Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vitaindító - Hagyománytörés "Igaza van" kezdetű mondatokkal
„Azt kérdezheti most Stephen Bozhen, miért került ő ide…Nyílt harcot vív Lovas Ildikóval, az MNT-vel és a VMSZ-szel. Igen. Eddig. És kivéve, ha barátai közül valaki érintett az ügyben.” Bence Erika (Magyar Mozgalom):
Tisztelt Híd Kör! Tisztelt Stephen Bozhen!
Igazából nem sok értelmét látom a polémiának. Kilátástalan. Olyan kizárólagosság tapasztalható az Önök részéről, hogy azzal szemben esélye nincs a tényeknek. Sorolhatjuk őket, jegyzőkönyveket, bekezdéseket, linkeket, akár törvénycikkelyeket is – nem számít, mert egyszerűen elsiklanak felette, nem veszik figyelembe. Hathatós módszere az ilyen vitának, amikor elhallgatják a valóság egy részét. És mindjárt másként tűnnek fel a dolgok. Elhallgatják elfogultságaikat, személyes érintettségüket. Ebben az ügyben is.
Kilátástalan a vita, mert Önök nem bizonyítanak, nem érvelnek. Csak kijelentenek, minősítenek és tagadnak. Hihetetlenül biztosak véleményük megdönthetetlenségében. Hogy igazuk van. Ha az általam/általunk bírált személy azt mondja magáról, hogy ő korrekt, akkor az. Ha Önök azt mondják, hogy valami rossz, akkor rossz. Ha Önök szerint nagyszerű, akkor nagyszerű. Pedig a korrektség, az egyenesség, a nyitottság, a szakértelem nem arról ismerszik meg, hogy valaki kijelenti önmagáról, hogy az, hogy ilyen vagy olyan. Hogy pártatlan, hogy makulátlan. És attól sem lesz igazabbá, ha pártfogója és a mentora biztosítja erről.
Mondhatnánk, hogy fiatalok, forrófejűek, elfogultak önmagukkal és kortársaikkal szemben. Hogy fiatalság. És megbocsátható, hogy csak maguknak akarják a pályát. Csakhogy egy ilyen fiatalos akarással nem fér össze a hazugság. A csúsztatás. A féligazságok. Ebben a sokszerzős polémiában, ahova még Varjú Márta interjúja is beletartozik (erről majd később) többször is elhangzott, hogy a Híd Kör tagjai kimaradtak a Kilátóból, hogy nem jelenhettek meg. Hazugság. Nem is kevesen rendszeresen publikáltak benne, néhányuk alkotói pályájának nagyobb része e lap hasábjain bontakozott ki. Volt, aki Kilátó-díjat kapott. Könnyedén elő lehetne keresni ezeket a számokat. De minek? Nincs értelme, mert Önöket a tények nem érdeklik.
Állítólag jelentős szerzők nem jelenhettek meg a lapban. Nem is gondolják, hogy azért, mert a hatalmi fölény kizárólagosságával fordultak a szerkesztőkhöz? Ha ők, akkor amazok, mások nem. Mert csak az általuk predesztinált irány a mérvadó. Csak az ő értékítéleteik a jók. Akiről ők azt mondják, hogy nem író, az kimarad a kánonból. Fordítva: a kanonizált szerzőt akkor sem szabad bírálni, legalábbis a Vajdaságban nem, ha bizonyíthatóan fércmunkát tett le az asztalra. Mert a kánonokat akadémikusok, professzorok alkotják. Miért kell minden körülmények között tisztelni ezeket az avas álláspontokat? A kánonokat nem lehet lebontatni? Nem lehet velük nem egyetérteni? Azzal kell indítani egy tanulmányt, hogy: „Igaza van Bányai Jánosnak...” (Sági Varga Kinga: Térérzékelés – térteremtés. Híd, 2012. 2. 78–86.)
(A Varjú Márta-interjú. Én pl. ebből a cikkből tudtam meg, hogy a vajdasági magyar irodalomban van a Híd Kör és a népiesebb szerzők, s majd az ifjú titán szerkesztése alatt egyenlő arányban kapnak teret a Kilátó hasábjain. És mi van a Híd Kör és a népiesek [?] vonzatkörén kívüliekkel? Ilyen szegény volna irodalmunk? Hogy ez a kettő van. Valamikor, a múlt században, a nyolcvanas évek irodalomóráin lehetett még ilyen szembenállásokról hallani. Urbánusok meg népiesek. Azóta nem mozdult el a világ? Vagy valaki lelkileg ott maradt még ezeken a irodalomórákon. Aki magukra nagy hatással van. Mert egyébként felvetették volna, hogy ez mekkora ostobaság.)
Ön pl., Stephen Bozhen, honnan olyan biztos abban, hogy kinek a kritikai ítélete helytálló? Bizonyára olvasott ember. Az jó dolog. Biztosan meghallgat véleményeket. Az is jó dolog. Miért csak az egyik fél véleményét akceptálja? Ha az Ön által favorizált (irodalmi) csoportosulás állít valamit, az biztos úgy van. Ha az Ön barátja állít valamit, az biztos a makulátlan igazság. Ha én mondom, az nem igaz. Miért? Soha életünkben nem találkoztunk, soha nem beszéltünk. Miből gondolja, hogy én, vagy az én nemzedékem romlott, hazug, értéktelen nemzedék, s csak az a legfontosabb célom/célunk, hogy ifjú titánokat lehetetlenítsünk el? Mi célunk volna vele? Nem gondolja azt, hogy az Ön támogatottjának „igazsága” mögött van egy másik, általa elhallgatott „igazság” is?
Ki adta Önnek/Önöknek ezt a látást? Önök mindig helyesen döntenek és ítélnek. Amit Önök írnak, szerkesztenek, tesznek, az mindig jó. Amit mások – mert vannak még a Híd Körön kívül is fiatalok alkotta (irodalmi) műhelyek, folyóiratok a Vajdaságban –, az mindig rossz. Önök szerint nem is léteznek. Lehetetlen, hogy Önök mindig a csúcsminőség. És lehetetlen, hogy mások csak a szemét. Ne mondják azt, hogy nem, á, dehogy, mi igenis értékeljük a minőséget. Mert nem. A másik irodalmi formációt, a nem maguk közül való szerzőt akkor sem méltányolják, ha az jelentős, akár európai rangú elismerésben részesült. Kiterjedt életművekről, korszakalkotó munkákról nem pozitív hangvételű kritika, de még csak egy szerény könyvismertető sem jelenhet meg a Hídban. Nem azért, mert nem jelentősek, mert nem korszakalkotók, hanem azért, mert mentoraik, támogatóik mondják meg, hogy ki az értékes, a mérvadó és a korszakalkotó. Ne mondják azt, hogy ez nem így van! Mert így van. Honnan tudom ezt? Onnan, hogy sem az élet a Földön, sem a vajdasági magyar irodalom nem a Híd Körrel, nem Önökkel kezdődött. Még a Híd Kör sem. A Hídnak korábban is voltak fiatal vagy relatíve fiatal, sőt favorizált és támogatott munkatársai. Csak akkor nem nevezték még Híd Körnek. Kik voltak? Nehéz elhinni. Mi voltunk. Az Önök mentorai támogattak bennünket is. És megmondták, hogy kiről és mit szabad írni. Persze nem így, direkt, sokkal perfidebb módon. De azért megmondták és megmondják maguknak is. Valameddig ki lehet bírni, sőt egy ideig még hiszi is az ember, hogy igen, ez a jó, mi vagyunk a jók, amazok meg a rosszak... Aztán embere válogatja, hogy kinek mennyit bír el a gerince, s mikor mondja, hogy ebből elég. Vagy mondta-e egyáltalán, s nem „öregedett bele” abba a kényelmetlen szerepbe, hogy csak fújja, fújja a harci indulót, de soha, egyetlen önálló gondolata, netán eltérő véleménye nem lehetett. Persze kifizetődő. Mert kaphat azért néhány rangos irodalmi díjat. A nagy támogató adja át mindig. Nyugodjanak meg, Önök is kapnak majd! Sőt, máris odaítélhettek és át is vehettek néhányat. Csak azért nem írom ide, hogy nevezi ezeket a díjakat a tágabb közvélemény, mert nem szalonképes, illetve a szalonképesített változat is igen durva.
Nagyon vékony jég fiatalokat bírálni. Ellenszenvet ébreszt a bírálóval szemben. Mert a fiataloknak mindig igazuk van. Még a tévedéseiket is tolerálni lehet. Vagyis lehetne. Ha nem dübörögne ott mögöttük egy hierarchiára és megfélemlítésre alapozó régi gépezet. Az Önök megfélemlítésére. Persze Önök ezt tagadják, miként a diktatúra alatt sínylődő, akit, ha ráébresztenek sanyarú sorsára, diktátora után kiált, imádja őt, és a segítőt lincseli meg.
Alapíthattak volna egy önálló folyóiratot, létrehozhattak volna egy autentikus szerveződést. Hitelesebb lett volna, mint egy konzervatív irodalmi folyóirat autokrata szerkesztőjének utasításai szerint cselekedni. És ne hozzák föl, hogy á, nem, ő nem ilyen. Mert ilyen. Ismerem. Korábban előttem is kiteregette a lapjait. És ott vannak már a poltronok. Önök tényleg a poltronok poltronjai szeretnének lenni?
Nem akarnak szekértáborokat. Vagyis a középnemzedéknek soha ne legyen joga megvívni a maga harcát azokkal, akik most Önöket ellenünk játsszák ki. Miért? Mert azt mondták maguknak, hogy mi egy értéktelen nemzedék vagyunk. Maguk szakítani akarnak a szekértáborok szembenállásának hagyományával. Igen, látom! Miközben nem győzik dolgozataikat az „Igaza van” formulával kezdeni.
Valamire azért szeretném felhívni a figyelmüket. A jó tanár nemcsak „nevel” (miként azt Önök és Önökről is oly sokszor nyilatkozták a médiában: „kinevelt egy új nemzedéket”), hanem feltétlenül támogat; a tehetségeket, a jókat, a középszerűeket, és még a kevésbé sikereseket sem alázza meg. Teszi ezt a háttérből, észrevétlen. Nem kell neveltjeinek nyílt színen, színpadon és sűrű gyakorisággal hálát rebegniük neki. Ha ezt megteszik, akkor maga kéri meg őket, hogy többé ne tegyék. És nem fogad el olyan díjakat, amit a tőle függő helyzetben levő személyek ítélnek oda. Kivéve, ha maga is így szocializálódott. Örök életében a főnököknek ítélte oda a díjakat.
Elég sok kritikát jelentettem meg az elmúlt évek során a Kilátóban. Csaknem annyit, mint korábban a Hídban. Ezek közül, milyen furcsa, Önöknek három ellen van kifogásuk. Vagy négy ellen, ha a Lovas-kritikát is felróják. Igaz ugyan, hogy A tükörtestvérről sohasem írtam külön, csak megjegyzéseim voltak vele kapcsolatban; nem értettem egyet a másik ismertetőben olvasott értékítéletekkel. Írtam jó néhány negatív kritikát is. Jóval többet ennél a háromnál. Ezért kénytelen vagyok minősíteni azt a módszert, ahogy kifogásokat tesznek cikkükben. Egyszerűen: nevetséges. Elárulják vele, hogy igenis tollba mondták maguknak ezeket a mondatokat. Megmondták maguknak, jó szokásukhoz híven, hogy mit kell kifogásolni. A többi bírálat nem is érdekelte őket. Csak ez a három.
Természetesen feltehetik nekem a kérdést, honnan ez az önbizalom, hogy úgy gondolom, helyesek bíráló észrevételeim. Nem gondolom. Nem tudom, hogy helyesek-e. De értékítéleteimet érvelve, összefüggéseket megvilágítva, hivatkozásokkal alátámasztva igyekeztem bizonyítani. Nem biztos, hogy sikerült. De nem mondtam, nem intéztem el, miként az annyiszor történt abban a szerkesztőségi körben, egy félmondattal: „ez szar”. És kész. Minden indoklás nélkül. Ki lehet rúgni. Örökre.
Mondtam és mondom, hogy A tükörtestvér utánérzésekkel teli. És példákkal támasztottam alá. Az utánérzés nem feltétlenül azonos a durva plagizációval. Azt jelenti, hogy nem kifejezetten eredeti. Előfordult már jobb körökben is. Önök azért használják a „plágiummal vádolás” meghatározást, mert így a nyilvánosság előtt sötétebb képet festhetnek rólam. A tájékozódó/érdeklődő olvasó ugyanis nem fog utánanézni, hogy úgy van-e vagy sem. Nem vitatom, hogy nagyon népszerű regény. Persze ettől még nem jó regény. Nem is különösebben rossz. Túlfavorizáltsága, túlmenedzseltsége, a köréje font nimbusz elsősorban szerzőjének ártott, elbizakodottá tette; mindenekelőtt támogatóinak (ön)kultuszát emelte. De nem ismételném meg itt és most mindazt, amit az Önök által említett cikkekben leírtam. Majd elolvassa, miről van szó, aki nem tudná. Csak a lényeget. Amiért mindez történik most közéletünkben. Mert nem is – miként az első látszatra tűnt – Lovas Ildikó Cenzúra alatti című könyvének negatív bírálata itt a lavinaindító. Vagyis csak annyiban és azért, mert egy, a „nyugalmazott egyetemi tanár” által kiválónak minősített regényről van szó. A nyugalmazott egyetemi tanár utóbbi köteteiben nincs is negatív bírálat. Amely könyvről ő ír, az csak jó lehet, a szerző, akit elismer, mindig és mindörökké csak remekműveket alkot. Legalábbis a vajdasági köztudatban. Akit meg nem szeret, az nem is író. Európában meg nem tudják jól.
Önök azt mondják, kigúnyoltam a nyugalmazott egyetemi tanárt. Abban a cikkben nem gúnyoltam ki, csak rámutattam opusa hiányosságaira, mellékvágányaira. Önök nem is próbálták meg ellenérvekkel megdönteni az állításaimat. Önök azzal érvelnek, hogy én nem vagyok tekintélytisztelő. Aki nem tekintélytisztelő, az nyilvánvalóan rossz ember.
Igen. Ebben a cikkben, az imént, kigúnyoltam a nyugalmazott egyetemi tanárt. Vele így nem lehet beszélni! Megfelelő körökben elhangzik majd a mondat: „Tiporjuk el!” (Egyébként is, úgy hírlik, mostanság divatba jött különböző pártstruktúrák részéről egyedül élő idős hölgyeket, de fiatal családanyákat is telefonon zaklatni! Hogyhogy nem háborodtak föl? Híd Kör! Azok a zaklatások is az Önök tanárai ellen irányultak! Ők nem számítanak?)
Igen. Isten ellen szólhatok. Még szidhatom is. Ő még sohasem ütött közvetlenül vissza. De Bányai Jánost nem lehet bírálni!
(Első: Azt kérdezheti most Stephen Bozhen, miért került ő ide. Hiszen a Második Nyilvánosság alapítója. Nyílt harcot vív Lovas Ildikóval, az MNT-vel és a VMSZ-szel. Igen. Eddig. És kivéve, ha barátai közül valaki érintett az ügyben.)
(Második: Nagy reményű ifjú titánunknak. Ismeri a haldokló borászról szóló szakállas viccet? Aki a halálos ágyán vallja be fiainak, hogy szőlőből is lehet bort csinálni. Önnek nem mondták még, hogy tisztességes úton is lehet munkahelyre pályázni? Nem kell a másik jelöltet kitúrni, diszkriminálni, érdemtelenül előnyöket szerezni, valakit a munkahelyéről kirúgatni. Egy valódi versenyhelyzetben alulmaradni se nem szégyen, se nem igazságtalanság. És az ember hiteles marad.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >