Ma Villő, Orfeusz, Adelaida névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szabadkán, piacon
Bódis Gábor
Ha beköszönt a vajdmagyar sajtódualizmus örvendetes kora, akkor a sárdobálás közben sok mindenre fény derülhet.
Régen újságíró gyakornokként sokan a piacon hegyezték az első tollukat. Manapság jobb helyeken toll helyett tablet jár. Nekem az a sorsszerű fordulat adatott meg, hogy az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségéből (Székely Marica meg a többiek, rémlik?) egy cipőboltba küldtek el, és szerencsére már nem emlékszem, hogy milyen „riportot” hoztam onnan (árakról, kínálatról?). Mindenesetre Klein Péter barátom napokkal később a majomplaccnál azt mondta: kihallotta a „riportból”, hogy sokkal több van a „riporterben”. Jól esett, de nem nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, hiszen akkortájt mind a ketten Sigmund Freundnak készültünk. Péternek sikerült is volna, ha borzasztóan korán nem távozik el örökre.
A szabadkai piacon soha nem készítettem semmilyen újságírói terméket, most is csak virágvásárlásban vállaltam felelősségteljes anyagszállító szerepet. Közben meg ismerősökkel futottam össze. Nem kompromittálom őket és nem említem a nevüket. Az első egy régi ismerős volt, aki a harmadik mondat után rátért a „talibánok” (vajdmagyar tájszólás, a hazánkat, nemzetünket halálosan veszélyeztető és kisebbségi létünkben bennünket mindenáron megsemmisíteni igyekvő, szemetelő alsóbbrendű lényekre, azaz menekültekre vonatkozik) gaz szándékainak fejtegetésére. Türelmes hallgatóként már ott tartottam, hogy a Tejút méretű összeesküvés ügyében az önfelszabadító felvilágosulás örök vadászmezejére lépek, amikor…
Amikor erélyesen felszólítottak anyagszállítói tevékenységem halaszthatatlan mivoltára. Örök titok maradt hát, ezúttal is, hogy ez a „jól szervezett” hadsereg hogyan fog végezni a hazánkkal, nemzetünkkel és a kisebbségi mivoltunkkal. Most várhatok a következő minden tudás egyetemére, ott a szabadkai piac peremén.
De majd akad önkéntes okító, mert ez a menekült (vajdmagyarul: migráns) dolog nagyon megrázta az itteni magyar lelkeket. A szerbeket meg a bunyevácokat úgy tűnik, nem kerítette annyira a hatalmába ez a mánia, de hát ők nem is tudnak orbánul. De már tanulnak.
Később összefutok egy korombeli veteránnal, multietnikus családjával siet a piac utcájában. Azt mondja, már nem olyan lelkes. Már ami a közügyeket illeti. Én nem is lelkesnek ismertem, hanem éleslátó realistának. És ebből nehéz kigyógyulni.
Jön egy másik veterán is, leszáll a bicikliről. Mindenki fél – mondja. A bosszútól, a munkahely elvesztésétől. Menekültekről nem beszélt. Főleg a vidékiek félnek. Ott könnyebb besúgni. Évszázados hagyománya van.
Az úton, amelyen egykor a kofák jártak és már a Bódis cukrászda előtt, leszólít egy harmadik veterán. Azt kérdezi, hogy tudok-e tényfeltáró újságírót Szabadkán. Töprengek. Kettő jut eszembe: az egyik a mai első veterán, a másik pedig az, aki már régen újságírás helyett másba temetkezett. De hát ezek nyugdíjas veteránok, és már nem kutatgatnak 100 ezer eurós palicsi villák után, amiről ugyebár szó lenne.
Ám reménykedni azért lehet: ha igazi tényfeltárás még sokáig nem is lesz, de ha beköszönt a vajdmagyar sajtódualizmus örvendetes kora, akkor sárdobálás közben sok mindenre fény derülhet.
Következő cikk: Vitaindító - Hagyománytörés "Igaza van" kezdetű mondatokkal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Maradj mindig idegen!”
„A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok - szögezte >
Ki lesz a győztes – a VMSZ vagy az SZHP?
Kétlem, hogy bárkinek is (beleértve a lovas Pásztort is) van áttekintése arról, hogy milyen a helyi >
A posztszocialista államokban, a több évtizedes elzártság kultúrája túlélte a vasfüggönyt
Csakhogy a folyamatot ez nem állítja le. Az idegenelleneséget hirdető kormányközeli médiumok a hírműsorukban hirdetik a >
Az udvari cselszövések egyre zavarosabbak
Zágrábban győztek a baloldali zöldek, Rijekában a szocialisták, de csak a zöldekkel való koalícióban, Splitben pedig >
Lovas esete Zemannal
Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is >
Kiszorítósdi
Június 13-án eldől, hogy „Bácskossuthfalva 86 százalékban magyar lakossága”, „kiengedi-e a kezei közül a magyar önkormányzatot”, >
Elfogynak a magyar jogászok (is)!
A junior I. Pásztor, aki – a pozíciójánál fogva – eddig is tehetett volna a magyar >
Play Sinkó
A demokrácia válsága, posztfasizmus, autokrácia, diktatúra… Egyre gyakrabban találkozom ezekkel a fogalmakkal. Lehetséges-e, hogy ez csak >
Handke és a Balkán
2014-ban Handke a Nobel-díj megszüntetését javasolta, mert az téves irodalmi kánont teremt. Az, hogy ő lett >
Nem stratégia, cselekvési terv kell!
Lehetne a nyelvhasználati stratégiát még tovább is elemezni és talán ki is alakulna egy valós kép >
Együtt a fekete listán
Együtt írtuk alá azt a kiáltványt, amelyben figyelmeztettük a közvéleményt az extrém nacionalizmus, a populizmus és >
Átmenet a médiaháborúból a polgárháborúba?
Tény, hogy AV hatalmának egyik pillére az általa ellenőrzött elektromos és a nyomtatott sajtó. Erről pedig >