vita arról, hogy a lebontott Törley-ház, melyik Törleyé is volt.
„…a vállalkozó és a beruházó természetesen nem magyar…” Azokra vonatkozik (Dulić), akik a Kosztolányi-ház (Dudás szerint a gimnázium épülete, ami természetesen tévedés, ott ugyanis a Kosztolányi apuka csak igazgató volt) és a Csáth-ház közötti romokon lakóépületet építenek.
„…ötven lakásos épületet építenek. Most képzeljük el, a legkevesebb az, hogy a patkánytanyát lebontják.(…) Exkluzív lakások lesznek, ahol nyilvánvalóan ezeket a lakásokat – ez is a dolgunk, hogy nemzeti tanácsként odafigyeljünk – nem szabadkaiak fogják megvásárolni. És oda jönnek majd kettő meg három meg négy autóval…és igen, akkor patkány fészek lesz, patkány tanya…”
A közösséghez nem tartozó szakértők, a nem magyar beruházók és végül a patkánytanya. Ritkán hall és olvas az ember ilyen xenofób, gyűlölettől átitatott eszmefuttatást. Beleilleszkedik az európai szélsőjobb repertoárjába. De itt még csak nem is egy nemzetállamról van szó (nem mintha abban ez üdvözlendő lenne), hanem egy többnemzetiségű, többvallású (plusz ateista) közösségről. Szabadkát nemcsak a magyarok építették fel, őrizték meg, csúfították el. Mindannyian részt vettünk benne. A Petőfi Sándor 18. szám alatti épületet például egy bunyevác nagykereskedő építette. Akitől egy, később Auschwitzba deportált és ott elpusztult zsidó család vette meg. Akkor a mi patkányaink milyen nemzetiségűek?
És ezt a szabadjára engedett rasszizmust vette volna ki valaki a „mondanivalója kontextusából”? Ennek nincs kontextusa, ez befertőz minden környezetet. Terjed, mint a vírus.
És gyógyíthatatlan.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >